Stefka István: Egy gyűlölködővel kevesebb – egy provokatív és elgondolkodtató írás, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyűlölet és az intolerancia helyett a megértés és a párbeszéd útját kell választanunk. A szerző bátran szembenéz a társadalmi fesz

Sajnálom, de úgy érzem, Fletó igazi kocsmai cimborának bizonyulhatott volna, ha nem lép be a politikai porondra.

Jó élményeket lehetett volna megosztani vele a boros pultnál, és bizonyos politikai kérdésekben még egyet is értett volna velem. Ám sajnos, a beszélgetés közben felmerült benne a gondolat, hogy feljelentsen, elvigyen vagy akár megöleljen. Ennek ellenére én továbbra is Feri híve maradok, hiszen lehetett volna belőle egy rendes ember, ha nem sodródik bele a KISZ-ba (Kommunista Ifjúsági Szövetség) és onnan nem lép tovább.

Katus néni, a dolgos, rendes édesanya, a textilgyár világában élt, és jól ismerte a valóságot, a küzdelmeket, amelyek az élet mindennapjait jellemezték. A fia, Feri, azonban más utat választott. Többre vágyott, mint amit az apja képviselt, és a szavakban ritkán említette a családi örökséget, valószínűleg nem érezte büszkeséget iránta. A szülők tisztelete azonban elengedhetetlen, hiszen mindenki számára ott van egy valóságos apa és egy édesanya. Elkerülhetetlen, hogy ne érintkezzünk a modern világ jelenségeivel, mint például az LMBTQ és gender kérdésekkel, amelyeket Feri is támogatott az évek során. Pedig a Kádár-rendszer alatt a szegénységet és nélkülözést élték meg otthon, ahol Katustól csak a becsületességet és a küzdeni tudást tanulhatta. De vajon mi történt Fletóval, hogy végül az üresfejű karrieristák, a hazájukat áruba bocsátó technokraták táborába állt? Én nem fogom elítélni őt, hiszen alulról indult, és a kitöréshez, a sikerhez, a meggazdagodáshoz csak egy út vezetett: a Magyar Szocialista Munkáspárthoz való csatlakozás, amely később MSZP néven vált ismertté. Az ő története tehát nem csupán egyéni sors, hanem a rendszer által formált életút is, amely sokak számára ismerős lehet.

De akkor már ennek a pártnak a morálja, a szavahihetősége a romokban hevert, a szétbomlás előtt állt. Hová tűnt az úgynevezett tiszta kommunista eszme? Persze tudjuk, hogy az tiszta sohasem volt, inkább vérrel áztatott, mert a kommunizmus születése pillanatában, az 1919-es Tanácsköztársaságtól kezdve a terrorra, a rombolásra és a zabrálásra épült. Ahhoz az MSZMP-nek azért volt ereje 1989 táján, hogy az egykori több millió ember magántulajdonait, az 1945 után államosított vagyonokat, földeket a rendszerváltás idején ismét újra privatizálják - keleti rabló-eltulajdonolás - és maguknak, elvtársaik kezére játsszák fillérekért. Na ebbe a buliba került Gyurcsány Ferenc, a KISZ Központi Bizottságának egyik vezetője. Innen már csak a második feleség, Dobrev Klára kellett, a valódi gyűlölet kosár - Apró Piroska anyukával, Apró Antal unokájaként, Apró, Kádár János hűséges nagyhatalmú cimborájaként-, hogy Feri vágyainak megvalósítását a legfőbb hatalomba repítse. Gyászos miniszterelnöki tevékenységét ismerjük: hazaárulását a kettős állampolgárság elleni akcióival, a magyar-magyar elleni gyűlölet keltésével, avagy a 2006 október 23-ai rendőrterror levezénylésével, nem beszélve a nemzeti, stratégiai vagyon áron aluli külföldi kezekbe való átjátszásával, s a gazdasági csődbe taszított ország megnyomorításával, a migráns és háború pártiságával. Ez volt ő, így ismertük meg az elmúlt két évtizedben."