Schmidt Mária életét tragikus módon oltotta ki a brutalitás egy belvárosi színdarab során, ahol egy bottal támadtak rá. Az eset sokkolta a közönséget és felvetette a színházi előadások biztonságának kérdését.
Szentkirályi Alexandra Facebook-bejegyzésében arra figyelmeztetett, hogy az ellenzéki közbeszéd fokozatosan egyre erőszakosabbá válik, és ez a jelenség már-már minden területen rányomja bélyegét a mindennapi életünkre.
A platóról való uszítás, a miniszterelnök színpadi fejbelövése, a "humor" mögé rejtett politikai agresszió újságírókkal szemben, vagy a közmédiás munkatárs akasztással való megfenyegetése… Most pedig Schmidt Mária figurájának brutális leütése a színpadon.
A fővárosi Fidesz elnöke részletesen áttekintette az ellenzéki gyűlölethullám kiemelkedő pillanatait.
A pokitikus emlékeztet, Magyar Péter felbukkanása óta tégláról téglára közelebb kerülünk ahhoz, hogy az uszítás vérontásba torkolljon. Az Átrium "produkciója" egyszerűen nem fér bele a "művészi megjelenítés" kategóriájába.
"Hol rejtőznek ilyenkor azok, akik máskor azonnal magasra emelik a morális mutatóujjukat? Hol vannak azok, akik ilyenkor az 'azonnal távozzon a közéletből' lemezt játszák? Hol vannak, akik a kettős mércét kifogásolják?"
- teszi fel a költői kérdést Szentkirályi Alexandra, majd a válaszát is megformálja:
Segítek, az Átriumban zene szól, és a taps, mint az ünneplés jele, felcsendül. Közben a szeretet és az összefogás témái keverednek a beszélgetésekbe. De mit is várhatunk egy olyan környezettől, amelyik képtelen észrevenni, hogy egy új politikai közösség is a bántalmazás árnyékában jött létre?
A gyűlölet hullámai egyre inkább elborítanak minket, és ha nem emeljük fel a szavunkat – akár jobbról, akár balról – akkor napról napra közelebb sodródunk ahhoz, hogy ez a jelenség ne csupán a színpadokon, hanem a valóságban is megnyilvánuljon. Félelmetes, hogy valaki jogosnak érezheti, hogy az utcákon is kifejezze ezt az eltorzult érzelmet.
-figyelmeztet a politikus.
Szentkirályi Alexandra hangsúlyozza, hogy a felelősség mindannyiunkra hárul, ha el akarjuk kerülni az ilyen tragédiákat. Nem lehetünk elrejtőzve a mentelmi jog, az újságírói vélemények vagy a művészeti szabadság mögé, mert az uszítás hatása nem válogat. Ha egy színpadon fegyver kerül az asztalra, az előadás során az bármikor elsülhet. Ezt nem engedhetjük meg magunknak, hiszen ennek beláthatatlan következményei lehetnek.
