Szoboszlai Dominik csodás gólpasszt szolgáltatott, ezzel a Liverpool megszerezte a vezetést a címvédő otthonában.

Manchesterből érkeznek híreink a Premier League izgalmas rangadójáról, ahol a Manchester City és a Liverpool csap össze.
Tudósítói nézőpontból figyelembe véve, másfél hete a Manchester City és a Real Madrid összecsapása igazi főpróba volt a Bajnokok Ligájában. Bár egy újságíró feladata az objektivitás, különösen, ha nemzeti csapatról van szó, be kell vallanom, hogy már az Etihad Stadion felé tartva is titkon reméltem, hogy a 3-2-es vendéggyőzelem ezúttal is megismétlődik. Tizenkét nappal ezelőtt a szemerkélő esőben rengeteg időt töltöttem várakozással, és a stadion körüli dugók miatt a buszos utazásom majdnem a duplájára nyújtotta a menetidőt. E tapasztalatok birtokában ezúttal egyértelműen tudtam, hogy a Manchester City-Liverpool mérkőzésre csakis a tram-train lesz a megfelelő választás, hogy elkerüljem az előző alkalommal tapasztalt nehézségeket.
Bár a City a helyi tömegközlekedési szolgáltatókkal közösen indít exkluzív meccsjáratokat, két látogatásom során nem tudtam kideríteni, mi indokolja a normál buszjegy háromszoros áráért kínált járatok használatát. Amit tapasztaltam, az alapján a stadionhoz közeledve ezek a járatok is ugyanúgy araszolnak a forgalomban, mintha csak a hagyományos buszokat választanánk, hiszen nincs számukra külön sáv. Érdekes, hogy a klub hivatalos weboldalán is inkább a Metrolink szolgáltatását ajánlják. Ráadásul egy friss megállapodásnak köszönhetően a manchesteri szezonbérlet-tulajdonosok mindössze 72 fontért vásárolhatnak olyan bérletet a könnyűvasútra, amely meccsnapokon ingyenes utazást biztosít az üzemnyitástól másnap reggel kilencig.
Bár a kora délutáni órákban a magyar labdarúgó-válogatott blackburni kapusával, Tóth Balázzsal való kávézás során (interjú a jövő héten) csak egy-két meccssálakkal kereskedő utcai árus jelenlétét tapasztaltuk, a közelgő rangadó izgalma már a Piccadilly Gardenstől az Etihad Campus felé tartó járaton igazán érezhetővé vált. A csepergő eső ellenére az utasoknak szemfülesnek kellett lenniük, ha ülőhelyet akartak biztosítani maguknak, hiszen a meccs kezdete előtt másfél órával a vonaton már szűkösek voltak a lehetőségek. A Piccadilly állomást követően pedig már az is kihívás volt, hogy egyáltalán felférjenek a járatra. Ennek oka részben az volt, hogy a vonat minimum tíz percet késlekedett, sőt, lehet, hogy egy járat ki is maradt a menetrend szerint. A City-szurkolók többsége azonban inkább állva, sörözve élvezte az utazást, időnként felcsendült egy-egy dal vagy rigmus, és hangosan elemezték a mérkőzés esélyeit - nem éppen a legoptimistább forgatókönyvek alapján. Eközben az utasok másik fele folyamatosan videózott és fotózott, köztük a világ minden tájáról érkezett futballturisták. Beszélgettem kanadai, japán, egyiptomi, sőt brazil szurkolókkal is, akikben az közös volt, hogy mindannyian a mérkőzés miatt látogattak Angliába.
Ugyan Arne Slot, a vendégegyüttes vezetőedzője kifejezetten óvatos volt pénteki sajtótájékoztatóján, a szakértők szerint a Liverpool várhatta esélyesként a kezdőrúgást: a vörösök 23 meccse veretlenek a bajnokságban és magabiztosan vezetik is a tabellát, míg a másik oldalon felsorakozó égszínkékek igencsak hullámzó formát futnak - hangzott az érvelés. November-decemberben volt olyan periódus, hogy a City tizenhárom meccsből csak egyet tudott megnyerni. Januárra valamivel jobb lett a helyzet, ám legutóbbi tíz tétmérkőzéséből így is csak ötöt húzott be Josep Guardiola csapata, amely címvédőként a 26. fordulóra 17 pontos hátrányba került a Poolhoz képest. A házigazda leginkább kiváló otthoni mérlegében bízhatott a rajt előtt: a manchesteriek ugyanis 2015 novembere óta egyszer sem kaptak ki a Mersey-parti riválistól bajnokin az Etihadban.
