Tele volt az arca kifejezésekkel: Koltai Lajos a Torontói Magyar Filmfesztivál keretein belül mélyen emlékezett Törőcsik Marira.

Teret Budapesten, utcát Velemben, emlékházat a szülőfalujában, Pélyen neveztek el róla. Filmes seregszemlét Kanadában. A Törőcsik Mari Magyar Filmfesztivál Torontóban élteti a világ több pontján rangos elismeréssel jutalmazott színésznőt.

A róla elnevezett torontói fesztivál főszervezője, Bánfalvi Laura, korábban a Nemzeti Színházban dolgozott Törőcsik Marival, ahol a társulat kommunikációs és marketingigazgatójaként tevékenykedett. Az életét jelentősen befolyásoló Nemzet Színésze iránti mély tisztelete ösztönözte arra, hogy a többnapos kanadai filmes rendezvényt az ő nevéről nevezze el. Az első fesztiválon az Édes Anna került vászonra, míg a második évfolyam nyitófilmjeként a Déryné, hol van? című Maár Gyula-film debütált, amely a 19. századi magyar színházi élet neves, de szakmai válságba került alakját elevenítette meg.

Koltai Lajos, a neves filmes operatőr, személyesen is megjelent a torontói rendezvényen.

Elmondtam, hogy a fesztivál számomra különösen fontos, mert Törőcsik Mari úgy távozott az életből, hogy nem volt lehetőségünk elbúcsúzni tőle. Jelenleg Magyarországon nincs olyan hely, ahol kifejezhetném a hálámat – Mari, mindent köszönök, még azt is, hogy együtt tölthettük az időt, és a szívemben mindig ott leszel. Örömmel tölt el, hogy ez a fesztivál az ő emlékére jött létre. A közönség soraiban sokan sírtak, az érzelmek határtalansága mindannyiunkat magával ragadott.

A kinti, nem éppen edzett nézők számára igazi meglepetés volt a film. Egyszerre találták furcsának és gyönyörűnek. Csodálkoztak, hogy ilyen alkotás is létezik. Értékelték.

"Sokan nem is tudtak a film létezéséről. Nagyon jó érzés volt, hogy újra felfedezték Törőcsik Mari kvalitásait. Kijár neki ez az elismerés. Cannes-ban, 1976-ban ezzel nyerte el az Arany Pálmát, a legjobb színésznőnek járó díjat, vagyis a fesztivál nagydíját. Tennesse Williams a zsűri tagja volt abban az évben. Ő nyilatkozta a vetítés után a Le Monde újságírójának: Meg kell kérdőjeleznem a munkásságomat, mert soha nem bíztam az emberi erőben, és most itt, Cannes-ban láttam az emberi erő himnuszát. És a legjobb film kategóriájában is erre szavazott, csak a zsűritársai nem engedték, hogy egy kis ország két nagydíjat kapjon a fesztiválon. Őt viszont a többi film nem is érdekelte, és nem szavazott semmi másra. Ez volt az első alkotás, amely igazán megmozgatta. Abban pedig, hogy két évvel később Törőcsik Mari Cannes-ban az életműdíjat is megkapta, a Déryné...-nek is szerepe volt."

Koltai Lajosnak van még egy különleges története a cannes-i díjjal kapcsolatban.

Mari a repülőgépen ült, hazafelé tartva Cannes-ból. Mellette egy úr francia napilapot olvasott, amikor hirtelen észrevette, hogy az újságban szereplő arc, akit éppen néz, valójában itt ül mellette, díjjal az ölében. „Jézusom, ez maga?” – csodálkozott el. „Én szeretném elkísérni az útja során!” Mari mosolyogva válaszolt: „Meg fog lepődni, de nem vár rám senki hivatalosan.” Így is történt. Csak Már Gyula és Garas Dezső voltak ott, hogy üdvözöljék, hiszen az akkori sajtó sem számolt be a díjról.

Ez nem volt az első alkalom, hogy operatőr és színésznő közösen alkottak. A Déryné... előtt már számos film, mint például a Prés, a Kínai kancsó és a Végül is összefogta őket, míg később a Teketória és A lőcsei fehér asszony is a közös munkájuk gyümölcsévé vált.