Sajnálatos a szituáció, a magyar emberek pénztárcájából szinte folyamatosan távozik a pénz.

Október a pénzügyi tudatosság hónapjaként szolgál, és ez alkalomból újra beszélgettünk Gelei-Tóth Gabriellával, aki pénzügyi tanácsadóként és ember-casco szakértőként tevékenykedik. A szakértő véleménye szerint a magyarok pénzügyi tudatossága sajnos még mindig alacsony szinten áll. Sokan nem gondolkodnak előre, legyen szó akár vásárlásokról, hitelfelvételről vagy megtakarítási lehetőségekről. Pedig a megoldás rendkívül egyszerű: tudatos tervezés, folyamatos önfejlesztés és egy kis reflexió - hiszen a tudatos gondolkodás sosem vezetett még hátrányhoz.

Már több alkalommal is beszélgettünk Gelei-Tóth Gabriella pénzügyi tanácsadóval és ember-casco szakértővel. Különböző témák kerültek terítékre: volt szó a megfontolatlanság következtében bekövetkező balesetekről, arról, miért hajlamosak vagyontárgyainkat jobban biztosítani, mint saját magunkat, és az Otthon Start hitelek rejtett buktatóiról is. Most, hogy október a pénzügyi tudatosság hónapja, fontosnak éreztük, hogy alaposan megvizsgáljuk, mennyire tudatosak a magyar emberek a pénzügyeik kezelésében.

Nem is nagyon teketóriáztunk, kapásból a szakembernek szegeztük ezt a kérdést, mire Gelei-Tóth Gabriella nemes egyszerűséggel azt válaszolta:

Nem nagyon. Vannak rétegek, akik igen, de nem ez a jellemző.

Ezután pedig egyből előhozott egy példát a közelmúltból, ahol egy ügyfele lakást vásárolt, majd miután kifizette, akkor szembesült vele, hogy ezután még illetéket kellene fizetnie - ráadásul nem is keveset. Erre pedig egyáltalán nem volt felkészülve, ugyanis utána nem nézett, mielőtt belevágott volna. A szakértő egyből elő is hozta azokat a sorokat, amelyeket szinte minden beszélgetésünk alkalmával emleget és igazából egy visszatérő mantraként is felfoghatók: Gondolkodjunk, abból még olyan nagy baj sosem volt!

Arra is kitért, hogy az emberek egyáltalán nem számolnak azzal, hogy mennyi pénzt ér az idejük. Aki egy 8 órás állásban dolgozik, az igazából "az idejét adja el" és igazából ezt már nem nagyon tudja hova bővíteni. Ha esetleg még egy másodállása is van, akkor pedig kész, vége, onnantól más már nem is fér a napjába, "hiába tanultuk meg a börtönben, hogy egy nap 24 órából és egy éjszakából áll."

Ehhez hozzá tartozik, hogy Gelei-Tóth Gabriella nagyon sokáig alkalmazottként dolgozott különböző börtönökben - innen a fenti idézet is -, és meg volt róla győződve, hogy ez így van jól, viszont

Amióta elhagytam a hagyományos alkalmazotti létformát, felfedeztem, hogy sokkal előnyösebb, ha a tudásom értékesítésére fókuszálok, mintsem az időm áruba bocsátására. Így nemcsak hogy jelentősen növelhetem a bevételeimet, de a lehetőségek tárháza is határtalan.

A szakértő hangsúlyozta, hogy sokan azért választják az alkalmazotti státuszt, mert úgy érzik, hogy a munkájuk stabilitást nyújt, és hajlamosak azt hinni, hogy ez a helyzet sosem változik meg. Azonban az utóbbi évek eseményei – mint az infláció, a háború és a Covid-járvány – világosan megmutatták, hogy a biztonság illúzió, különösen, ha távolabbról tekintünk a dolgokra. Emellett megemlítette, hogy az emberek, nem csupán a magyarok, általában addig nem képesek elfogadni, hogy velük is megtörténhet a baj, amíg az valósággá nem válik.

"A fiatalabb generáció egy része ma már tudatosabban közelít a pénz kérdéséhez" - osztotta meg véleményét a tanácsadó. "Ugyanakkor a készpénzmentes világ gyakran hátráltatja ezt a tudatosságot. Sokan úgy nőnek fel, hogy alig találkoznak készpénzes tranzakciókkal; csak azt látják, hogy édesanyjuk mindig kártyával fizet, ami azt sugallja számukra, hogy a pénz mindig elérhető. Emiatt nem érzik, hogy a bankszámlán is ugyanúgy csökkenhet a pénz, mint ahogyan a párna alatt rejtőző megtakarítás." - tette hozzá.

Ezen felül az agyunkat is becsapjuk, hiszen ez hasonló a kaszinók zsetonrendszeréhez. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha 10 ezer dollárnyi zsetont használunk, mint amikor valódi pénzt kellene a kezünkből kiadni.

- fejtegette. A telefon képernyőjén sokkal könnyebben rányom az ember egy 10 ezres vásárlásra, mintha fizikailag ki kellene vennie a tárcájából.

Mivel Gelei-Tóth Gabriella büntetésvégrehajtási intézményekben dolgozott - nevelőtől az osztályvezetőig, több beosztásban, két és fél évtizedig -, ezért testközelből tapasztalta, hogy sok ember azért követ el bűncselekményt, mert "elherdálja a pénzét felesleges dolgokra, majd utána nem jut jobb az eszébe, minthogy valami bűncselekményt elkövessen, hogy hirtelen pénzt szerezzen, mert elfogyott." A leggyakoribb példák között említette, hogy fiatalkorúak időseket támadnak meg párezer forintért, mert "ők a leggyengébb láncszem."

Több mint húszéves tapasztalattal véleménye szerint eléggé könnyen ki lehet szúrni, hogy ki az, aki "csak tanulmányi kirándulásra jött, mert nem tetszik neki és nem tér vissza", viszont van olyan réteg is, aki bejön "és látod, hogy vele rendszeresen fogsz találkozni." Ráadásul ehhez az is hozzátartozik, hogy egymást okosítják a börtönben a rabok, tehát ha kijutnak, akkor újabb fondorlattal próbálkoznak meg valamivel, de sokszor az sem vezet "eredményre" és mennek is vissza a börtönbe.

Egy rövid kitérőt követően most fókuszáljunk arra, hogyan formálhatjuk a fiatalabb generáció pénzügyi tudatosságát. A szakértők szerint az iskolákban nem találhatóak olyan programok vagy tantárgyak, amelyek segítenék a gyerekeket abban, hogy tudatosabban bánjanak a pénzükkel. "Úgy vélem, hogy a szülőkön kívül nem igazán van más, aki ebben a kérdésben támogatni tudná őket" - emelte ki a szakember. Ugyanakkor, ahogy korábban is említettük, sok felnőtt sincs tudatában ennek a felelősségnek – például a bankkártyák használatával kapcsolatban sem –, így a gyerekek sem tudnak előrébb lépni a pénzügyi ismereteik terén.

A gyermekeimnek megpróbáltam érthetően elmagyarázni a családi költségvetésünket. Meséltem nekik, hogy "apa és anya ennyi pénzt keres, a rezsi és a különböző kiadások mennyit emésztenek fel, és hogy ennyi jut a ruhákra, az ételekre, a játékokra és a szórakozásra." Amikor mindezt hallották, látszott rajtuk a meglepetés, hiszen azt gondolták, hogy minden ingyenes: hogy a lakásunkat nem kell fizetni, és az autó is csak úgy van nekünk.

- mesélt saját tapasztalatairól. Ugyanis a gyerekek látják, érzékelik a dolgokat maguk körül, viszont nem áll össze még a fejükben az összefüggés. Elmondása szerint ezután a gyerekek egy kicsit megértőbbek, de időről időre el kell nekik újból mondani, hogy mi mennyibe kerül és mire miért nincsen éppen pénz. Ez pedig kulcsfontosságú, hogy a gyerekek értsék, hogy mit és miért lehet, mert ez kihat a további életükre, pénzügyi tudatosságukra is.

