Sajnos szomorú hírek árnyékot vetettek a Rockmaraton negyedik napjára - itt a részletes beszámoló (képgalériával és videóval).
A Rockmaraton szervezői ügyesen álltak a helyzethez: az este hat után érkezőknek kedvezményes, féláron kínálták a napijegyeket, ráadásul a szombati napijegyek és bérletek árából 6000 forintos visszatérítést ígértek. A forróság kissé mérséklődött, de még mindig nem volt annyira hűvös, hogy pingvinek költözzenek a Szalki-szigetre. Úgy tűnt, hogy a fesztivál látogatói már hozzászoktak a kánikulához, és megoldották, hogy a hőség ne rontsa el a bulihangulatot. A zárónapon a látogatók száma nem mutatott jelentős növekedést, pedig a fesztivál simán elbírt volna még több embert is.
Az Akela meglepően korán kezdte el a bulit, még amikor a nap tűző sugarai perzseltek a legkisebb színpad előtt. A közönség azonban már lelkesen gyülekezett, és szép számban összegyűlt az idén 35. születésnapját ünneplő, egykor masszív dunaújvárosi kötődésekkel bíró Akela koncertjére. A műsor rövid, de annál tartalmasabb volt, és a nézők számára egy igazán emlékezetes élménnyel gazdagodtak.
A kisebbik nagyszínpadon a Rockmaraton rendszeres fellépője, a Prosectura zenélt, sajnos azonban pont ugyanabban az időben, amikor az Akela is a színpadra lépett, így erről az eseményről idén lemaradtunk. Eközben az Alvin és a Mókusok is felléptek ezen a színpadon, de a H-Music színpadon a hardcore-punk Filth is izgalmas műsort adott. Ők nemcsak a Rockmaratonon, hanem Európában is ritkán tűnnek fel, viszont ha már itt voltak, mindent beleadtak, különösen az énekes teljesítménye volt figyelemre méltó.
A nagyszínpad programját a King Diamond koncert lemondása miatt újra kellett tervezni. A Tankcsapda nem sokkal nyolc óra után lépett színpadra, míg a Rhapsody of Fire késő estére került, ők zárták le a nagyszínpad műsorát. A Tankcsapda viszonylag ritkán szerepel a Rockmaratonon, de most meghívást kaptak a fesztiválra. Az együttes, amely éppen gitáros nélkül maradt, két új taggal érkezett: Bodor Máté és Vörös Attila csatlakozott hozzájuk Dunaújvárosban.
Ez a hangzás már így is sokat fejlődött, de nem lenne rossz ötlet két gitáros bevonása a projektbe. Ugyanakkor, mivel klasszikus trióról van szó, ennek a lehetősége szinte teljesen elenyésző.
Epilógus helyett
Azt már csak elmesélésekből tudjuk, hogy a rockdiszkó a nap végén nem hajnali háromig, hanem közkívánatra egy órával tovább tartott, de aztán, mint minden jónak egyszer, így az idei Rockmaratonnak is vége lett: egy magányos gitár, néhány papírpohár, elment mindenki már... ha nem is hajnalban, de a vasárnap már a kiköltözés napja volt. A szervezők a közösségi oldalon mindenkinek megköszönték az együtt töltött napokat, azonban arról most még nem szól a fáma, hogy lesz-e jövőre veletek ugyanitt, azaz, hogy lesz-e Rockmaraton 2026-ban is. Bízzunk a legjobbakban.
