Meglátogattuk Lady Gaga legújabb turnéját, ami olyan hatással volt ránk, mint egy földrengés – a színpadon minden egyes pillanatban éreztük az energiáját és a szenvedélyt, ami felülmúlta a várakozásainkat.

Nyár óta zajlik Lady Gaga nyolcadik turnéja, a The Mayhem Ball. Az énekesnő népszerűsége újabb csúcsot ért el, a jegyekért vérre menő küzdelem folyt. Az előadó Budapestet sajnos (ismét) kihagyta, de mi nem akartuk így tenni a turnét illetően, így 2025. október 13-án megnéztük őt Stockholmban, és olyan élményt kaptunk, amit talán soha nem felejtünk el.

Lady Gaga új turnéja nem csupán egy koncert, hanem egy felejthetetlen élmény, amely minden érzékszervünkre hat. A show minden egyes pillanata gondosan megtervezett, és minden részlet úgy van kidolgozva, hogy a tökéletesség határvonalát is átlépje. Ez nem csupán egy egyszerű buli; ez a művészet legmagasabb szintje, ahol a vizuális élmények és a zenei varázslat egyesülnek egy lenyűgöző egységben. Az előadás minden aspektusa lenyűgöző, és képes átlépni a hétköznapi szórakoztatás határait.

Az előadó - az elmúlt évek grandiózus stadionos turnéival ellentétben - most tudatosan egy arénás turnét tervezett. Ez a lépés lehetővé teszi, hogy a show intimebb legyen, és a kreatív ötletek könnyebben megvalósíthatók legyenek, ami végső soron a The Mayhem Ball kiemelkedő minőségét biztosítja. A kezdetben csupán néhány időponttal beharangozott turné a hatalmas érdeklődés következtében szinte azonnal gigaturnévá nőtte ki magát. Az énekesnő több városban, így Stockholmban is három koncertet jelentett be: október 12-én, 13-án és 15-én lép fel az Avicii Arénában. Az aréna kapacitása 16 ezer néző, ami Gaga esetében viszonylag kis számnak tűnik - hiszen nemrég 2,5 millió ember előtt lépett színpadra -, ám a közönség energiája olyan intenzív, mintha 116 ezer lelkes rajongó gyűlt volna össze, hogy együtt ünnepeljék Mother Monstert.

Nem akarom részletezni, milyen megpróbáltatások árán sikerült jegyet szereznem Lady Gaga legújabb turnéjának egyik koncertjére – ez egy külön cikket megérdemelne. A lényeg, hogy az Oslóból Budapestre tartó repülőgépen, ahol az idegösszeroppanás határán egyensúlyoztam, és a korlátlan wifiért egy vagyonnyi összeget fizettem, hogy végül a rendszer összeomlásával nézzek szembe. Csakhogy a leszállás után, a mobilnet segítségével végre sikerült megnyernem a jegyekért folytatott harcot.

A küzdelem igazi próbája volt: az összes koncertjegy, még az elővételesek is, pillanatok alatt elkeltek. Én azonban már jóval a jegyvásárlás előtt éreztem, sőt, meg voltam győződve arról, hogy sikerülni fog. Miért ne sikerülne? Nincs olyan, hogy lemaradjak a The Mayhem Ball egyik állomásáról! Stockholmra esett a választásom, és október 13-ára terveztem a jegyvásárlást. Gondosan kiszámoltam a lakosságot, az aréna kapacitását, és azt is, hogy a nem svéd rajongók milyen gyakran utaznak, így biztos voltam benne, hogy itt van a legnagyobb esélyem a belépő megszerzésére – és végül be is jött! Ráadásul nem akármilyen jegyet sikerült szereznem, hanem egy Golden Circle, azaz kiemelt állóhelyes belépőt, így szinte karnyújtásnyira lehettem a színpadtól, amire még a legmerészebb álmaimban sem mertem volna gondolni.

