Túlélni Trumpot! Irán és a Hamász stratégiája a kihívások leküzdésére az időhúzás, a megtévesztés és az átszervezés módszerein alapul.
Az amerikai elnök vélhetően Irán ellen tartogatja a nyomásgyakorlás legkeményebb eszközeit, amit Teherán időhúzó békeajánlatokkal próbál megfékezni. Ha ez sikeres, akkor legfontosabb csatlósa, a Hamász is túlélési esélyhez juthat.
Február 12-re virradóan rendkívüli ülést tartott az izraeli kabinet, hogy tisztázza, milyen lépéseket tesz, ha a gázai terrorszervezet nem adja át az összes fogságában lévő túszt. Ha ez így történne, akkor a legnagyobb valószínűség szerint a harcok a korábbinál is nagyobb intenzitással kiújulnak, és az övezetbe nem fog eljutni semmilyen humanitárius segély vagy egyéb szolgáltatás sem (víz, áram, készpénz).
Időközben a Hamász bejelentette, hogy az elmúlt napok huzavonái után és a korábbi megállapodásnak megfelelően szombaton szabadon enged három túszt. Ez átmeneti enyhülést hozhat a hét eleji feszült hangvételhez képest, bár a túszválságot még nem zárja le.
A novemberi elnökválasztást követően arra számítottunk, hogy az újonnan megválasztott elnök olyan gazdasági nyomásgyakorlást fog alkalmazni Iránt, amely megakadályozza a nukleáris fegyverkezés folytatását, és elvonja tőle azt a jelentős szerepet, amelyet az elmúlt két évtizedben betöltött a Közép-Kelet politikai színpadán. Mostanra ez a vízió egyre inkább konkrét formát ölt.
A teheráni papi rezsim 1979 óta nem tapasztalt gyengeségben vergődik, ami új és sorsdöntő lehetőségeket nyújt az Egyesült Államok, valamint a térség szövetségesei – mint Izrael, Jordánia, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek – számára. Először is, a libanoni terrorseregének drámai összeomlása már komoly kihívás elé állította őket, majd szinte azonnal, egyetlen pillanat haladék nélkül kellett szembenézniük Bassár Al-Aszad, Szíria elnökének váratlan és gyors bukásával, aki eddig a legfontosabb regionális szövetségesük volt.
Bezárultak az Irakon keresztüli fegyverszállítási útvonalak, és jelen állás szerint a jemeni húti zsoldosok akcióira sem építhet. Mindezt megkoronázza, hogy végpusztulás előtt áll a gázai Hamász is, különösen akkor, ha nem teljesíti az USA és Izrael összes túsz-követelését.
Az év folyamán Teherán számára komoly csapásokat jelentett a Síita Tengely kulcsszereplőinek elvesztése, köztük Iszmáil Hanije, a Hamász vezetője, Jahja Sinwar, a gázai hadsereg irányítója, valamint Mohammed Deif, aki az október 7-i terrortámadás kidolgozásáért felelt. A legmegrázóbb esemény azonban Hasszán Naszrallah, a Hezbollah vezetőjének halála volt, amely jelentős űrt hagyott a szervezetben. Ezzel összefüggésben emlékezetes a tavaly őszi 'csipogó-művelet', amely során Hezbollah aktivisták százai vesztették életüket vagy szenvedtek súlyos sérüléseket.
A legutóbbi robbanássorozat során megsebesült Hezbollah-tagok nemrégiben Büszkeség-menettel emlékeztek meg a tragikus eseményről. Tolókocsikban ülve rótták Bejrút utcáit, így hívva fel a figyelmet a tömeges akció következményeire és az áldozatokra.
A történelmileg jelentős, mindössze néhány héten belül lezajló események olyan sebességgel és előre nem látható módon következtek be, hogy a korábban rendkívül aktív iráni diplomácia szinte megdermedt, és szinte teljesen eltűnt a nemzetközi figyelem középpontjából. E folyamatban szerepet játszhatott Ebrahim Raiszi elnök és külügyminiszterének tavalyi tragikus helikopterbalesete, amely jelentős mértékben csökkentette a korábbi diplomáciai aktivitás energiáját.
A gyengélkedő iráni gazdaság jelenlegi állapota arra sarkallja a Trump körüli elemzőket és stratégákat, hogy ezt a helyzetet ne pazarolják el. Szerintük most egyedülálló lehetőség adódik Irán ambícióinak véglegesen visszaszorítására, mielőtt a rezsim képes lenne talpra állni és újra erőre kapni.
A mélyen gyökerező síita elnyomó papi rezsim esetén téves lenne pánikról, kétségbeesésről vagy káoszról beszélni; azonban az erős nyugtalanság pontos kifejezés lehet. Lehetséges, hogy a professzionális, a nyilvánosság előtt megjelenő, mézesmázos iráni diplomácia visszatér, ami újra előhozza az időhúzási taktikát, amelyet a bécsi nukleáris tárgyalások során alkalmaztak, és amellyel hosszú éveken át sikerült félrevezetniük az amerikai és nyugati feleket.
