Szoboszlai kiemelkedő teljesítménye révén megmutatta igazi klasszisát, míg Rossi új taktikai eszközöket fedezett fel. A magyar válogatott a legnagyobb kihívást jelentő mérkőzésen brillírozott a legjobban.
Marco Rossi varázslatos taktikáival Lukács Dániel igazi hőssé emelkedett, míg Szoboszlai Dominik a magyar labdarúgó-válogatott vezéregyéniségeként brillírozott. A csapat nemcsak négy pontot gyűjtött be Örményország és Portugália ellen, hanem azt is megmutatta, hogy képes sziporkázó játékkal meglepetéseket okozni.
Mindössze egy hónappal azután, hogy a magyar válogatott megkezdte világbajnoki selejtezőit, a hazai közvélemény lázban égett. A szurkolók és a sportkedvelők egyaránt azt hangoztatták, hogy "ez a csapat többre hivatott" a döntetleneikkel, amelyeket az írek és a portugálok ellen játszottak. Sokan úgy vélték, hogy "a négy pont igazságosabb lett volna", de Marco Rossi fiai rácáfoltak a kétkedőkre, és megmutatták, hogy képesek egyszerre színvonalasan és eredményesen futballozni.
Alighanem ez volt a legfontosabb tanulsága az örmények és a portugálok elleni meccseknek, a két találkozón megszerzett négy pont pedig bizakodásra ad okot. A csapat alapvető célját, azaz a pótselejtezőt érő második hely megszerzését illetően mindenképp. Egyelőre pedig nincs értelme távolabb tekinteni, ugyanis az októberi meccsek is megmutatták, néhány hét leforgása alatt mennyi minden változhat a válogatott környékén. De haladjunk szépen sorban.
