Ragadós száj- és körömfájás: a vírus váratlanul megérkezett, és a tehenészetek súlyos csapást szenvedtek el, hiszen a gazdák kénytelenek voltak leölni az állataikat. Az állami kártalanítás azonban egyelőre csak ígéret maradt, a gazdák pedig bizonytalan jö

A telepek csendje szomorú ürességgel tölti meg a tájat, hasonlóan a rábapordányihoz. Az államtól várt kártalanítás híján az állatok nem térnek vissza. - Fotó: Bóna Szabolcs / Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.

Több hónapos fáradozás után Kisbajcs, Léve, Dunakiliti, Darnózseli és Rábapordány településein végre elérkezett az újraindulás pillanata. A helyiek a napokban kapják meg a hivatalos értesítést, amely megerősíti, hogy telepük vírusmentes. Az újraindulás azonban anyagi támogatás nélkül elképzelhetetlen lenne, és sajnos ez a segítség még nem érkezett meg az állami szervektől. Eddig csupán annyit kaptak, hogy a kártérítési rendelet hamarosan elkészül. Cikkünkben összegyűjtöttük, hogy a különböző települések hogyan állnak több mint négy hónappal a ragadós száj- és körömfájás vírus kitörése után.

Több mint ötven év elteltével, március elején, a Győr-Moson-Sopron vármegyei kisbajcsi szarvasmarhatelepen először azonosították a ragadós száj- és körömfájás vírust. A helyi hatóságok döntése értelmében 1700 szarvasmarhát kellett leölni, hogy megfékezzék a betegség terjedését. Jelenleg is zajlanak a helyreállítási munkálatok, amelyek keretében a telepet felújítják, és pótolják a vírus következtében megsemmisített karámokat. A telep vezetősége optimistán nyilatkozott, miszerint legkorábban októberben fogadhatják az első állatokat, míg decemberben a fejősök érkezésére is számítanak. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükségük van az állami kártalanításra.

Levél telepén 3000 szarvasmarhát kellett leölni a fertőzés következtében, amelynek következményeként a kár mértéke másfél milliárd forintra rúg. "A saját tartalékainkat használjuk fel, már eltelt száz nap, és egy fillér támogatást sem kaptunk - ez rendkívül igazságtalan. Talán az év végéig még bírni tudjuk, de utána csődbe juthatunk, és kénytelenek leszünk elbocsátani a munkatársainkat, mivel az állattartásból származó bevételeink teljesen eltűntek" - mondta Paul Meixner, a levéli tehenészet vezetője. Kiemelte, hogy minden munkavállalójukat megtartották és folyamatosan kifizetik, de a helyzet egyre súlyosabbá válik. Bár ígéretek érkeztek, konkrét segítség eddig nem volt elérhető. Az állami bérgaranciát sem vették igénybe, mivel annak feltételei számukra elfogadhatatlanok (erre később még visszatérünk).

Paul Meixner úgy véli, hogy fia folytatná a tehenészet hagyományát, de ez a leölt marhák után járó kárpótlás nélkül lehetetlen, hiszen addig nem tudnak új állatokat beszerezni, amíg az állami támogatás meg nem érkezik. A Meixner család helyzete egyébként sem egyszerű, hiszen nemrégiben munka közben az egyik kombájnjuk is tűz áldozatává vált.

Dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója a Magyar Állattenyésztők Lapjának júniusi számában kifejtette: "Ha a következő hetekben nem sikerül biztosítani a telepek gyors újraindításához szükséges pénzügyi és jogi kereteket, az rendkívül negatív üzenetet hordozna nemcsak az érintett öt tejtermelő, hanem minden gazdálkodó számára. A fertőzött telepek tulajdonosainak haladéktalan és teljes kártalanítása nem csupán politikai vagy gazdasági szempontból fontos, hanem a kormány hitelességét is érinti."

A Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt. június 30. óta ismét fogadhatna állatokat, azonban Bóna Szabolcs igazgató megjegyzése szerint "az állami kártalanítás egyelőre sehol sem valósult meg". A kárfelmérő sem látogatta meg a telepet, bár a leölt állatok értékét sikerült meghatározniuk. "Az állam csupán a telep fertőtlenítésében vállalt szerepet, míg a takarítást, mosást, anyagmozgatást, vegyszerezést és a közüzemi költségeket mi álltuk" – tette hozzá.

Az állattartásból április 17-e, a forgalmi korlátozások elrendelése óta nincs bevételük. "Már május 12-én - a kormányhivatalban történt első egyeztetésen - elmondtuk a gondjainkat, azt, hogy miben tudna az állam segíteni. Úgy tudom, a főispán ezt el is küldte az Agrárminisztériumba, ehhez képest múlt héten az államtitkárnak szinte minden új volt, amit - ismét - elmondtunk. Készül egy rendelettervezet, de mikorra lesz belőle rendelet, kártérítés?" - tette fel a kérdést.

Szerinte a részkártalanítást, amelyre a jogszabály lehetőséget ad, májusban mindenki igényelte, de választ sem kaptak. Nekik a négy telephelyük közül kettőn ölték le az állatokat, sertéseket is. "Elfogadtam, hogy járványügyileg ez volt a megoldás, ám azt nem, hogy ezt a károkozást aztán azóta sem követte kártérítés".

Bóna Szabolcs véleménye szerint az érintett cégek nem éltek a bérgarancia alap nyújtotta lehetőséggel, mivel azt kifejezetten csődeljárás alatt álló vagy végelszámolásra ítélt vállalkozások számára hozták létre. Ez azt jelenti, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a cégek felkerülhetnek a nemkívánatos adósok listájára, ami a bankok számára indokot adhat a hitelszerződéseik felmondására. További nehézség, hogy a garancialap keretein belül igényelt támogatás kamatmentes hitelként funkcionál, így azt teljes mértékben vissza kell téríteni, és jelenleg jogszabályi módosítás nélkül ez a helyzet nem változik. A gazdák emellett kérték, hogy az egyéves hitelmoratóriumot három évre hosszabbítsák meg az érintett telepek számára, hiszen az állam azt az irányelvet fogalmazta meg, hogy ennyi idő áll rendelkezésre a korábbi állatállomány helyreállítására. Eddig azonban nem érkezett válasz erre a kérelmükre. Az állatok védelmét szem előtt tartva a gazdák új beruházásokat terveznek, amelyeket saját forrásból kívánnak megvalósítani. Jelenleg már több mint 40 állatot betelepítettek a borjúnevelőbe a megfelelő engedélyek birtokában.

Darnózselin optimistábbak: ott befejeződött a harmadik fertőtlenítés, a tehenészet július 23-án szabadul fel, teljesen mentes lehet a telep. A tervek szerint szeptemberben újra telepíthetnek szarvasmarhákat, addigra már kiválasztják a vásárolni kívánt állatokat. Úgy számolnak, az ígéreteket pénzre váltja addigra az állam, megfelelnek a feltételeknek és részkártalanítást kapnak rövid időn belül. Mindez elhangzott az egyeztetéseken, illetve az is, hogy két héten belül elkészül az erről szóló rendelet, és még ebben a hónapban a határozatot is megkapják.

Dunakilitin a fertőzés kitörése óta 2510 szarvasmarhát kellett levágniuk. Az érintett agrárvállalkozás továbbra is megtartja és kifizeti a tehenészet 37 munkatársának bérét, a bérgarancia alapot csak júniustól tervezik igénybe venni. Domokos Zsolt, az igazgatóság tagja, elmondta, hogy az öt érintett telep számára már készül a kártérítési rendelet, amelyről a múlt héten Győrben egyeztettek az illetékes államtitkárral. "Jeleztem neki, hogy szeretnénk hozzájárulni a GDP-hez, és járulékokat fizetni az államkasszába, de ehhez szükségünk van az előleg kifizetésére. Így akár már augusztusban visszatérhetnek az állatok a telepünkre" – tette hozzá. Reménykednek benne, hogy még ezen a héten megkapják a határozatot, amely igazolja, hogy a telep vírusmentes – ez egy fontos feltétele az újraindításnak.

Az Agrárminisztériumnál érdeklődtünk a telepek kártérítési rendelettervezetének állásáról és a várható elfogadási időpontról, de cikkünk írásáig nem érkezett válasz. Jelenleg a minisztérium és Nagy István agrárminiszter legfőképpen azzal foglalkozik, hogy Ukrajna közelgő uniós csatlakozása milyen kedvezőtlen hatással lesz a magyar gazdákra. Nagy István legutóbbi bejegyzéseiben hangsúlyozza, hogy "minden lehetséges eszközzel védeni kell az európai és magyar mezőgazdasági termelőket". Ezenkívül egy másik posztban arról számolt be, hogy "rendkívüli támogatásban részesülnek a súlyos tavaszi fagykárok által sújtott szőlő- és gyümölcstermelők".