Teherán máris a békés megbékélés jeleit mutatja, hiszen állítólag kész tárgyalásokat folytatni nukleáris programjával kapcsolatban is. Mohammad Dzsavad Zarif, Irán stratégiai ügyekért felelős alelnöke a hét elején nyilvánosan felszólította Trumpot, hogy indítsák újra a diplomáciai tárgyalásokat.
"Remélem, hogy ezúttal [Trump] komolyabb, fókuszáltabb és reálisabb megközelítést fog alkalmazni" - nyilatkozta a teheráni alelnök, utalva arra, hogy Trump 2018-ban egyetlen döntésével felmondta a Nyugattal kötött nukleáris megállapodást (JCPOA), amelyet korábban elfogadtak.
Az új diplomáciai kezdeményezés valószínűleg egy tudatos stratégiai lépés, amely az idő nyerésére irányul. Irán aggodalommal figyeli, hogy Trump esetleges visszatérése nem csupán a kilenc évvel ezelőtti súlyos gazdasági szankciók újbóli érvényesítését hozhatja magával, hanem, ha azok nem bizonyulnak elegendőnek, akkor akár az izraeli katonai akciók támogatására is sor kerülhet Irán nukleáris létesítményeivel szemben.
Ezt a lehetőséget húzza alá a The Wall Street Journal jelentése, amely szerint az amerikai hírszerző ügynökségek a Biden-kormány utolsó napjaiban arra a következtetésre jutottak, hogy Izrael még az idén jelentős csapásokat fontolgat az nukleáris létesítmények ellen, kihasználva Irán gyengeségét. A vélekedések szerint ennek Donald Trump nem áll az útjába, szemben Joe Bidennel, aki korábban határozottan felkérte Izraelt, hogy tartózkodjon az ilyen akcióktól.
Ezt Benjámin Netanjahu miniszterelnök be is tartotta, annak ellenére, hogy vitába keveredett emiatt a vezérkarral és a koalíciós partnerekkel. A miniszterelnök középtávon valószínűleg arra számított, hogy Trump hivatalba lépésével az amerikai óvatoskodás úgyis enyhülni fog Iránnal szemben.
A mollahok megújult érdeklődése a tárgyalások iránt arra utal, hogy nem kívánják feladni nukleáris ambícióikat; inkább azt a célt szolgálja, hogy Trump elnökségét kihasználva biztosítsák saját politikai túlélésüket. A tárgyalások lehetősége a rezsim számára egyfajta esélyt kínál arra, hogy megakadályozzák az amerikai vezetés határozott lépéseit a nukleáris program véglegesen való felszámolásában.
Az Egyesült Államok ismételten Irán csapdájába léphet, mivel a teokratikus rezsim alapvető ideológiája szilárd és valószínűleg változatlan marad. A CIA jelentése szerint a rezsim továbbra is az antiszemitizmusra és az Egyesült Államokkal szembeni ellenségességre épít, azzal a céllal, hogy először a "Kis Sátánt" (Izraelt), majd a "Nagy Sátánt" (az USA-t) legyőzze. Ezek a meggyőződések olyan mélyen gyökereznek, hogy semmiféle diplomáciai megállapodás nem tudja őket megváltoztatni, és Irán stratégiai célja továbbra is az iszlám forradalom globális terjesztése.
Teherán számára az időnyerésre játszó tárgyalási metódus kifizetődött. Irán néhány éven belül sikeresen megállapodott az Obama-kormányzattal, amely pénzügyi segélyt, diplomáciai legitimációt és az atomfegyver lehetőségét biztosította számára.
Barack Obama elnöki hivatalba lépésekor Irán gazdasága súlyos válságban volt, amelyet a Bush-kormányzat szigorú szankciói idéztek elő. Az új elnök azonban ahelyett, hogy továbbra is nyomást gyakorolt volna, úgy döntött, hogy feloldja a korlátozásokat, ezzel dollármilliárdokat engedve be az iráni gazdaságba. Ez a váratlan pénzügyi támogatás lehetővé tette Teherán számára, hogy finanszírozza regionális proxycsoportjait, miközben folytatta nukleáris dúsítási programját is.
A döntés súlyos következményei 2023. október 7-én kezdtek tisztázódni, amikor a libanoni Hezbollah támadásai fokozták a feszültséget. Ekkor Irán, a maga történeti kontextusában először és másodszor is, ballisztikus rakétákat lőtt ki Izrael irányába, ám ezek a támadások végül nem bizonyultak sikeresnek.
