Évforduló: 40 éve, hogy utoljára egy magyar futballcsapat szerepelt nemzetközi kupadöntőben. Ez az esemény nem csupán a sportágunk történetében jelentős mérföldkő, hanem a futball iránti szenvedélyünket és büszkeségünket is szimbolizálja.

1985. május 22. sorsfordító napként vonul be a magyar futball annáliáiba. Ezen a napon a székesfehérvári Videoton csapata emlékezetes győzelmet aratott a Real Madrid ellen az UEFA-kupa döntőjének visszavágóján, 1-0-ás eredménnyel. Noha a párharcot összességében nem tudták megfordítani, ez a diadal mégis méltó befejezése volt a sorozatnak, amelyben végül a második helyezettként zárták a szezont.

Nem túlzás kijelenteni, hogy az 1984/85-ös idény előrehaladtával a fehérvári labdarúgók teljesítménye futball-lázat keltett az ország minden szegletében. Sokan talán nem is sejtették, hogy amikor elindult az UEFA-kupa (a mai Európa-liga elődje) sorozata, egy olyan különleges kaland veszi kezdetét, amely végül sokak szívét meghódítja majd.

Az akkori csehszlovák kirakatcsapat, a Dukla Praha ellen játszott idegenbeli 0-0-ás döntetlen igencsak tisztes eredménynek számított, de sokan nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget. A visszavágón azonban a Fehérvár megmutatta, hogy mire képes: Szabó József, az UEFA-kupa sorozat gólkirálya, egyedül őrizte meg a magyar csapat győzelmét (1-0), így magabiztosan léphettek tovább a következő körbe, ahol a Paris Saint-Germain várta őket.

A francia klub ugyan nem volt a legnagyobb népszerűségnek örvendő csapat akkoriban, de a párharc esélyesei között egyértelműen említést nyert. Érdemes megemlíteni, hogy abban az évben Franciaország hódította el az Európa-bajnoki címet, a PSG-ből például Luis Fernandez és Dominique Rocheteau képviselték a csapatot! Rajtuk kívül is számos válogatott játékos erősítette a keretet, és a jugoszláv Safet Susic is kiemelkedő tehetség volt a pályán.

Ehhez viszonyítva?

Aki a mérkőzést - talán éppen a Videoton tévéadásán keresztül - figyelemmel kísérte, az valósággal nem akarta elhinni, amit lát. A második félidő közepén a fehérvári csapat elképesztő játékkal már 4-0-ra vezettek, míg a párizsiak csak ekkor ébredtek fel álmukból, hogy végül egy kicsit kozmetikázva az eredményt, 4-2-re módosítsák a végső állást.

Ez figyelmeztető jel lehetett a visszavágóra, aztán az is a vártnál egyszerűbb volt. Azaz, mégsem!

1984. november 7-én a Videoton már két góllal állt a mérkőzés élén, amikor egy sűrű köd lepte el Székesfehérvár városát, így a találkozót kénytelenek voltak félbeszakítani. A franciák számára ez a hirtelen megállítás egy rövid menekülést jelentett, ám ez csupán egy napig tartott, hiszen a mérkőzést másnap újra megrendezték.

Ez már nem volt gálaelőadás, de a Videoton megint nyert (1-0), amivel bejutott a legjobb 16 közé.

A harmadik fordulóban - még mindig '84 őszén - a jugoszláv Partizan látogatott az egyre nagyobb szurkolói érdeklődés miatt egyre kisebbnek bizonyuló sóstói stadionba.

A mérkőzés sokak számára felejthetetlen élményt nyújtott, de nem a vendégcsapat teljesítménye, hanem Szabó József lenyűgöző produkciója miatt.

Ha az első összecsapás a Partizan ellen igazán katartikus élményt nyújtott, akkor mit is mondhatnánk a már '85 tavaszán esedékes negyeddöntő visszavágójáról? A Manchester United, Európa egyik legpatinásabb klubja elleni második mérkőzés iránti lelkesedés óriási volt, különösen, hogy az első, idegenbeli találkozón a Videoton csupán egy góllal maradt alul a korábban a másik magyar csapatot, a Rába ETO-t is búcsúztató angolokkal szemben.

