Sokan egyetértenek Lázár János kijelentésével, miszerint érdemes lenne újra bevezetni a halálbüntetést.

Harmincöt évvel ezelőtt, 1990. október 24-én az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes. Azóta minden évben felmerül a kérdés, különösen brutális bűncselekmények után, hogy szükség lenne-e a kivégzés visszaállítására. Legutóbb Lázár János építési és közlekedési miniszter nyilatkozott úgy, hogy ha rajta múlna, a pedofilokat halálra ítélnék.

A Halálbüntetést Ellenzők Ligájának indítványára az Alkotmánybíróság 1990. október 24-én nyilvános ülésen hirdette ki azt a határozatát, amely alkotmányellenesnek nyilvánította a halálbüntetést. Az alkotmánybírák két alkotmányos tételre hivatkoztak:

Magyarország történetében az utolsó végrehajtott kivégzés dátuma 1988. július 14., amikor is a 28 éves Vadász Ernőt ítélték halálra. Az elítéltet előre megfontolt szándékkal és anyagi haszonszerzés céljából elkövetett emberölés, nagyobb értékre elkövetett lopás, valamint okirattal való visszaélés miatt hajtották végre a halálbüntetést. Az esemény a Budapesti Fegyház és Börtön akasztóudvarán zajlott. Érdekes, hogy Vadász Ernő sorsa nemcsak a büntetésről szólt, hanem a vele kapcsolatban álló végrehajtóról, Pradlik Györgyről is, aki az utolsó magyar hóhérként vált ismertté. 2009-ben készült egy interjú vele, amelyből kiderült, hogy hivatalosan börtönőrként dolgozott, ám a családján kívül senki sem sejtette, hogy titokban halálos ítéletek végrehajtásával foglalkozik. Pradlik és két segédje tizenkét éven keresztül végezte el a halálbüntetéseket különböző fegyintézetekben, mint például Budapesten, Vácott, Győrben, és a szegedi Csillag börtönben is. Ezt követően azonban munkanélkülivé vált, és ezzel a karrierje véget ért.

A hazai közvélemény, figyelembe véve a történelmi hátteret, meglepően erős támogatottságot mutat a halálbüntetés iránt. A Závecz Research nyolc évvel ezelőtti kutatása alapján a megkérdezettek 24 százaléka teljes mértékben kiállt a halálbüntetés mellett, míg 52 százalékuk bizonyos életellenes bűncselekmények esetében elfogadhatónak tartotta azt. Ezzel szemben 21 százalék elutasította a büntetést, és 3 százalék nem tudott dönteni vagy nem kívánt válaszolni.

Ezzel együtt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a legsúlyosabb büntetés visszaállítása nem lehetséges, mivel Magyarországot nemzetközi megállapodások kötik ezen kérdésben.

Elsőként Tóth Tamás, Sárszentmihály polgármestere, vetette fel a büntetési rendszer visszaállításának szükségességét. A kilencvenes évek elején egy hírhedt bűnözőpáros, Bene László és Donászi Aladár, rablógyilkosságok sorát követte el, és sajnos Tóth fiának is az életéért kellett fizetnie az egyik brutális támadás során. A bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a tetteseket, de a korabeli jogszabályok értelmében nem zárhatták ki, hogy a későbbiekben feltételes szabadlábra helyezés történjen. Tóth 1996-ban aláírásgyűjtésbe kezdett, és bár sikerült összegyűjtenie a népszavazáshoz szükséges aláírásokat, az Országos Választási Bizottság elutasította a referendum kiírását, így a kezdeményezése nem jutott el a szavazókhoz.

1996 nyarán Horn Gyula akkori miniszterelnök kijelentése, miszerint érdemes népszavazást tartani a halálbüntetés visszaállításáról, jelentős vitákat gerjesztett. A kormányfő hangsúlyozta, hogy ha a nép "dönt", ő maga igennel fog szavazni, ezzel provokálva a közvéleményt. Vastagh Pál, az igazságügyi miniszter, gyorsan reagált, kijelentve, hogy Horn csupán a népszavazás szükségességét emelte ki, és nem a saját álláspontját hangoztatta az ügyben. A helyzet így feszültséget teremtett a politikai diskurzusban, rávilágítva a társadalmi és jogi kérdések komplexitására.

Boross Péter, a volt miniszterelnök, 2000-ben a parlamenti felszólalásában rendkívül diplomatikus megközelítést alkalmazott a téma tárgyalásakor:

Nem ellenzem a halálbüntetést olyan esetekben, amikor a bűncselekmények különösen brutálisak és kegyetlenek, viszont tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg nem áll módunkban nemzetközi megállapodások felmondásával önálló döntéseket hozni.

A 2002-es móri bankrablás után Orbán Viktor egy rádióműsorban kifejtette, hogy érdemes komolyan mérlegelni a halálbüntetés visszaállítását. Korábban maga is elutasította ezt a büntetési formát, ám véleménye megváltozott, miután találkozott az áldozatok családtagjaival. "Igaz, hogy jelenleg a nemzetközi egyezmények nem teszik lehetővé ennek a szankciónak a bevezetését" - tette hozzá a miniszterelnök, aki 2015-ben kijelentette, hogy célja egy olyan európai közvélemény kialakítása, amely lehetővé teszi a halálbüntetéssel kapcsolatos döntések nemzeti szintű kezelését. "Én az élet védelmezője vagyok" - reagált a műsorvezető azon kérdésére, hogy támogatja-e a halálbüntetést. Kiemelte, hogy amennyiben képesek megvédeni a védtelen embereket halálbüntetés nélkül, akkor nem fogják alkalmazni ezt a szankciót; de ha nem tudják megvédeni őket, akkor a halálbüntetés bevezetése szükségessé válhat.

Az Amnesty International legfrissebb jelentése alapján tavaly világszerte összesen 1518 kivégzést hajtottak végre, melynek 91%-a Iránban, Irakban és Szaúd-Arábiában történt. Érdemes megjegyezni, hogy a statisztikák nem tartalmazzák azt a valószínűleg több ezer embert, akiket Kínában, Észak-Koreában és Vietnámban végeztek ki. Az Egyesült Államokban 2024-ben 25 embert ítéltek halálra. Az ország 27 államában jogszerű a halálbüntetés, azonban hat államban a helyi kormányzók döntése értelmében nem hajtják végre ezeket az ítéleteket. Európában Belarusz az egyetlen ország, ahol a kivégzés még mindig legális.

A mai világban 113 ország döntött úgy, hogy teljes mértékben eltörli a halálbüntetést, míg 145 országban már nem alkalmazzák azt a gyakorlatban. Az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége, több mint kétharmada, pedig a halálbüntetés felfüggesztésére vonatkozó moratóriumot támogatja.