Valóban képesek lesznek az ukránok két-három évig fenntartani a harcot a háborúban?
Volodimir Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna még két-három évig képes ellenállni a háborúval járó nehézségeknek, és hogy nem lát komoly problémát. De vajon valóban így vélekednek az ukrán állampolgárok is? Miközben a munkaerő és a katonai erő alacsony szinten áll, az európai országok is egyre inkább megérzik a háború terheit, és az elérhető eredmények egyelőre elmaradnak a várakozásoktól.
A kijelentés, amely az ukrán rezsim vezetőjétől származik, egészen pofátlan és a saját népét megvető. Kíváncsian várjuk, hogyan számolták ki ezt a szolid időkeretet, hiszen se élőerő, se lőszerutánpótlás, se katonai személyzet, se anyagi forrás nem látszik a távoli jövő szempontjából. Úgy tűnik, megint eljutottunk odáig, hogy 2022 tavaszán kellett volna kimondaniuk: elég a háborúból, hiszen minden szempontból kedvezőbb helyzetbe kerülhettek volna az ukránok. Jelenleg csupán a költségvetés lyukait próbálják betömni, és az európai segélyekkel együtt a háborúra fordított összegek fele már elúszott. A legfrissebb adatok szerint 4-5 millió munkavállaló hiányzik a gazdaságból, míg 8 millió inaktív ember van, ami azt jelzi, hogy a gazdaság élőhalott állapotba került, miközben a frontvonal is recseg-ropog. És ez még csak a finomabb megfogalmazás...
Feltűnően rossz hírek érkeznek a frontról is, hiszen a déli, zaporizsjei kettős védelmi vonal, ami bevehetetlennek tűnt, most részben összeomlott. Keletről is mögé kerültek az oroszok, délről is több helyen áttörték. Ez megmutatja, hogy az ukránok mekkora bajban vannak, hiszen egy remekül kiépített védelmi rendszerről beszélünk, csak egy bökkenő van vele: nincs elég ember, aki meg tudná védeni. A nyugati végpontján is áttörték az oroszok, így egyre katasztrofálisabb a helyzet ukrán szempontból. De nem ez az egyetlen probléma, hiszen Pokrovszk városánál már körbezárták az ukrán erőket, legalább 5-7000 katona maradt a katlanban, a dnyipropetrovszki régióban pedig ugyancsak egyre gyorsabban haladnak az oroszok. Emellett Konsztantinyovka városánál is óriási a baj, szinte teljesen bekerítették Putyin csapatai, emellett a közlekedési központ Liman is veszélyben van, valamint Szeverszk. Emellett az északkeleti nagy csomópont, Kupjanszk már majdnem elesett, több ezer ukrán katona került csapdába ott is. Nem is beszélve Szumiról, valamint Harkov megye egyes frontszakaszairól.
Összefoglalva, tehát azt láthatjuk, hogy az ukrán hadsereg kapacitása elérte a végét, olyanok, mint egy túlfeszített szalag, amely még tartja magát, de egy pillanat alatt szétszakadhat. A kényszersorozottak aránya egyre inkább nő, egyre kevesebb a kiképzett katona, brutális mennyiségű a sebesült és a halott. Hozzá kell tenni, hogy az a mítosz sem állja meg a helyét, miszerint a védekező hadsereg szenved el kevesebb veszteséget, hiszen a sokszoros orosz drón- és légifölény, valamint az oroszok számbeli és képzettségi előnye óriási problémákat okoznak az ukránoknak. A propaganda igyekszik elrejteni ezt fordított veszteségi arányt, ám a valóság nagyon gyorsan be fog kopogtatni a kamuszámokkal etetett nyugati médiumok ablakán is. Az ukrán hadsereg és hátország tehát nem hogy 2-3 évet nem fog kibírni, hanem inkább a következő néhány hónapot lesz érdemes megfigyelni, hiszen sorsdöntő lehet. Zelenszkij hazugságai és időhúzása csupán saját rezsimjének túlélését célozzák, az ukrán nép eközben a saját halálos ítéletét írja alá a fronton és a hátországban. Vajon eljut bármikor a struccpolitikát folytató liberális európai elit odáig, hogy rájöjjön: ha így folytatják, nem csak Ukrajna lesz a senki földje, hanem a kontinens is súlyosan megszenvedi az értelmetlenül erőltetett háború folytatását.