Lady Gaga karrierje számomra 2008-ban kezdődött, amikor a Just Dance és a Poker Face dalai berobbantak a popzenei színtérre. Tíz évesen, az úszó edzőtáborban találkoztam először a zenéjével, és 17 év elteltével is ugyanolyan csodálattal tekintek rá, mint gyerekkoromban. Nem túlzás azt állítani, hogy bizonyos értelemben Lady Gaga volt az, aki formálta a zenei ízlésemet. Bár a stockholmi koncert nem volt az első Gaga-bulim, kétségtelenül a legemlékezetesebb élményem volt. Az, amit idén az énekesnő színpadra állított, felülmúlta minden várakozásomat – szavakkal nehéz is megfogalmazni, mennyire különleges volt. Az az érzés, amit ott átéltem, csak azok számára érthető, akik valaha élőben látták őt. Majdnem két évtizedes karrierjével a háta mögött Lady Gaga most talán soha nem látott népszerűségnek örvend. Guinness-rekordokat döntöget, és úgy tűnik, hogy még csak most kezd igazán belelendülni. Ha a The Mayhem Ball csupán a bemelegítés volt, akkor alig várom, hogy mi következik még!

20 óra 50 perc: ekkorra már legalább fél órája egy kisfilm pörög a kivetítőn. Lady Gaga hatalmas, vörös ruhája olyan, mint egy lángoló naplemente, miközben egy óriási tollal ír valamit egy pergamenre. A nézők türelmetlensége egyre nő: dobok zúgnak, kezek tapsolnak, és kiáltások töltenek be mindent. Csak várunk, várunk, várunk. Ha becsuknánk a szemünket, úgy éreznénk, mintha egy operai előadás színpadán állnánk - Rómeó és Júlia, Orpheusz és Eurüdiké, Carmen és még sok más klasszikus mű. Valódi gótikus popopera ez, ahol nem csupán a zene, hanem a díszlet is magával ragad: a fő elem egy hatalmas Colosseumra vagy ókori templomra emlékeztető operaház, amely ijesztően, mégis lélegzetelállítóan emelkedik felénk, mintha a történelem és a modernitás határvonalán egyensúlyozna.

Egy óriási, skarlátvörös krinolinruhában tűnik fel, és pont úgy fest, mint egy hatalmas porcelánbaba. A ruha anyaga függönyként nyílik szét, alatta egy hatalmas abroncs, pontosabban ketrec, amiben a táncosok várják, hogy kiszabaduljanak. Abszurd, látványos, teátrális, kissé ijesztő. Gaga visszanyúl 2011-es énjéhez, és rázendít a Bloody Maryre.

A koncert egy igazi popkulturális kaleidoszkóp, tele történelmi utalásokkal és görög mitológiai figurákkal. Zombik, latexbe burkolt pestisdoktorok és csontvázak népesítik be a színpadot, miközben a sötétségbe burkolózó alteregója, Mother Mayhem, folyamatosan a középpontban áll. Az eszmecserék között szóban és valóságosan is összecsapnak egymással, mintha csak az emberi lélek mélységeit kutatnák. Egyes nézőpontok szerint ezek a jelenetek az ellentétes ösztönök bonyolult táncát és harcát ábrázolják, feltárva a személyiség rejtett rétegeit és komplexitását.

Lady Gaga nyolcadik turnéja kétségkívül a legmerészebb és leginnovatívabb produkciója, amit valaha színpadra vitt. A történetmesélés csupán a kezdet; a show egy igazi vizuális és zenei utazás, ahol a művésznő húsz percenként váltogatja lenyűgöző öltözékeit. Egyik pillanatban fűzőben tündököl, a másikban pedig egy dögönyöző bodyban vagy egy mesés estélyiben bűvöl el minket. A hajápolás sem marad el: hol fekete, hullámos frizurában, hol pedig szőke parókában varázsol el minket. A koncert során két és fél órán át élvezhetjük az öt felvonásra bontott, teátrális címekkel ellátott műsort, melyben több mint harminc dal csendül fel. A régi motoros rajongók pedig különösen elégedettek lehetnek, hiszen olyan slágerekkel is megörvendezteti őket, amelyeket eddig soha, vagy csak nagyon ritkán hallhattak élőben. Ez a turné nem csupán zenei esemény, hanem egy igazi művészeti élmény, amely garantáltan felejthetetlenné teszi az este minden egyes pillanatát.