A tizenkét nappal ezelőtti tapasztalatok fényében már egyáltalán nem volt meglepetés, hogy a stadionban robotok szolgálják fel a sört. A gépek által meghatározott gyors tempónak köszönhetően az e-bár előtt szinte sosem alakul ki sor. Az újabb bővítés alatt álló létesítmény, amely a következő idényre már több mint 60 ezer néző befogadására lesz képes, minden tekintetben a csúcstechnológia megtestesítője.
A mosdók kialakításától kezdve (még ott is van televízió, hogy le ne maradjunk a fontos pillanatokról!), a lelátók alatt húzódó folyosók dizájnja, váratlanul nagy terei mind az sugallják, sokkal szerteágazóbb élményt igyekeznek nyújtani, mint amit egy futballmeccs puszta kilencven perce jelent. Nem véletlen a mérkőzéseket felvezető fényshow, a játék az óriási molinókkal, hogy külön lemezlovas mixel, és kezdés előtt már másfél órával megkezdik a lelátói aktivitásokkal - kvízek, játékok - hangolni a népet.
A büféválaszték igazán sokszínű, a hagyományos üdítő-chips páros mellett felfedezhetünk autentikus angol sós pitéket, ínycsiklandó fish and chips-t, valamint bőséges sült krumplival tálalt fogásokat. A melegszendvicsek és hot dogok mellett mindenki találhat kedvére valót. Az egész rendszer úgy van megtervezve, hogy függetlenül attól, hogy turista, helyi lakos, gyerek vagy idősebb ember, mindenki gyorsan elköltse a belépő árát. A belépés nem is olyan nehéz, hiszen a körülbelül 35 font éves klubtagság birtokában már 30 fontért lehet bejutni, viszont a büfében egy üdítő és hot dog ára máris elérheti a 14 fontot, ami a belépő költségének csaknem a felét jelenti. Ha valaki a szünetben is kimegy valami harapnivalóért egy olcsóbb szektorba, azzal máris megduplázza a klub meccsnapi bevételét. Bár ez a pénz még mindig elmarad a televíziós jogdíjakból befolyó összegektől, 50 ezer néző esetén így is jelentős bevételnek számít, különösen a magyar bajnokik büféfogyasztásához képest.
A Liverpool nem csupán a tíz éve tartó rossz sorozatának megtörésére készült, hanem izgalommal telve lépett pályára az Etihad Stadion zöld gyepére, abban a reményben, hogy egy döntő jelentőségű csapást mérhet a szombati vereséget szenvedett Arsenalra is. A második helyen álló londoni csapat hazai pályán szenvedett el egy váratlan vereséget a városi rivális West Ham Unitedtól. Ez azt jelentette, hogy ha a Liverpool győzni tud a City ellen, akkor - bár egy mérkőzéssel többet játszva - tizenegy pontos előnyre tehet szert, ami kulcsfontosságú lehet a bajnokság utolsó szakaszában.
Különleges élmény volt részt venni ezen a rangadón, noha az angol klubfutball egyik legfontosabb mérkőzésére érkeztem. A bemelegítés alatt a közönség morajlása meglepően csendesebbnek tűnt, mint a Real Madrid ellen. Akkor sem volt teljesen megtelt a stadion - a hazai szektorok jegyei ugyan elkeltek, de itt-ott akadtak üres székek, míg a vendégszurkolók között egész sorok maradtak néptelenül -, mégis a hangulat sokkal élénkebbnek hatott. Úgy tűnik, hogy a Liverpool elleni összecsapás nem váltja ki a helyiekből azt a szenvedélyt, mint a madridiakkal való rivalizálás, amely rendre heves reakciókat, például Vinícius Júnior kifütyülését eredményezi.
A Liverpool kezdőcsapatában ezúttal is ott volt Szoboszlai, míg a másik oldalon a keretből is hiányzó egykori salzburgi csapattársa, Erling Haaland, akinek térdproblémái miatt nem tudott pályára lépni. A norvég gólvágó távollétében a januárban igazolt Omar Marmus kapta meg a lehetőséget, hogy hősiessé váljon. Az utolsó hazai mérkőzésén a Manchester City színeiben nem is teljesített rosszul, hiszen mesterhármast szerzett a Newcastle United ellen.