A visszavágó taktikájának lehetőségeit komolyan szűkítette, hogy a Videoton számára – ahogyan azt az UEFA-kupa korábbi összecsapásaiban is tapasztalhattuk – több kulcsjátékos hiányzott. Ugyanakkor a korábbi, például a Dukla Praha ellen sikerrel alkalmazott sárdagasztás talán hozzájárulhatott a hazai csapat esélyeinek növeléséhez.

A mérkőzés során ismételten világossá vált, hogy a kiváló edző, Kovács Ferenc bármelyik játékosát képes bevetni a csapatból, és akik lehetőséget kapnak, mindig megmutatják tehetségüket. Wittmann Géza, aki nem a góljának esztétikájával, hanem annak jelentőségével tűnt ki, egy sorfalon kissé megpattanó lövéssel szerezte meg a mérkőzés sorsát, ezzel a Videoton a rendes játékidő végén 1-0-ra győzött. A hosszabbítás pedig gól nélkül zárult, így a csapat biztosította a győzelmet.

A 11-es osztály diákjai meghozták a döntésüket,

A büntetőpárharc első felvonásában mindkét együttes elkövetett egy-egy hibát. A folytatásban azonban Disztl Péter hihetetlen bravúrral „lenyelte” Arthur Albiston lövését – ami a valóságban tizenegyeseknél szinte elképzelhetetlen, hiszen két kézzel védte ki. Vadász Imre sem volt kegyes az angol csapathoz, és a Manchester Unitedet búcsúztatva a tartalékos Videoton a legjobb négy közé jutott!

Az elődöntőben egy újabb jugoszláviai csapat, a Zseljeznicsar lépett a színre. Ki hitte volna, hogy a Manchester elleni izgalmakat még tovább lehet fokozni?

A székesfehérvári első mérkőzés nem ígérkezett könnyűnek, de a Videoton végül 3-1-es győzelemmel zárta le a találkozót, ami biztatónak számít. Ugyanakkor ez még nem jelenti a biztos továbbjutást: két körrel korábban a Zseljeznicsar is kétgólos vereséget szenvedett el a román Universitatea Craiovától, majd hazai pályán simán, 4-0-ra nyertek, és így továbbjutottak.

A boszniai pokolban a Videoton hosszú ideig tartotta magát, de két perccel a vége előtt hirtelen a kiesés szélére került, mert a hazai csapat sikeresen ledolgozta hátrányát. Az idegenbeli góljuknak köszönhetően ők tűntek a továbbjutásra esélyesnek. Ekkor lépett színre a válogatott védő, Csuhay József, aki egy látványos támadás végén megfeszítette a hálót, és ezzel csapata számára kiharcolta az UEFA-kupa döntőjébe jutást!

Az akkori szabályok szerint a finálét is oda-visszavágós rendszerben játszották, a döntő első összecsapására a sztárokkal (Sanchis, Camacho, Chendo, Butragueno, Michel, Santillana, Valdano, Stielike) teletűzdelt Real Madrid érkezett Székesfehérvárra. A Videotonnak ezen a találkozón is nélkülöznie kellett néhány kulcsjátékosát, a végére kijött a keretek közötti különbség, a Real három góllal nyert.

A végkimenetel végül mégiscsak csodás lett!

A két héttel később esedékes visszavágó első ránézésre csupán egy formalitásnak tűnt. A mérkőzés helyszíne a híres madridi Santiago Bernabéu stadion volt, ahol a hagyományok szerint az ellenfelek ritkán távoznak győztesként.

A Videoton azonban megvalósította a lehetetlent!

Disztl Péter már a kezdéskor bravúrral hárította Valdano tizenegyest, míg Májer Lajos néhány perccel a mérkőzés vége előtt egy fergeteges lövéssel megzörrentette a spanyol kaput.

A Videoton lenyűgöző teljesítménnyel zárta le emlékezetes UEFA-kupa kalandját, ezzel pedig tíz évvel azután, hogy a Ferencváros a KEK-döntőben szerepelt, újra a második helyen végzett egy európai kupasorozatban.

Magyar labdarúgó csapat azóta nem jutott el európai kupadöntőbe.