Az iráni vezetés jelenleg arra törekszik, hogy újraéleszthesse a korábbi, Obamával és Bidennel folytatott tárgyalások során elért eredményeket. Ezzel a lépéssel nemcsak időt és pénzt próbálnak nyerni, hanem a nukleáris programjuk legitimitását is meg kívánják védeni. Teherán stratégiája egy négyéves tárgyalási folyamat elindítása, amely során Trumpot a politikai játszmákba vonná, hogy kihasználva a helyzetet, "kibekkelje" a folyamatot egészen addig, amíg el nem hagyja a hivatali posztját.
A nukleáris fegyverek birtoklása minden rezsim számára védőpajzsot biztosít a külföldi beavatkozásokkal szemben, csökkentve a megtorlástól való félelmet. Ennek fényében semmilyen diplomáciai erőfeszítés - szerkezetétől függetlenül - nem fogja meggyőzni Iránt arról, hogy önként mondjon le nukleáris ambícióiról.
A Nagy Kérdés tehát az, hogy a Trump-adminisztráció hagyja-e kizökkenteni magát a meghirdetett cselekvési iránytól, esetleg amiatt, mert túlterheli a Kínával és Oroszországgal való konfliktus.
Nem csupán a tény miatt, hogy az amerikai kormány a gázai terrorszervezet teljes megsemmisítését tűzte ki célul, hanem azért is, mert ennek megakadályozásához már nem állnak rendelkezésre azok a korábban bőségesen biztosított források. A Trump-kormány döntése, amely az USAID segélyügynökség átvilágítását célozta, több mint egymilliárd dollárnyi támogatást von el a Hamásztól, és kétséges helyzetbe került az ENSZ UNWRA szervezetéhez kapcsolódó, esetlegesen eltérített vagy nem megfelelően felhasznált juttatások sorsa is.
A terrorcsoport és katonai vezetőinek elveszítéséhez hozzá kell számolni a Philadelphi folyosóként ismert utánpótlási útvonal bezárulását, valamint a Kataron keresztül érkező készpénzellátás kiszáradását is.
Még súlyosabb kihívást jelent a harcba bevethető katonai állomány csökkenése. Izraeli elemzések alapján a 2007 óta aktívan szolgáló, több konfliktusban és összetett terrorista akciók során tapasztalatot szerzett fegyveresek körülbelül 80%-a életét vesztette a gázai összecsapások során, és az utánpótlásuk rendkívül kétséges.
A Hamász-tagokat valószínűleg személyesen is megrázhatta Marco Rubio amerikai külügyminiszter kijelentése, amelyet a szenátusi meghallgatása előtt tett. Rubio a szervezet tagjait "vadállatokként" jellemezte, hangsúlyozva, hogy őket teljes mértékben meg kell semmisíteni.
További veszteséget jelenthet, hogy - amerikai nyomásra - a Palesztin Hatóság felülvizsgálja a terroristáknak és családtagjaiknak küldött juttatásokat, amelyek "Fizess a gyilkolásért!" (Pay for Slain) néven ismeretesek. Mahmúd Abbász palesztin vezető bejelentése szerint a Hatóságnak nyújtott segélyeket egy új alapba helyezik el, amibe a Washingtoni kormánynak belelátása és hozzáférése lesz. Ez a lépés nagyban csökkentheti a terrorista tevékenységek anyagi motivációit, és nem jutalmazza annak elkövetőit.
A The Jerusalem Post által készített elemzés alapján a Hamász számára súlyos figyelmeztetést jelent a fiatal gázaiak elvándorlása. Ez a jelenség különösen aggasztó, mivel ez a fiatal generáció képezi a terrorcsoport alapját és erejét - derül ki az IDF által lefoglalt, valamint a Meir Amit Hírszerzési és Terrorizmus Információs Központ (MAITIC) által közzétett dokumentumból.
Egy friss felmérés szerint a gázai fiatalok közel 44%-a fontolóra veszi a kivándorlást, főként gazdasági megfontolások miatt. A MAITIC által kiadott "Illúziót kergető fiatalok" című dokumentum, amely a Hamász Hán Júnisz Brigádja által készült, a kivándorlást a csoport hatalmát komolyan veszélyeztető tényezőként azonosítja.
A terrorszervezet szakértői úgy vélik, hogy még ha Trump tervei nem is valósulnak meg, a rafahi és más határátkelők megnyitása jelentős kivándorlási hullámot generálhat a Gázai övezetből. Ezt a lehetőséget a területet sújtó hatalmas pusztítás és a jövőt övező bizonytalanság figyelembevételével elemzik. Jelenleg a megmaradt erők átszervezése tűnik a legvalószínűbb megoldásnak, ám ez időigényes feladat, és elengedhetetlen, hogy Izrael ne zavarhassa meg ezt a bonyolult folyamatot, amelynek a Gázai övezet egészére ki kellene terjednie.
