A fiatal pár találkozása igazi filmszerű pillanat volt: egy tengerparton sodródott partra egy palack, amelyben egy üzenet lapult. Az üzenet felkeltette a kíváncsiságukat, és ezzel kezdetét vette a közös kalandjuk.

Két évnyi levelezés után a férfi végre ellátogatott Paolinához Szicíliába, és nem sokkal később összekötötték az életüket.

A szerelmi történet még 1955-ben indult, amikor is egy halászhajón a szakácsként dolgozó svéd Åke nagy magányában úgy döntött, hogy tárkereső üzenetet ír, amelyet egy italos üvegbe zárva bocsátott sorsára a tengerben.

A palack hosszú hónapokig, körülbelül három hónapon át hánykolódott a Földközi-tenger hullámain, míg végül a szicíliai Siracusa partjainál partot ért. A szerencsés felfedezője egy halász volt, Paolina apja, aki nem habozott, és kíváncsiságból hazavitte a különös üzenetet rejtő palackot. Az ismeretlen nyelven íródott szöveg titkának megfejtéséhez egy helyi pap segítségét kérte, remélve, hogy a szavak mögött felfedezheti az üzenet üzenetét.

"Valaki csodálatosan szép a távolban. Írj nekem, bárki is legyél" - üzenete így hangzott Åke-tól, aki akkor mindössze 20 éves volt. A sorok mellé csatolta címét és egy fényképet is.

A 15 éves Paolina azonnal elbűvölte a fotón látható vonzó idegen, akinek a mosolya szinte átragadt rá. Nővére, Maria, szintén felfigyelt a fiatalemberre, és a két lány között hirtelen versengés alakult ki. Végül úgy döntöttek, hogy mindkét fényképüket elküldik a svéd tengerésznek egy válaszlevél kíséretében, remélve, hogy elnyerik a szívét.

Amikor a levél végre megérkezett, Åke éppen a végtelen tenger hullámait figyelte, így az üzenetet jelentős késéssel kapta kézhez. A Puzzo család három hosszú hónapot várt a válaszra, és amikor végre elérkezett az idő, azonnal a pap segítségét kérték a fordításhoz. Åke visszaküldte Maria fényképét, de Paolina képe a birtokában maradt, és ezt a sorokban is kifejezte, miszerint szívesen folytatná a levelezést a szicíliai lánnyal. És valóban, így is történt. Åke és Paolina svéd nyelven váltották meg gondolataikat, míg egy Siracusában dolgozó dán nővér segítette a lányt, hogy értelmezze Åke sorait és megfogalmazza válaszait. A nővér így tanúja lehetett annak a folyamatnak, ahogyan a levelek egyre inkább felforrósodtak, és a kötelékük mélyült.

1957 márciusában Åke egy várva várt hosszabb szabadságot kapott, amelyet azonnal kihasznált, hogy elutazzon Szicíliába. Ez volt az első alkalom, hogy személyesen találkozott Paolinával. A lány családja szegény körülmények között élt, tizenkét gyermek osztozott a szülők gondoskodásán, mégis minden tőlük telhetőt megtettek, hogy Åke érkezését ünnepélyessé tegyék. A házaspár szinte teljesen felújította a hajlékukat, hogy méltó fogadtatásban részesíthessék a fiút. De Åke figyelme kizárólag Paolinára összpontosult. Két varázslatos hetet töltöttek együtt, ahol szótár segítségével próbálták megérteni egymást, és az idő múlásával Åke bátorságot gyűjtött, hogy megkérje Paolina kezét. A lány családja örömmel adta áldását a szerelemre, így a két fiatal szívében egy új fejezet kezdődött.

Az esküvő Szicíliában zajlott, és nem mindennapi körítéssel: a helyszínen biztonsági őrök és rendőrök biztosították a rendet, mivel egy svéd újságíró már korábban felfedte a pár romantikus találkozásának történetét, ami azonnal elterjedt az interneten. Az esemény iránti érdeklődés óriási volt, számos rajongó és kíváncsi szem érkezett, hogy tanúja legyen a csodás pillanatoknak. Egy gazdag özvegyasszony is megjelent, akit annyira megérintett Åke és Paolina meséje, hogy felajánlotta: kész állni az esküvő költségeit, ám csak akkor, ha őt is a vendégek között tudhatják.

Miután a fiatal pár összekötötte az életét, Svédországba költöztek, és a festői Åke családi farmjára, Istrumba telepedtek le. Åke a közeli településen vállalt szakácsi állást, míg Paolina a svéd nyelv elsajátítása után egy idősek otthonában kezdett el dolgozni. Idővel házat is vásároltak, és két gyönyörű lányuk született. A sors azonban kegyetlen játékot űzött: Åke több mint négy évtized boldog házasság után 2001-ben sztrókot kapott, és elhunyt. Paolina azonban továbbra is itt él, és férje elvesztése után húsz évig hallgatott a közös történetükről. Végül mégis úgy döntött, hogy megosztja tapasztalatait, mert úgy érezte, hogy az ő történetük sokak számára reményt adhat.