Ugrás a harmincas évek izgalmas időszakába: Németország és Oroszország újra összecsapások színhelyévé válik.

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/vilag/nemetorszag-a-fegyverkezes-utjan-1071766/

Egyre nyilvánvalóbbá válik, a Merz-kormány eltökélt szándéka, hogy Németország az Egyesült Államok nélkül, Nagy-Britanniával és Franciaországgal karöltve vezető szerepet vállaljon az Oroszország elleni konfliktusban. Az átalakuló világ geopolitikai forgatagában már nem lehet az USA-t bent, a németeket pedig lent tartani.

A német kormány Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatása már a korábbi administration időszakában is jelentős szerepet játszott, azonban az utóbbi időszakban a hozzájárulás mértéke még inkább megnövekedett. 2022 és 2024 novembere között a Szövetségi Köztársaság összesen 34 milliárd eurót biztosított Ukrajnának, beleértve a humanitárius kezdeményezéseket és az uniós segélyprogramokat. Az elmúlt év során a támogatás mértéke új szintre emelkedett: augusztus 13-án az AP hírügynökség beszámolt arról, hogy Németország 40 milliárd euró értékű katonai segéllyel támogatja az országot. 2025 márciusában hárommilliárd eurót, júniusban pedig kilencmilliárdot, augusztusban pedig további 5,5 milliárdot különítettek el erre a célra.

Egyre többen tartanak attól, hogy Németország katonai konfliktusba lép Oroszországgal, és magával rántja a kontinenst.

A német légierő magas rangú tisztjei 2024 tavaszán a krími híd elleni támadások megtervezésével foglalkoztak, miközben az orosz állami televízió bemutatta a legfontosabb német hidakat, amelyeket potenciálisan lerombolnának válaszul. Igor Korocsenko, a Nemzetvédelmi magazin főszerkesztője 2025 májusában kijelentette: "Ha a Taurus cirkálórakéták Oroszország ellen bevetésre kerülnek, az azt jelenti, hogy Németország aktívan részt vesz a háborúban Oroszország ellen. Mivel a rakéták gyártóhelye távol esik a városi központoktól, elegendő csupán egyetlen megtorló csapást végrehajtani."

Merz már nem említi a Taurus rakétákat, de ez nem jelenti azt, hogy a cirkálórakéták fejlesztését félreteszik. Éppen ellenkezőleg: május végén, Zelenszkij berlini látogatása alatt a Bild című német lap arról számolt be, hogy a német kormány tervei szerint "több millió eurót szán az ukrán hadiipar támogatására, lehetővé téve számukra, hogy önállóan fejlesszenek és akár 2500 kilométeres hatótávolságú cirkálórakétákat gyártsanak tömegesen". Ez a Taurus rakéták hatótávolságának ötszöröse. Az újonnan bejelentett rakéták már nem a Taurus néven futnak, és a végső gyártási fázis során az utolsó simításokat Ukrajna területén végzik el.

Három német cég már dolgozik Ukrajnában, jelentette be Zelenszkij június végén, és a negyedikre várnak. A német-ukrán partnerségek száma a következő napokban húszra emelkedhet, örvendezett a Der Spiegel.

A közös gyárak egy részét az orosz erők augusztus elején megsemmisítették. A TASZSZ hírügynökség beszámolója szerint az orosz hírszerzés és a védelmi minisztérium együttműködésével végrehajtott különleges művelet során célba vették azokat az ukrán vállalatokat, amelyek a Szapszan operatív-taktikai rakétarendszer fejlesztésén dolgoztak.

A TASZSZ szerint a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát, amely képes mélyen behatolni Oroszország területére, "egy nyugat-európai ország szakembereinek segítségével és Németország pénzügyi támogatásával fejlesztették ki".

Közben Németország jelenlegi történetének legmélyebb recessziójában van. Gazdasági teljesítménye három éve csökken. Az összeomlást nagyrészt önmaga okozta, miután az úgynevezett energiaátmenet elvágta az országot az olcsó fosszilis tüzelőanyagoktól, amit tovább súlyosbít az olcsó szibériai készletek bojkottja. Jelenleg 1,08 eurót fizet köbméterenként az Egyesült Államokból származó cseppfolyósított földgázért. Az orosz LNG ezzel szemben 51, az orosz vezetékes gáz pedig mindössze 32 centbe kerülne. Ilyen árak mellett nem meglepő, hogy az ipar elvesztette versenyképességét, és egyre több cég zárja be az üzemeit.

Augusztus közepén Miguel López, a Thyssenkrupp vezérigazgatója figyelmeztetett a Focus magazinban, hogy amennyiben az áramárakat nem csökkentik kétharmadával, a vállalat kénytelen lesz külföldre helyezni a termelést. Az acélipari divízió, amely egykor a cég büszkesége volt, tavaly 1,4 milliárd eurós veszteséget szenvedett el. Jelenleg a tengeralattjáró-ágazat az egyetlen szegmense a vállalatnak, amely még mindig jól teljesít. López megjegyezte, hogy a haditengerészeten kívül a piacok rendkívül gyengék, és sajnos a fellendülés jelei sem mutatkoznak. A Focus lap kiemelte, hogy a pénzügyi világ figyelmét jelenleg leginkább a védelmi részvények vonzzák.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Friedrich Merz a fegyverszerződések révén próbálja újjáéleszteni a súlyos válságban lévő gazdaságot. Az állam acélvásárlásra készül, olyan anyagból, amelynek előállítása már régóta nem versenyképes a piacon, és ezt tengeralattjárók, valamint rakéták gyártására kívánja felhasználni. A Volkswagen, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt Hitler idején tette, ismét katonai járművek előállításába kezd az eladhatatlan autók helyett.