"Vannak olyan emberek, akiket annyira elborít a tartozás, hogy már nem hajlandóak dolgozni, mivel a bank automatikusan levonná a bérük felét. Így inkább elkerülik a bejelentett munkát, mert számukra ez már nem éri meg" - osztotta meg gondolatait a szakértő. A problémát tehát nem csupán az eladósodás jelenti, hanem az a helyzet, hogy a banki levonások miatt gyakorlatilag nem maradna számukra érdemi jövedelem.

Egy vicc is kezdődhetne így, de valójában ez az olyan emberek három tipikus kategóriája, akik képtelenek a pénzüket okosan beosztani és takarékoskodni. Az impulzusvásárló talán a legszembetűnőbb a csoportban; ők azok, akik a Glamour- és Joy-napok alkalmával szó szerint kifosztják a plázákat. Azonnal kattintanak, amint a Temu hirdetésében megjelenik a „csak egy darab maradt” figyelmeztetés, és a Black Friday során akár két tévét is megvesznek, holott az áruk valójában egyáltalán nem lett olcsóbb, mint korábban – csupán a „féláron” felirat csábította el őket, anélkül, hogy tisztában lettek volna az eredeti árral.

De nem is feltétlen kell ehhez valamilyen hangzatos akció, elég egy szimpla karácsony is, hiszen sokan több százezres hiteleket vesznek fel, hogy meg tudjanak venni egy drágább darabot - általában valamilyen technikai eszközt, Playstation-t, VR-szemüveget - a gyereknek például.

Sokan hajlandók a fizetésük többszörösét kiadni egy ilyen ajándékra a gyermekeiknek. Számomra ez rejtélyes, hogy miért tartják ezt jónak, de valószínűleg mögötte van valamilyen mélyebb ideológia vagy meggyőződés.

„Tedd különlegessé a mondandódat!” – javasolta Gelei-Tóth Gabriella. Emellett az emberekben ott rejlik a „most akarom, azonnal” mentalitás is, ami miatt gyakran kétszer is kifizetnek valamiért: először, amikor megvásárolják, másodszor pedig, amikor megbánják a döntésüket.

A legérdekesebb szempont talán az, hogy az emberek gyakran nem érzik a kattintásaik és döntéseik következményeit. Hiába kerülnek olyan szituációkba, amelyekből pénzügyi szempontból hátrányosan jönnek ki, sokan nem rendelkeznek azzal a tudatossággal, hogy legközelebb elkerüljék ezeket a csapdákat. "Legalábbis a többségük nem" - tette hozzá a tanácsadó.

Egy érdekes városi legenda is felmerült, amelyről nem tudni, mennyire igaz, de mindenképpen figyelemfelkeltő. Az elmélet szerint, ha valaki leveszi a polcról egy terméket – még akkor is, ha nem biztos benne, hogy valóban szüksége van rá – és 15 percig sétálgat vele a boltban, miközben az a kosarában pihen, akkor egy különös élményt élhet át. Ekkor úgy érezheti, hogy megszerezte és birtokolja a tárgyat, ami segíthet abban, hogy sokkal könnyebben vissza tudja tenni a polcra, ha végül mégsem szeretné megvásárolni. Ez a folyamat pedig csökkentheti a vásárlási kényszert, így a vásárlók tudatosabban dönthetnek.

A második vásárlótípus a naiv, aki hajlamos mindenféle "őrültségnek bedőlni". Gyakran hallani a mondást: "Ha valami sárga, hápog, úszik a vízen és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az valószínűleg tényleg kacsa." Ezt a bölcsességet idézte a szakértő, aki figyelmeztetett arra, hogy ha valakit váratlanul keresnek meg azzal, hogy most éppen műkincsekbe kellene fektetnie, és ezáltal hatalmas vagyont szerezhet, érdemes alaposan megfontolni a döntést, mielőtt belevágna. Az ilyen ajánlatok mögött sokszor rejtőznek csapdák, amiket érdemes elkerülni.