A koncert első felvonása a populáris zene irányába orientálódik, tele energikus, fülbemászó dallamokkal. Itt hallhatjuk például az idei év egyik legnagyobb slágerét, az Abracadabrát, valamint a 2011-es nagy kedvenceket, mint a Judas és a Scheisse. Ezt követően az új album, a Mayhem dalai kerülnek reflektorfénybe, így a Perfect Celebrity, a Disease és a Zombieboy is felcsendülnek. Ezután egy időutazásra invitálnak minket, ahol újra a klasszikus, közkedvelt slágereké a főszerep: a Poker Face, a Born This Way és az Alejandro újra elvarázsolja a közönséget. A friss dallamok között a Wednesday című sorozatban elhangzó Dead Dance is helyet kap. A koncert záróakkordja természetesen a balladáké lesz, ahol a művész több érzelmes számot is a zongora kíséretével ad elő, meghitt pillanatokat teremtve a közönség számára.

Aki figyelemmel kísérte pályafutását, tanúja lehetett annak, ahogy húsruhában lépett a színpadra, véres sebekkel küzdött, zongora tetején heverészett, az ég felé lógott, sérülten adott koncertet, és a végsőkig hajszolta magát. Mégis, talán ezen a turnén mutatkozik meg a leginkább önmagaként: hamarosan férjhez megy, gyermeket tervez, és miközben újabb zenei rekordokat döntöget, egy igazán prémium turnét is sikerült megvalósítania.

Energiája szinte végtelen, a hangzása pedig továbbra is elbűvölő, sőt, egyre inkább magával ragadó. A turné színes spektrumot ölel fel, tele meglepetésekkel és dinamikus pillanatokkal, minden tekintetben izgalmas. Énekel a lépcsőn, egy mesebeli kastélyban, az árok mélyén, sőt, egy temető árnyékában is - persze, csak szimbolikusan. Fellép egy hatalmas koponya belsejében, a kifutó végén, és még egy műtőasztalon is. Minden előadásban más és más öltözetben tűnik fel, különböző stílusokat ötvözve, miközben minden alkalommal egyedi üzenetet közvetít, elvarázsolva a közönséget.

Lady Gaga szórakoztató tehetsége valóban szinte misztikus, hiszen mindig képes új szintekre emelni a művészetét. Egyszerre idéz meg őrült extravaganciát és megindító intimitást, amikor egyedül ül a zongora mögött, és úgy énekli el a dalait, hogy az ember szívében rezdülések keletkeznek. Minden fellépése egy új élményt nyújt, valami váratlan, amiért az emberek ámulva bámulnak. Olyan pillanatokat teremt, amelyek örökre beleégnek a memóriánkba, és mindig sikerül meglepnie a közönséget valami igazán különlegessel.

Bár gyakran használjuk a paraszociális kapcsolat kifejezést, Lady Gaga esetében szinte elkerülhetetlen, hogy ne érezzük, ő valóban úgy szeret minket, mint saját gyermekeit. Olyan, mintha együtt élnénk át a boldogságokat és a bánatokat – egy-egy koncert végén pedig mindig megkérdezi, hogy ki az, aki a kezdetektől fogva vele tart. Ahogy ő is említi, ez már majdnem két évtizedet jelent, és reméli, hogy sokan 40 év múlva is ott lesznek a fellépésein. Én pedig elhatároztam, hogy amíg csak zenél, én is ott leszek a koncertjein, hogy együtt ünnepelhessük a zenét és az életet.