Ez kétségtelenül munkahelyeket biztosíthat - de milyen áron? Mert amikor autókat exportálnak, a bevételt a vevő állja. Amikor viszont harckocsikat gyártanak, az állam a nemzetközi tőkepiacokon felvett adósságával fizet. A VW és a Thyssenkrupp jól jár, akárcsak Friedrich Merz korábbi munkaadója, a Blackrock. De az államnak a hitelből finanszírozott hadiipar megaadósságot, adósságspirált hoz és a pénz leértékelődését.

Az adósságféktől való eltávolodás mindenképpen kockázatos utakat nyit meg előttünk: ez a folyamat vagy hiperinflációt, vagy háborút vonhat maga után. Sőt, akár mindkettő egyszerre is bekövetkezhet, egymást követve a legrosszabb forgatókönyv szerint.

Friedrich Merz adósságpolitikája megegyezik Hitlerével és Rooseveltével, akik épp ugyanabban az évben, 1933-ban kerültek hatalomra. Mind az amerikai New Deal, mind a náci gazdaságpolitika John Maynard Keynes brit közgazdász elméletein alapult: az államnak recesszió idején keresletet kell gerjesztenie, és ezáltal felpörgetni a gazdaságot. Hitler alatt a munkanélküliség nullára, Roosevelt alatt pedig a felére csökkent. De az államadósság felrobbant, az infláció az egekbe szökött.

Ez volt az a meghatározó pillanat, amikor 1936-ban Göring bejelentette a "Fegyverek vaj helyett" programot, amelynek célja az volt, hogy négy év múlva készen álljanak a háborúra. Manapság is hasonló üzeneteket hallunk: felkészülni, készen állni a háborúra.

A hadizsákmány, a nyersanyagok kisajátítása és a megszállt területeken végzett rabszolgamunka egy időszakra elegendő erőforrást biztosított a Harmadik Birodalom számára.

Hasonlóképpen, az Egyesült Államok is a dollárkibocsátás óriási inflációja ellenére csak úgy tudta garantálni a pénzének fedezetét, hogy a világ szinte minden aranykészletét megszerezte hadianyagért cserébe.

Ez az a pálya, amelyen Merz is el kíván indulni. Ha bárkinek kétségei lennének ezzel kapcsolatban, csupán annyit kell tennie, hogy áttanulmányozza a kancellárnak a zárolt orosz vagyon felhasználásáról szóló írását, amely a brit Financial Timesban jelent meg. Ebben Merz világosan kifejti, hogy Németország támogatja Ukrajna 140 milliárd eurós kamatmentes kölcsönének biztosítását, melynek fedezetéül az EU-tagállamokban befagyasztott orosz állami vagyon szolgálna. Az írás címe: "Háború Ukrajnában - Új pénzügyi lendület az ukrajnai békéért."

Íme néhány idézet Merz üzenetéből:

"Németországnak különleges felelősséget kell vállalnia - és fog is vállalni."

"Friss impulzusra van szükségünk ahhoz, hogy megfordítsuk Oroszország terveit."

"Amíg szükséges, támogatni fogjuk Ukrajnát. Ez az európai döntés. Itt az ideje, hogy ezt a politikai ígéretet egy olyan eszközzel támasszuk alá, amely félreérthetetlen jelzést küld Moszkvának az ellenálló képességről. Az elmúlt években gyakran játszottunk a biztonságra. Most a pénzügyi források olyan mértékű mozgósítását szorgalmazom, amely több évre biztosítja Ukrajna katonai ellenálló képességét."

"Németország eddig óvatosan viszonyult az Orosz Központi Bank Európában befagyasztott eszközeinek elkobzásához – és ez érthető. [...] Mindazonáltal ez nem akadályozhat meg minket abban, hogy mérlegeljük, miként kerülhetjük el ezeket a kihívásokat, és hogyan tudnánk biztosítani a szükséges erőforrásokat Ukrajna védelme érdekében."

"Ezt a kölcsönt csak akkor fizetnék vissza, ha Oroszország kártalanítja Ukrajnát a háború alatt okozott károkért."

Az ilyen mértékű támogatáshoz elengedhetetlen, hogy a tagállamok költségvetési garanciákat nyújtsanak. Ezeket a kétoldalú garanciákat a hosszú távú uniós költségvetés keretein belül kellene helyettesíteni, amint a következő többéves pénzügyi keret 2028-ban életbe lép. A mozgósított források így hosszú távon biztosítanák Ukrajna védelmi képességeinek megerősítését. Ezt a kérdést a jövő szerdai koppenhágai találkozón fogom átbeszélni az európai állam- és kormányfőkkel.

"Optimális körülmények között ezt a döntést konszenzussal kellene meghozni, ám ha ez nem valósul meg, úgy a Ukrajna iránt elkötelezett tagállamok jelentős többségének kellene jóváhagynia" - fogalmazott a német kormányfő, aki igyekszik elkerülni az egyhangú döntéshozatali folyamatot.

Orbán Viktor miniszterelnöknek ismét sikerült megnyernie a csatát. Több uniós ország ragaszkodik az egyhangú döntéshozatalhoz, és egyre többen utasítják el a gigahiteleket, a jogszerűtlen döntéseket, valamint azt, hogy az európaiak pénzét Ukrajnába küldjék. De a veszély nem múlt el...