Mennyire megterhelő lesz Európa fegyveres védelme, ha az Egyesült Államok nem áll mellénk?
Egy friss elemzés alapján a kontinens védelméhez nyújtott amerikai támogatás legfontosabb elemeinek pótlása körülbelül 1000 milliárd dollárra rúgna az Európai Uniónak.
Képes lenne-e Európa önálló védelmi képességeket kialakítani, amennyiben az Egyesült Államok komolyan venné Trump elnök korábbi fenyegetését, és elhagyná a NATO keleti szárnyát? A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (IISS) nemrégiben publikált tanulmánya szerint elméletileg ez lehetséges, de ennek megvalósítása rendkívül költséges lenne: körülbelül negyed évszázadra és legalább 1000 milliárd dollárra (930 milliárd euróra) lenne szükség. Fontos megjegyezni, hogy ez az összeg csupán a legfontosabb területek költségeit tartalmazza.
Az IISS elemzésének alapja az orosz fenyegetés, amely fényében a NATO európai szárnyának pénzügyi és ipari kiadásait vizsgálták meg egy olyan forgatókönyv keretein belül, ahol az Egyesült Államok már nem lenne jelen. Az eredmények aggasztóak: az amerikai erők kivonulása olyan mértékben gyengítené az európai országokat, hogy a hiányzó források és képességek biztosítása csak rendkívüli áldozatok árán lenne lehetséges.
A tanulmány szerint a negyed évszázad alatt kiadandó 1000 milliárd dolláros összeg csak az amerikai haditechnikai eszközök és a személyi állomány pótlását fedezné. Többek között (minőségtől függően) 226 és 344 milliárd dollár közötti egyszeri beszerzést tenne lehetővé, de biztosítaná a logisztikai, a személyzeti és a hadsereg-támogatásokkal kapcsolatos költségeket is. A legnagyobb kiadást az IISS szerint a stratégiai fontosságú 400 taktikai harci repülőgép és a minimum 24 nagy hatótávolságú föld-levegő rakétarendszer jelentené. A kieső, mintegy 128 ezer amerikai katona európai pótlására alsó hangon 12 milliárd dollárt kellene elkülöníteni. Ez azonban csak az alapokat jelenti: a jelentés nem tartalmazza a NATO-s parancsnoksági, irányítási és hírszerzési költségeket, ahogyan a nukleáris fegyverzettel kapcsolatos várható kiadásokat sem - vagyis semmit, amiért eddig a Pentagon felelt Európában.
A probléma rendkívül összetett: az európai államok között igen komoly nézetkülönbségek vannak még annak megítélésében is, hogy mi számít biztonsági fenyegetésnek. A hosszú távú politikai konszenzus hiánya így a nagyberuházásokra, illetve azok hiányára is komolyan kihat. Ráadásul az európai hadiipar változatlanul ugyanazokkal a kihívásokkal küzd, amelyekkel a háború kirobbanása óta folyamatosan: a geopolitikai változások miatt az ellátási láncok egyre súlyosabb akadozásával, a szakképzett munkaerő hiányával, az EU-s agyonszabályozással - és nem utolsósorban még mindig a hosszú távú szerződések hiányával.
