Éppen most formálódik át a Föld belső magjának szerkezete - Üdvözlet Magyarország!
A legfrissebb tudományos felfedezések szerint a Föld belső magja nem olyan szilárd, ahogyan eddig gondoltuk, és alakja folyamatosan változik. Az új kutatások arra utalnak, hogy a külső réteg az utóbbi évtizedekben jelentős átalakuláson ment keresztül, ami új és izgalmas kérdéseket vet fel a bolygónk középpontjának dinamikájával kapcsolatban.
A Föld belső magja, amely főként vas- és nikkeltartalmú, egy sűrű fémbuborékra hasonlít, melynek átmérője körülbelül 2400 kilométer. Ez a mag az olvadt külső réteg alatt helyezkedik el. Legutóbbi kutatások szerint a külső mag dinamikai erői húzóhatást gyakorolnak a belső magra, ami apró elmozdulásokat eredményez. John Vidale, a Dél-Kaliforniai Egyetem földtudományi professzora úgy véli, hogy ezek a változások a külső mag turbulens mozgásának vagy a környező köpeny gravitációs hatásainak következményei lehetnek, ahogyan azt a Greek Reporter is megemlíti.
A bolygónk több rétegből épül fel. A legkülső, legvékonyabb réteg a kéreg, ahol az emberek élnek. Ez a réteg a szárazföldeknél 30-70, míg az óceánok alatt körülbelül 6-12 kilométer vastag, és még ezt sem sikerült áttörnünk. Alatta található a mintegy 2900 kilométer vastag köpeny, amely lassan mozog, és hosszú idő alatt eltolja a kontinenseket. A köpeny alatt fekszik a folyékony külső mag, amely körülveszi a szilárd belső magot. A tudósok régóta tudják, hogy a belső mag nem azonos sebességgel forog a bolygó többi részével, emellett korábbi kutatások azt mutatták, hogy forgása idővel változott. Néhány évtizeddel ezelőtt kissé gyorsabban mozgott, mint a felszíni rétegek, ám az új eredmények arra utalnak, hogy most lassul.
Mivel a tudósok nem tudják saját szemükkel megvizsgálni a bolygó legmélyebb rétegeit, földrengéshullámokat, úgynevezett szeizmikus hullámokat használnak az adatok gyűjtésére. Ezek a hullámok eltérő sebességgel és irányban terjednek attól függően, hogy milyen sűrű anyagon haladnak keresztül. A mostani kutatás során az Atlanti-óceánon található Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek környékén keletkező földrengéseket elemezték. Ez a térség gyakori földrengéseiről ismert, amelyek gyakran szinte teljesen azonos erősségűek és helyzetűek, így kiváló lehetőséget kínálnak a Föld belső változásainak nyomon követésére.
A kutatók 1991 és 2004 között több mint 100 földrengéspárt elemeztek, két távoli szeizmométer segítségével: az egyik Alaszkában, Fairbanksben, míg a másik a kanadai Yellowknife-ban helyezkedett el. A földrengéshullámoknak elvileg mindkét helyszínen hasonló mintázatokat kellett volna mutatniuk. Míg Fairbanksen stabil és megbízható adatokat rögzítettek, Yellowknife-ban meglepő eltérések bukkantak fel. Mivel Yellowknife valamivel közelebb fekszik a South Sandwich-szigetekhez, az oda érkező szeizmikus hullámok nem tudtak olyan mélyre hatolni a Föld belső magjába, mint Fairbanks esetében. Ez a jelenség arra utalt, hogy a belső mag külső peremén valamilyen változás történt, amely módosította a szeizmikus hullámok terjedési viszonyait.
Vidale megfigyelései alapján a külső mag turbulenciája, valamint a köpeny sűrűbb részeinek gravitációs hatásai hozzájárulhattak a belső mag határának elmozdulásához. Ezek az apró, de jelentős alakváltozások segíthetnek megérteni a szeizmikus jelekben észlelt eltéréseket.
