A sarkvidéki jég egyre simábbá és egységesebbé válik | National Geographic

Az északi sarkvidék tengeri jégborításából az elmúlt 30 évben eltűntek a ráncok - egyelőre nem világos, hogy ez milyen következményekkel járhat.

A sarkvidéki tengerjég első pillantásra valóban úgy tűnhet, mint egy végtelen, szinte megfagyott síkság, ám ez a kép csalóka. A hatalmas jégpáncél alatt dinamikus tengeráramlatok rejtőznek, amelyek folyamatosan mozgatják a jégmezőket, és egy izgalmas, élő világot teremtenek a felszín alatt. A jég nem csupán statikus, hanem egy folyamatosan változó, titkokkal teli környezet, amelynek mozgása és dinamikája felfedi a sarkvidék rejtett szépségeit.

A mozgó jégtáblák között időnként hosszú, keskeny rések keletkeznek, míg más helyeken torlódások figyelhetők meg, ahol a jégmasszák egymásra torlódtak, és így hatalmas, kilométeres hátságokat formáltak. Azok, akik olvastak sarkvidéki útleírásokat, jól ismerik ezt a jelenséget, hiszen ez a sarkvidéki jég természetes dinamikájának része. Ezek a jéghátságok kicsit hasonlítanak a befagyott Balaton jégtorlaszaira, de méretük és kiterjedésük jóval impozánsabb, szinte lenyűgöző látványt nyújtva a fagyos táj szívében.

Egy nemrégiben megjelent tanulmány a Nature Climate Change folyóiratban arra világít rá, hogy a jéghátságok száma jelentősen csökkent az utolsó harminc év során, ami azt eredményezte, hogy a jégfelület simábbá vált, és így a jég mozgása felgyorsult. E kutatási eredményeket az EOS földtudományi hírportál tette közzé. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a hátságok a több éves jégtáblák formálódása révén jönnek létre.

A jéghátságok világa rendkívül hasonlít a jéghegyekhez, de van egy lényeges különbség: amit a felszínen szemlélünk, csupán a kisebbik részük. Az igazi óriások, a jégtömegek zöme a felszín alatt rejtőzik. Ennek következtében a jégtörő hajók nem képesek átvágni rajtuk, hiszen a mélybe nyúló gyökereiket nem tudják kettészelni. Ezek a lenyűgöző hátságok azonban nem csupán a jég birodalma; gazdag otthont adnak a sarkvidéki élővilágnak is. A sima jéghez képest sokkal nagyobb felületük és a mélyben kialakuló turbulens áramlások ideális környezetet biztosítanak számos élőlény számára.

A jéghátságok gyakran sűrűn helyezkednek el egymás mellett, néhány száz méterenként egy-egy új példányt találunk, amelyek összetett rendszert alkotnak. Legújabb kutatások szerint azonban mind a jéghátságok száma, mind a méretük folyamatosan csökken. Ennek hátterében a tengerjég rövidebb élettartama áll, amely megakadályozza, hogy elegendő ideig megmaradjanak a hátságok kialakulásához szükséges körülmények.

A tengerjég különböző korosztályokat képvisel. Jelenleg a legnagyobb arányt az egy évnél fiatalabb jég alkotja, amely jellemzően azon a területen található, ahol nyáron elolvad, majd ősszel újra megfagy. Ezek a jégrétegek csupán 10-40 centiméter vastagságúak. Ezzel szemben a legidősebb jég évekig is növekedhet anélkül, hogy megolvadna, így található közöttük olyan is, amely már több mint 5 éve létezik, és vastagsága akár a 4 métert is elérheti.

Ez a sarkvidéki jég legszilárdabb és legellenállóbb részét jelenti. Az 1990-es évek közepéig a több éves jég dominált az északi sarkkörön, de azóta drámai módon csökkent az idősebb jég mennyisége.

A kutatók becslései szerint bármely adott pillanatban több százmillió jéghátság lehet az északi sarkvidéki tengerjégen, azonban a vizsgálatok szerint ezek száma évtizedenként 4 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy 30 év alatt 12 százalékkal lett kevesenn jéghátság, ez pedig igencsak jelentős veszteség.

Eközben a hátságok sajátos méreteik révén szintén csökkentek. "Amint az öreg tengerjég eltűnik, csupán a szezonális jégfedezet marad hátra. Ezen a területen kialakulnak ugyanazok az alap jéghátságok, de ezek később elolvadnak" - mondta Thomas Krumpen, a kutatás vezetője.

A kutatás eredményei némiképp meglepőek. Az egyéves jég, mivel még vékonyabb, hajlamosabb a törésre, ami elősegíti a hátságok kialakulását. A számítások alapján a fiatal jég hátságai négyszer olyan gyakran jelennek meg, mint az idősebb jégrétegek esetében. Ugyanakkor, az öreg jég nagyobb mértékben olvad, így évente több jéghátság tűnik el, mint amennyi újonnan létrejön.

Különösen figyelemre méltó eredményként jelentkezett, hogy a jégtömeg mozgása felgyorsult, a becslések szerint évente körülbelül 10 százalékkal. Ez a jelenség ellentmondásosnak tűnik, mivel a jéghátságok tulajdonképpen vitorlaként funkcionálnak a szél számára, míg a vízbe merülő részeik a tengeráramlatok mozgására is hatással vannak. A józan ész azt sugallná, hogy e vitorlák hiányában a tengerjégnek lassabban kellene mozognia, ám a mérések éppen az ellenkezőjét mutatják. Valószínű, hogy a háttérben a tengeráramlatok saját gyorsulása áll, de a valós folyamatok ennél sokkal összetettebbek lehetnek.

Az északi sarkvidéki tengerjég az elmúlt évtizedek során drámai módon átalakult, ami komoly kihívások elé állítja a kutatókat. Ahogy fokozatosan eltűnik a régi, jól ismert jég, úgy egyre nehezebb a jelenlegi állapotot a múltbeli viszonyokhoz viszonyítani. Ez a folyamat megnehezíti a jövőbeli változások előrejelzését, hiszen a korábbi minták és adatok már nem állnak rendelkezésre a pontos összehasonlításhoz.

Egyelőre úgy tűnik, a kisebb jéghátságok a laposabb felülettel a gyorsabb olvadást is elősegítik, emellett a sarkvidéki algák élettere is átalakul emiatt. Az algák létszáma pedig beleszól az egész sarki táplálkozási láncba. Nem lehet tudni, miféle jövő vár az északi sarkvidék tengeri jégmezőire, de az biztos, hogy a változások igen gyorsak.