"Superman már a kezdetektől fogva jelen volt" - Egy dokumentumfilm készült a tragikus sorsú Christopher Reeve-ről, akit nem sokkal a halála után szeretett felesége is követte a másik oldalra.

A híres színész, Christopher Reeve sokak számára igazi inspirációt jelentett. Azonban kevesen voltak tisztában azzal, milyen életutat járt be valójában. Több mint húsz évvel a halála után gyermekei most készen állnak arra, hogy felfedjék édesapjuk titkos történetét. A róla készült dokumentumfilm biztosan megérinti a nézők szívét, és sokakban mély érzelmeket ébreszt.

Sokan úgy vélik, hogy mindenkinek szüksége van egy különleges hősre az életében. Ez a fogalom azonban mindenkinek mást jelenthet; számunkra a szuperhősök világa egyedi és sokszínű. Amikor Superman nevére gondolunk, elsőként Christopher Reeve arca jelenik meg előttünk. A színész nem csupán a filmek világában tűnt ki, hanem a valóságban is egy igazi bátor harcos volt, aki inspiráló küzdelmet folytatott a nehézségek ellen.

Christopher Reeve először 1978-ban bújt Superman jelmezébe, ami akkoriban igazi szenzációnak számított, hiszen ez volt az első alkalom, hogy egy ikonikus képregény figurája egy költséges stúdiófilm keretein belül életre kelt. Bár akadtak, akik kétkedve szemlélték a film sikerét, köztük Reeve édesapja is, a színész végül megcáfolta a kétségeket, és megmutatta, hogy minden generációnak szüksége van egy szuperhősre. Ő volt az, aki hitelesen átadta a nézőknek azt az üzenetet, hogy semmi sem lehetetlen: ha igazán vágyunk rá, akár még az életben is képesek lehetünk szárnyalni.

Habár a színészt egy egész világ ismerte, valójában csak nagyon kevesen tudták, hogy milyen életet élt és milyen démonokkal kellett megküzdenie. A legenda több mint 20 évvel ezelőtt hunyt el, azonban hamarosan - pontosabban december 8-án - megjelenik egy róla szóló dokumentumfilm, amely a Super/Man: Christopher Reeve története címet kapta.

Furcsa belegondolni abba, hogy Christopher Reeve sokak számára egy igazi példakép volt, de valójában csak nagyon keveset lehetett tudni az életéről, egészen mostanáig. Bevallom őszintén, ahogy néztem a róla szóló dokumentumfilmet, a szívem szakadt meg, olykor pedig néhány könnycsepp és összegyűlt a szememben. A filmben nemcsak a színész barátai - és egyben munkatársai - meséltek Reeve-ről, hanem három gyermeke, Matthew, Alexandra és William is felidézték emlékeiket az édesapjukról.

A dokumentumfilm nyíltan és őszintén tárja elénk Christopher Reeve életének egyik legmeghatározóbb és legtragikusabb pillanatát, a hírhedt lovasbalesetet. 1995 májusában, egy versenyt követően, Reeve súlyosan megsérült, amikor lova váratlanul megállt egy akadály előtt, és ő a földre zuhant. A baleset során keze beleakadt a kantárba, ami miatt a fejére esett, és ennek következtében eltörte a nyakcsigolyáját. A gerincvelője súlyosan sérült, ami nyaktól lefelé bénulást eredményezett. Az orvosok számára is meglepetés volt, hogy egyáltalán túlélte a tragédiát. Ezt követően az életét kerekesszékben kellett tovább élnie, ami új kihívásokkal és lehetőségekkel tette próbára őt.

Matthew, Reeve fia, megosztotta, hogy édesapja életének egyik alapvető eleme mindig is a sport volt. Ez különösen figyelemre méltó, ha visszagondolunk arra, hogy a Superman film forgatása alatt sem engedte, hogy a jelmeze kényelmesebbé váljon; inkább még intenzívebben edzett. A színész szívesen úszott, kerékpározott, síelt, és rendszeresen töltött időt feleségével és lányával a lovaglás örömében is. Kevesen tudják viszont, hogy Reeve számára a lovaglás megtanulása hatalmas kihívást jelentett, mivel allergiás volt a lovakra.

Amikor Anna Karenina egyik szerepét megkapta, hirtelen felfedezte, hogy a karaktere lovas jeleneteket is magában foglal. Ekkor így nyilatkozott: "Ha már belefogok ebbe az egészbe, akkor tényleg mindent meg kell tennem, és fel kell ülnöm a lóra." Hónapokon keresztül, nap mint nap antihisztamint adott be magának – emlékezett vissza lánya, Alexandra. A forgatás és a lovas gyorstalpaló után igazi szenvedéllyé vált számára a sport. Fia, Matt is megerősítette, hogy édesapjának sosem voltak félmegoldásai, így nem volt meglepő, hogy a lovaglást is profi szinten űzte. És valóban, Christopher Reeve a legnagyobb sikereket aratta a versenyeken, egészen 1995. május 27-ig.

A színész balesete az egész világot megrázta, súlyosságát pedig jól érzékeltette az is, hogy egy olyan műtétet végeztek el rajta, amelyet korábban még soha senkinél: visszaillesztették a fejét a testéhez. 50-50 százalék volt az esély arra, hogy a nap végén túléli-e vagy sem.

- Könnyekkel a szemében idézte fel az emlékeket Reeve lánya.

