Hernyó kalandja: Pókok elől menekülve élelemre vadászik | National Geographic

A hernyókat békés növényevőknek ismerjük, azonban mintegy 0,13 százalékuk rákapott az állati eredetű táplálékra.

Ez az egzotikusnak tűnő életmód itthon se ismeretlen, a nagyfoltú hangyaboglárka (Maculinea arion) hernyói életük egy szakaszában a nekik otthont adó hangyák lárváit, bábjait eszik. Egy nemrégiben, a Science folyóiratban közzé tett kutatási eredmény szerint egy Hawaiin élő hernyó pókoktól rabol magának élelmet, majd azok ehetetlen maradványait önvédelmi célból magára ragasztja. A felfedezésről a Hawaii Egyetem (Manoa) számolt be.

A hernyó egy igencsak apró, Hawaiin őshonos molyfajta, amely a Hyposmocoma nemzetség tagja. Ezek a kis lények különleges módon készítik el búvóhelyüket: ahelyett, hogy csak a bebábozódás során szőnének selymet, már lárvaként is selyemszálakkal vonják be magukat, és e szálak közé különféle apró törmelékeket is beleintegrálnak. Hazánkban is találkozhatunk hasonló viselkedésű lepkékkel, mint például a zsákhordó molyok, amelyek szokatlan, de nem túl méretes építményeikkel keltik fel a figyelmet. A jó szemű megfigyelők gyakran rábukkanak ezekre a különleges alkotásokra, amelyek a természet rejtett csodái közé tartoznak.

A hernyó tehát élvezi a selyemszálak nyújtotta védelmet, de a most bemutatott hawaii faj különleges szokással bír: rovarmaradványokat, például bogárszárnyakat integrál a védelmező szövedékébe. Az összegyűjtött példányok között akadt olyan is, amelynek otthona a tulajdonosának levetett korábbi kültakarójával volt díszítve. A rokon fajok szintén változatos anyagokkal, növényi részekkel vagy apró szemcsékkel gazdagítják lakócsöveiket, akárcsak a tegzesek lárvái, akik szintén hasonlóan ügyes építők.

A hawaii kutatók e hernyókat "csontgyűjtőnek" nevezik, e különös tevékenységüknek köszönhetően. Azonban e hernyók nemcsak azzal tűnnek ki rokonaik közül, hogy más állatok maradványait aggatják magukra, hanem azzal is, hogy előszeretettel sétálgatnak pókhálókon. A hernyók a fák üregeibe épített pókhálóknál élnek és ragadozók A pók által elfogott és lebénított áldozatot falják fel, átrágva annak pókselyemből készült "csomagolásán".

A megfigyelések szerint nem csupán az a jellemző, hogy a pók éléskamráját kirabolják, hanem az is, hogy a saját fajtársaikat is képesek megenni, tehát kannibálként is viselkednek. Ezt az érdekes jelenséget az alábbi videóban szemléltetjük.

A szakértők alaposan tanulmányozták e különös molyok evolúciós történetét, és genetikai vizsgálatok révén arra a megállapításra jutottak, hogy körülbelül 14 millió éve léteznek. Ez a felfedezés meglepő lehet, hiszen jóval idősebbek, mint Hawaii jelenlegi szigetei. Bár elsőre ellentmondásosnak tűnhet, a Hawaii szigeteket formáló vulkáni forrópont már 85 millió éve aktív, és a szigetek folyamatosan keletkeztek és tűntek el az erózió következtében. Ez arra utal, hogy a "csontgyűjtő" molyok ősének a korábbi szigeteken kellett élnie.

A kutatók még mindig sok kérdést fogalmaznak meg a hernyók felnőttkorával kapcsolatban, hiszen a molyok rendkívül aprók, ezért nehéz észlelni őket. Feltételezhető, hogy a moly anyuka a pókhálók közelében helyezi el petéit, lehetőséget adva ezzel a kikelő hernyóknak, hogy már a legkorábbi életszakaszban elkezdhessék kialakítani védelmező álcájukat.

Pókokat kiraboló rovarokkal persze nem csak Hawaii szigetein találkozhatunk. Pont a mostani, késő tavaszi időszakban jelennek meg a hazánkban gyakori skorpiólegyek, amelyek ékes példái ennek. E bizarr küllemű, ám ránk nézve egészen ártalmatlan rovarok ugyan aktív ragadozók, de ha lehetőségük adódik, előszeretettel szedik ki a pókok hálójába beleragadt zsákmányt.

Valószínűleg már sok természetkedvelő ember szembesült azzal a lenyűgöző jelenséggel, amikor egy társas darázs merész módon kiszabadítja a kerekhálós pók fogságából a friss zsákmányt, mely nem más, mint egy nagyobb termetű áldozat. Nem riad vissza attól sem, hogy darabokra szedje a prédát, ha szükséges, és elrepül vele, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga lenne. Érdekes módon léteznek olyan pókfajok is, amelyek nem restellnek egymás zsákmányát elcsenni, ezzel újabb izgalmas fejezetet adva a természet végtelenül sokszínű és néha kegyetlen játékához.