A Stühmer nem volt éppen a pompa és fényűzés fellegvára, ám a Facebook előtti időszakban igazi úttörő szerepet játszott a szegedi korzózás világában, új lehetőségeket teremtve a találkozások számára.
A Stühmer Szegeden ma már nem csupán egy találkahely; ez az élmények, ízek és emlékek szövevénye. A bódító kávéillat nemcsak a kávézó levegőjét tölti meg, hanem emlékeket ébreszt, baráti beszélgetések színhelyévé válik. A cellofáncsomagban rejlő kincsek pedig nemcsak édességeket, hanem boldog pillanatokat is rejtenek. A Stühmer a hagyomány és a modernitás találkozása, ahol a múlt varázsa és a jelen ízei egyesülnek. Itt minden csésze kávé egy új történetet mesél el.
Mit jelent ma megállni a Kárász utca és a Széchenyi tér híd felőli sarkán? Mit is jelentene? Csupán ácsorgást, várakozást, talán egy pillanatra megpihenést. De vajon mire emlékeztethetett ez a hely negyven, hatvan vagy akár nyolcvan évvel ezelőtt? Akkor a Stühmert valami egészen mást idézett fel: találkozások, mély beszélgetések, kávészünetek, hétköznapi és ünnepi ajándékok cseréje, a barátságok szövögetése. A múltban ez a sarok nem csupán egy találkozóhely volt, hanem a közösségi élet szívverése, ahol a pillanatok örökre megmaradtak.
Sokan ma már nem is a Stühmer édességboltjára, hanem a helyén 1953-ban megnyílt, 111-es számú Csemege boltjára emlékeznek. A Stühmer gyár már 1932-ben megnyitotta első márkaboltját Szegeden, amely nem sokkal később az Aigner-ház sarkán lévő üzlethelyiségbe költözött. Külön engedéllyel alakították ki 1936-ban az üzlet impozáns portálját a Kárász utca sarkán. A felújítás során felfedeztek egy régi páncélszekrény méretes üregét a falban, ami akár az emelet omlásához is vezethetett volna. A bejárat fölé került a hódmezővásárhelyi zöldes majolika burkolat, amelyre a Stühmer feliratot helyezték. Az újságok a portált világvárosi színvonalúnak nevezték, és sokan a mai napig „az igazi” Stühmerként emlegetik, még azután is, hogy 1953-tól "Édesség bolt" neonreklám világított rajta. A bolt kirakata a '70-es évek kirakatversenyeinek kedvelt helyszíne volt, itt mutatták be később a Kerek Perec mozgó péktörpéit is. 1981-ben felújították az üzletet, egybenyitották a szomszédos porcelánbolttal, és a bejáratot visszaállították az 1936 előtti állapotára. A Stühmer cég boltja mindössze 15 évig működött a Kárász utca sarkán, hiszen gyárát 1948-ban államosították, de a szegediek számára a hely továbbra is "a Stühmer", vagy ahogy sokan nevezik, "a Stümi" néven él tovább.
Nem csupán a név maradt állandó, hanem a vezető személye is: Balogh Ferencné, akit mindenki csak Julcsiként, később pedig Julcsi néniként ismert. 1941-ben csatlakozott a Stühmer csapatához eladóként, majd 1944 őszén, mikor a front áthaladt, kollégáival együtt újra megnyitotta a boltot, ahol piaci gyümölcsöt és mákos melasszal készült cukorkákat árultak, hiszen a budapesti központ a harcok következtében elérhetetlenné vált. 1948-tól ő lett a bolt vezetője, és ezt a pozíciót egészen az 1970-es évekig betöltötte. A Hétfői hírek című újság 1972-ben bemutató írást tett közzé róla: "Irodája nem más, mint egy íróasztal a bolt raktárának galériáján. Elemzi a forgalmat, rendeléseket intéz, de amint meghallja, hogy lent megtelt a bolt, gyorsan összecsapja az iratokat, és lemegy. 'Tetszik parancsolni?' Most sem tud elszakadni a vevőktől. Itt a Mikulás, özönlenek az idényáru. Nekilát a csomagolásnak. Rengeteg a teendő."