Miután Reeve túl volt a beavatkozáson és magához tért, szörnyű hallucinációi voltak. "Ez biztos valami félreértés lehet" - játszódott le a fejében, majd amikor magához tért és realizálta, hogy mi is történt és mi vár rá élete hátralévő részében, nehezen tudta elűzni a sötét gondolatait.

A felvételekből kiderült, hogy a színész édesanyja kezdetben szeretett volna lemondani fia lélegeztetőgépes támogatásáról. Felesége, Dana, jól tudta, hogy férje igazi harcos, de azt is felismerte, hogy ez lesz az életük legnagyobb próbája. Reeve kétségekkel küzdött, és ekkoriban azt mondta feleségének: "Talán jobban tennénk, ha elengednénk engem."

Hihetetlen lelki erőre volt szükség, de a felesége reakciója volt az, ami igazán ösztönözte őt, hogy folytassa a harcot és küzdjön az életéért. Ahogy egy korábbi interjújában megfogalmazta, ezek a szavak voltak azok, amelyek megmentették az életét. Reeve felesége, bár nem volt könnyű számára, mindvégig biztosította férjét a támogatásáról, függetlenül attól, milyen döntést hozott.

Christopher Reeve mindössze négyéves volt, amikor a szülei elváltak. Édesapja, Franklin Reeve író és filozófus volt, a Princetoni Egyetemen szerzett diplomát. A színész szinte minden téren kitűnt a tömegből, mégsem volt zavartalan gyermekkora, még annak ellenére sem, hogy minden megvolt benne. Jóképű volt, tehetséges, a legjobb tanulók közé tartozott, mindemellett a sportokban is jeleskedett. Kiválóan baseballozott, futballozott, teniszezett és hokizott.

Fáradhatatlanul keményen dolgozott és a színház iránti elkötelezettsége éppoly mély volt, mint édesapjáé. Amikor jelentkezett a Superman meghallgatására, szinte esélytelennek érezte magát, hiszen a szerepért számos híresség versengett, közöttük olyan legendák, mint Arnold Schwarzenegger, Neil Diamond, Al Pacino és Sylvester Stallone. Amikor végül őt választották, Reeve izgatottan osztotta meg a jó hírt édesapjával, aki váratlan módon reagált: pezsgőt bontott, és büszkeségét fejezte ki a fia iránt. Csakhogy a fiatal színésznek fogalma sem volt róla, hogy apja valójában egy félreértés áldozata lett.

"Azt gondolta, hogy éppen apja George Bernard Shaw klasszikus művéről, a Man and Supermanről van szó, nem pedig egy mítikus képregényhősről. Franklin viszont nem tudott ezzel az elképzeléssel egyetérteni" - idézte fel Matthew.

Ez részben magyarázza, miért lett Reeve édesapaként édesapja teljes ellentéte. Gyermekei beszámolói alapján a színész hatalmas szeretetet és odaadást tanúsított irántuk.

Nincs olyan ember, akit egy ilyen súlyos baleset ne formálna át. Reeve esetében is hasonló átalakulás zajlott le. Lánya, Alexandra szavai szerint a tragédia nemcsak az édesapját, hanem az egész családot megváltoztatta. Amikor beléptek a házba, szinte tapintható volt a hálás légkör. Mindenki mélyen értékelte az apró örömöket, az együtt eltöltött pillanatokat, és a család jelentőségét.

Drámai módon átalakult az együtt töltött időnk formája is. Ahelyett, hogy a szabadban, az udvaron játszadoztunk volna, a kapcsolatteremtés egyik új módja az lett, hogy az irodájában ültünk, és hosszú beszélgetésekbe merültünk. Melyik tinédzser az, aki két órán át folyamatosan beszélget a szüleivel? - emlékezett vissza a lánya, majd hozzátette, hogy tudatában voltak annak, mennyire fontos értékelni minden apró dolgot, amit korábban természetesnek vettek.

A film mélyrehatóan tárgyalja Reeve és legjobb barátja, a legendás Robin Williams barátságának különleges történetét. Williams az egyik ritka ember volt, aki mindig képes volt mosolyt csalni a tolószékes barátja arcára. Ő találta ki azt is, hogy minden évben megünnepeljék a lovasbaleset évfordulóját, ezzel próbálva tompítani a tragédia élét. A filmben olyan neves színészek szólalnak meg, mint Susan Sarandon és Glenn Close, akik határozottan állítják, hogy Robin Williams talán ma is közöttünk lenne, ha 2004-ben nem veszítette volna el legjobb barátját, akinek teste a rengeteg nehézség hatására végül feladta a harcot.

Dana Reeve, férje elvesztése után még csak most kezdett volna felépülni a gyász fájdalmából, amikor egy zavaros énekpróba után végzett orvosi vizsgálat során drámai hírt kapott: a dohányzásmentes életmódja ellenére tüdőrákkal küzd. A betegség gyorsan lerohanta, és másfél évvel később, férje halála után ő is elhagyta ezt a világot.

Közös fiuk (Reeve-nek az előző házasságából származik egy fia és egy lánya) William másfél év leforgása alatt szembesült az édesapja, édesanyja és az egyik nagymamája elvesztésével. A film egyik legszívszorítóbb jelenete kétségtelenül az, amikor kifejti, hogy a féltestvérei és a tágabb családja támogatása valóban sokat jelentett számára a nehéz időszakokban, de: