Apponyi Franciska példaértékű elkötelezettséggel támogatta a falusi gyermekeket, hiszen szívén viselte sorsukat és fejlődésüket.

Völgyesi Zoltán: Virágegylet, Virágnyaralók, gyermekolimpia - gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska zebegényi "alkotásai" című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 24. évfolyamának 1. számában napvilágot látott. A cikk teljes szövege elérhető az alábbi linken.

Gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska (1879-1958) a jótékonyság és a szociális felelősségvállalás terén kiemelkedő szerepet betöltő arisztokrata nő volt. Neves és befolyásos család sarjaként látta meg a napvilágot, és már fiatalon, mindössze 18 évesen házasodott össze a nála húsz évvel idősebb Károlyi Lászlóval (1859-1936), aki a fóti uradalom jómódú birtokosa volt. Mindkét család számára fontos volt a közjó előmozdítása, a jótékonykodás, valamint a közcélú intézmények alapítása, ami mély hatással volt Franciska grófnő nézeteire és elköteleződésére a társadalmi ügyek iránt.

A Károlyi-családhoz való csatlakozásom során különösen nagy hatással volt rám anyósom, Kornis Klarissza bárónő (1834-1906). Ő kiemelkedett a gyermekvédelem területén, valamint az intézmények alapításában és irányításában. Először a Pesti Első Bölcsőde Egyesület elnökeként tevékenykedett, majd a Budapesti Országos Első Gyermekmenedékhely Egyesület vezetését vette át, amely az elhagyott gyermekek megsegítésére vállalkozott.

Apponyi Franciska korán elkötelezte magát a gyermekek védelme mellett, amit jól mutat, hogy a bárónő 1907-es halála után őt választották meg a "gyermekmentő" egyesület elnökének. Tevékeny résztvevője volt a gyermekvédelmi mozgalmaknak és számos jótékonysági kezdeményezésnek. 1912 májusában például egy fővárosi virágünnepet szervezett, amelynek célja az árva, elhagyott és hátrányos helyzetű gyermekek támogatása volt.

Az első világháború alatt Apponyi Franciska mintaértékű lokális szociális ellátó-rendszert épített ki Fóton, amiért IV. Károly király 1917-ben I. osztályú Erzsébet-rendet, 1918-ben II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozott számára. Példás tevékenységet fejtett ki az anya- és csecsemővédelem téren, megalakította a Stefánia Szövetség újpesti szervezetét (Újpesti Stefánia Szövetség Anyák és Csecsemők Védelmére), Fóton pedig csecsemőotthont működtetett, s létrehozta a fóti szegények számára az ország első ingyenes egészségügyi ellátó rendszerét, díjmentes orvossal és gyógyszer-ellátással.

Az 1920-as évek elején, férjével együtt, egy különleges kezdeményezést indítottak Újpesten: megalapították a Concordia nevű, százágyas csecsemőkórházat. Ezzel párhuzamosan nagyívű lakóház-építési programot indítottak Fóton, amelynek célja az otthontalanok segítése volt. Nemzetközi adománygyűjtés révén közel hatvan hajléktalan, többségében hadiözvegy és hadirokkant ember számára biztosítottak megfelelő lakhatást az 1920-as évek végéig. E tevékenységek mellett egy új településrész, Fótújfalu is kiépült, amely a közösségi összefogás szimbólumaként vált ismertté.

A grófnő életének új fejezete akkor indult, amikor az 1920-as évek végén Zebegény varázslatos világába költözött. Egy véletlen kirándulás során ragadta meg a szívét a festői táj: a hegyek ölelésében megbúvó, csendes falu, amely a Duna partján terült el. Már 1925-ben birtokba vette egy falusi házat, amelyet nyaralónak szánt. Zebegény már a századfordulón is népszerű üdülőhely volt a fővárosi középosztály számára. A táj lenyűgöző szépsége nemcsak a látogatókat, hanem a művészeket is vonzotta; 1924-től Szőnyi István is itt találta meg ihletét, majd őt követte a művészi közösség, amely a faluban alakult ki.

A grófnő szívesen evezett a Dunán, kedvelte a helyet a Börzsöny hegyeire és erdeire nyíló kilátással, s a következő években egyre több időt töltött a településen, mígnem végleg ide költözött. Döntésében a táj vonzása mellett egyéb, magánéleti motivációk is szerepet játszottak. Később újabb házakat vásárolt, amelyeket átalakíttatott. Fürdőszobát, a tetőtérben hálószobát alakított ki, és nyáron rokonokat, főként rokon gyerekeket hívott vendégségbe.

Az 1930-as évek első felében a grófnő két kisunokája, Semsey Zsuzsa (Suzy) és Semsey Tamás, valamint Apponyi Gyula két idősebb lánya, a családi hagyományok szerint nyaranta itt töltötték a szünidőt. Semsey Zsuzsa és Semsey Tamás a Károlyi Klára és Semsey Andor 1925-ben és 1926-ban született gyermekeiként érkeztek. Az Apponyi család két nagyobb lányát, Geraldine-t (Gery), aki 1938 és 1939 között albán királyné volt, valamint az 1916-ban született Virginia-t, az édesapjuk, Apponyi Gyula 1924-es halála után az Apponyi-rokonság vette szárnyai alá. Virginia számára nemcsak nagynénje, hanem gyámja is Apponyi Franciska lett, így a nyarak itt eltöltött időszaka különleges jelentőséggel bírt a család életében.