A túlzottan futurisztikus villanyautók bukásának okaiban több tényező is szerepet játszik. Először is, a felhasználók gyakran a praktikumot és a megbízhatóságot keresik, így a bonyolult technológiai megoldások és futurisztikus dizájnok sokszor elriaszthat

A villanyautók egyre népszerűbbek, de a vásárlók nem vágynak futurisztikus formákra vagy bonyolult belsőkre. Három fontos jel is mutatja, hogy az emberek az ismerős, hagyományos megjelenést és használhatóságot keresik - nem azt, hogy minden más legyen, csak mert elektromos az autó.

Amikor a villanyautók debütáltak, a gyártók igyekeztek olyan formavilágot megalkotni, amely valóban a jövőt idézi. Emlékezetes példa erre a 2010-es Nissan Leaf, amely már első pillantásra is éles ellentétben állt a megszokott autókkal. Domború, különös formák, szokatlan lámpatestek és egyedi hátsó kialakítás – mintha egy sci-fi film díszleteiből lépett volna elő. Évekig sok autógyártó úgy vélte, hogy az elektromos járműveknek látványosan el kell térniük a hagyományos modellek esztétikájától. A mögöttes gondolat az volt, hogy ha már a technológia a jövőt képviseli, akkor a megjelenésének is tükröznie kell ezt az innovatív szellemiséget.

A vásárlók többsége nem vágyik futurisztikus "űrhajókra" az utakon. Kiderült, hogy az emberek inkább olyan elektromos járművet keresnek, amelynek formája ismerős, használata egyszerű és kényelmes. Nincs szükség a feltűnésre – elegendő, ha az autó jól teljesít. Három fontos tényező is arra utal, hogy a vásárlók az "átlagos", megszokott dizájnú elektromos autókat részesítik előnyben.

Az első elektromos autók dizájnja gyakran a túlzások irányába hajlott. Például a BMW i3 különös formavilága sokak számára elsőre szokatlan volt, és nem mindenki találta esztétikusnak. Hasonlóképpen, a korai Toyota Prius sem éppen a vonzalom szimbóluma volt - sokan inkább komikusnak, mintsem innovatívnak vélték. A vásárlói visszajelzések egyértelműen azt tükrözték, hogy az emberek nem vágytak furcsa külsőre, hanem olyan autókat kerestek, amelyek esztétikusak és megbízhatóan működnek.

Ez a tendencia napjainkban már számos sikeres modell által igazolt. Például a Ford F-150 Lightning szinte teljesen megőrzi a benzinmotoros verzió megjelenését, így sokan első ránézésre fel sem ismerik, hogy elektromos. A Hyundai Ioniq 5 és a Kia EV6 a modern dizájn mellett diszkrét formavilágot kínál, amely nem túlzó, de mégis figyelemfelkeltő. Még a technológiai újításairól híres Tesla is, a Model 3 és Model Y esetében, a letisztult és visszafogott esztétikát választotta. Ráadásul ne feledkezzünk meg a legújabb Nissan Leaf-ről sem, amely inkább egy hagyományos crossover stílusát idézi, mintsem egy futurisztikus kapszula képét.

Sok korai villanyautó nem csupán a külső megjelenésében volt szokatlan, hanem a belső terében is meglepetéseket tartogatott. A kezelőszervek gyakran túlságosan innovatívak vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan bonyolultak lettek. Például a régi Leafben egy gömbölyű váltó, világos színű kormány és futurisztikus formák várták a sofőrt, amelyek szinte egy sci-fi filmből léptek elő. A Tesla egyes modelljeinél viszont szinte minden hagyományos gomb eltűnt, helyüket teljesen érintőképernyők foglalták el, így a vezérlés egy új dimenzióba lépett.

Ez sok ember számára kényelmetlen volt. A vezetők nem akarták teljesen újratanulni, hogyan működik egy autó. A legtöbben azt szeretnék, ha az e-autó belseje ismerős lenne, könnyen használható, és nem bonyolítaná túl a dolgokat.

Napjainkban számos autómárka újra felfedezi a klasszikus dizájn elemeket. A Chevrolet Blazer EV például, bár impozáns méretű kijelzőkkel van felszerelve, nem feledkezik meg a hagyományos gombok jelenlétéről sem. A Hyundai és a Kia pedig ügyesen ötvözi a digitális technológiát a fizikai kezelőszervekkel, így a felhasználói élmény kényelmes és intuitív marad. A Honda Prologue belső tere pedig annyira hasonlít a megszokott autókéra, hogy aki nem tudja, hogy elektromos, az talán észre sem venné a különbséget.

A névválasztás mellett a forma is kulcsfontosságú, hiszen a név nemcsak az azonosítást segíti, hanem érzelmeket is ébreszt. A korai elektromos autók gyakran kaptak olyan furcsa és nehezen megjegyezhető neveket, amelyek nem igazán ragadták meg a közönséget. Gondoljunk csak a Mercedes EQS-re vagy a Volkswagen ID sorozatra: ezek a nevek nem váltották ki azt a lelkesedést, amelyet a gyártók reméltek. A Toyota bZ4X pedig egyenesen nyakatekert név, amely már önmagában is kihívást jelent a helyesírás szempontjából.

Ezzel ellentétben sokkal sikeresebbek azok az elnevezések, amelyek már létező, elismert modellekre alapoznak. Például a Ford Mustang Mach-E, a Hyundai Kona Electric és a Chevrolet Blazer EV mind olyan neveket választottak, amelyeket a vásárlók már jól ismernek és megbíznak bennük.

Az elmúlt tíz év alatt az autógyártók sokat tanultak. Ma már világos, hogy nem mindig az a jó irány, ha valamit mindenáron újszerűvé és különlegessé akarunk tenni. Az elektromos autóknál a siker kulcsa nem a "furcsaságban", hanem az megszokott, bevált receptben rejlik - írja az Autoblog.