Az építkezés szelleme újból életre kel a Magyar-zsiványtanyán, ahol a helyi közösség tagjai összefogtak, hogy megvalósítsák álmaikat. A tervek között szerepel a régi épületek felújítása és új funkciókkal való ellátása. A cél, hogy a környék kulturális és
A cikk megosztásához kérjük, kattintson az alábbi linkre, vagy másolja ki és küldje el barátainak: https://demokrata.hu/velemeny/takoljak-a-magyar-zsivanytanyat-951753/
Babszem Jankó és udvartartása Rákosi módszerét idézi, mintha egy groteszk színházi darab szereplői lennének. A Kárpátok zsenije, aki nem tudott saját, hűséges követőket nevelni, a Horthy-korszak megbízhatatlan, de hatalmon lévő hivatalnokait, politikusait és katonáit vonzotta magához, mint a molylepkék a fényhez. Csakhogy a kegyetlen hatalom megszilárdítása után, miután véres úton kiépítette a trónját, egytől egyig eldobta őket: egyesek a Hortobágy végtelen pusztaságába, mások a kórházak hideg fehér falai mögé, míg megint mások az akasztófa árnyékába kerültek. A Ludovikás szárnysegédeknek pedig még azt is javasolta, hogy nézzék végig egymás sorsát, és amikor a hóhér ügyesen eltöri a következő kiválasztott gerincét, álljanak fel, és tapsoljanak, mintha csak egy diadalmas előadáson lennének.
Babszem Jankó még nem érte el azt a szintet, amelyen eszmei elődje állt. Jelenleg a Holt-Tiszán egy szúnyogcsődör gyülekezik, aki az önkéntes munkaszolgálatosokból, a világukból kiábrándult emberekből verbuvál csapatokat. Ezek a Júdás-euróból összegyűlt alakulatok azzal a céllal dolgoznak, hogy aláássák, felépítsék és benádalják a Magyar-Brüsszel zsiványtanyát.
Itt érkeznek a megsértődöttek, a másutt el nem fogadottak, kezükben téglákkal, szatyrukban építkezéshez szükséges holmikkal. Markukban rozsdás eszközök, vállukon olajozott köpönyeg forog, szívükben düh és irigység feszül, bendőjükben hataloméhség kavarog. Kétségtelen, hogy zsiványos életet kell választaniuk, új gazdatestre vadászniuk, ha, mint régen, jól akarnak élni. A mindenkihez dörgölőző liberális Zita, a nemzeti oldalon kinéző Gyuri zöldbáró, a korrupciótól bűzlő paszományos Romulusz, a saját bizottságában beletört pengéjű tőröző, a migrációpárti meseíró, akinek elferdült a látása, és ki tudja még hányan bújnak meg a sötétben. Maradjon ez egy szomorú találós kérdés.
Babszem Jankó munkaszolgálatosai tenyerükbe köpnek, azonnal hozzálátnak kavarni-keverni, zutyválni hánytatót, falazni egymásnak és aki csak arra téved, szóba áll velük, annak azt hajtogatni: Cimboráitok vagyunk, itt a kezünk rája, álljatok közénk, nektek is jut hatalom, meg kincses kád. Babszem Jankó a küszöbről helyesel és platóról hülyíti őket tovább, miközben agyukban, zsebükben kotorász. A zsiványtanya mögül már odahallatszik a fejszecsattogás, előre ácsolják a karrierbitókat. Az egyik fenyőfa takarásából a Kárpátok kopasz géniusza helyesel jellemtöpörtyű eszmeutódjának.
Ha valaha is összehozza a Magyar-Brüsszel zsiványtanya a maga rögös útját, aligha marad meg egy évnél hosszabb ideig. Az elsöprő választási eredmény, mint egy égő gyertya, érkezik majd, és akár Kukorica Jancsi, meggyújtja a tetőt minden négy sarkán, míg a csábító Tiszakék égbolt hamarosan feketévé válik. Így fog történni!
Az átvert munkaszolgálatosok végre útnak indulnak hazafelé, és ezzel a világban újra visszaáll a rend.