Azt szoktam mondani, hogy én először megvárnám, amíg más gazdagszik meg belőle és utána esetleg rápróbálok

"Fontos, hogy legyünk körültekintőek" – figyelmeztetett. A jelenlegi trend, amely a dubaji ingatlanok értékesítésére összpontosít, korántsem biztos, hogy jó üzletnek bizonyul, mégis sokan felelőtlenül ugranak bele. Sokan nincsenek tisztában a helyi adózási szabályokkal, és nem kapnak semmiféle garanciát arra, hogy az invesztíciók valóban megtérülnek. Egy "jó fej" ajánlata önmagában még nem elegendő; szakértők azt javasolják, hogy alaposan tájékozódjunk – nézzünk utána online, keressünk megbízható forrásokat, mielőtt rábíznánk a pénzünket ezekre a "jól szándékú" emberekre. Mert a valóság gyakran az, hogy "Szentpéterváron nem Moszkvicsokat osztogatnak, hanem Moszkvában Volgákat fosztogatnak."

A harmadik típus pedig a pénzelfolyató,

Tehát nem hatalmas összegeket költ, hanem rengeteg kicsit, amely összességében elképesztően sokra rúg. Pedig egy kis odafigyeléssel és némi időráfordítással ezen kiadások jelentős részét meg lehetne takarítani. Azonban sokak számára ezek az apró, de fontos részletek olyan "lehetetlennek tűnő akadályt" jelentenek a spórolás során, hogy inkább el sem kezdenek foglalkozni vele, mert úgy vélik, hogy "csak plusz bonyodalom lenne." Vagy talán egyszerűen nem is ismerik az olcsóbb alternatívákat.

Emellett egy negyedik csoport is felmerült, ez pedig a vállalkozók rétege, ugyanis sokan előfizetnek egy csomó "marketinges csoportra, Instagram-csoportra, ilyen-olyan értékesítési tippek csoportra", de csak előfizetnek, foglalkozni nem foglalkoznak vele igazán. Lehet, hogy nincs idejük vagy energiájuk vele foglalkozni, viszont attól hogy előfizetnek, a tudás nem fog önmagától átcsordogálni a vállalkozásához.

Gelei-Tóth Gabriella hangsúlyozta, hogy számos vállalkozó már az ötlet megvalósításának kezdetén elakad, mivel gyakran a tökéletesség hajszolása visszatartja őket. Pedig vannak olyan iparágak, ahol nem csupán a minőség, hanem a mennyiség is kulcsfontosságú, így idővel a "tökéletes" is kialakulhat, de ehhez szükség van időre és energiára. Ezen kívül emlékeztetett arra a régi igazságra, miszerint "jó bornak nem kell cégér", ami azt jelenti, hogy egy kiváló termék végül magáért beszél. Ugyanakkor fontos megérteni, hogy semmi nem fogja magát eladni, és a kezdeti nehézségeket, valamint a tökéletlenségeket elkerülni nem lehet – ezeket bátran vállalni kell.

A négy kategóriából mindegyik a rabja valaminek. Az egyik a vásárlási kényszerének, a másik a naivitásának, a harmadik a szivárgó forintjainak, a negyedik a félelmeinek

Összefoglalta az elhangzottakat, hangsúlyozva, hogy „a megoldás ott rejlik a zárban: tudatos pénzügyi tervezés, megfelelő biztosítás, rendszeres megtakarítás, okos befektetés, kitartás, és önfejlesztés. Mégis, nagyon kevesen vannak, akik ezeket valóban tudatosan alkalmazzák” – tette hozzá. Ezzel a Gelei-Tóth Gabriellával közösen írt cikksorozatunk fő üzenetéhez is visszatértünk, amely már korábban is elhangzott: „gondolkodjunk! Ez mindennek az alapja.”