Már elérkezett Magyarországra a gyermekességi adó, és sokakban felmerül a kérdés: vajon valóban ez rejlik a jelentős pénzkifizetések hátterében? - Pénzcentrum
A családtámogatásokról szóló vita új megvilágításba kerülhet, ha felismerjük, hogy valójában nem támogatásról, hanem a szülők által nyújtott láthatatlan társadalmi hozzájárulás kompenzációjáról van szó. Egy új kutatás szerint a szülők lényegesen több erőforrást fektetnek a jövő nemzedékébe, mint a gyermektelenek, miközben ez a hozzájárulás a statisztikákban láthatatlan marad - írta a Portfolio.
A családtámogatásokról folytatott diskurzus gyakran éles határokat húz a különböző nézőpontok között. Az egyik oldalon a nemzet jövőjéért érzett aggodalom és a gyermektelenek önzésének bírálata található, míg a másik oldalon az állami beavatkozás ellenállása és a reproduktív jogok védelme áll. Azonban ez a dichotómia most új megvilágításba kerül, hiszen a New York Times, mint egy elismert liberális médium, azt állítja, hogy a feministáknak is támogatniuk kellene a pro-natalista kezdeményezéseket – emeli ki Gál Róbert Iván a Portfolion megjelent vendégcikkében.
A vita újragondolásához elengedhetetlen, hogy mélyebben megértsük a "motherhood penalty" jelenségét, amelynek kutatásáért Claudia Goldin közgazdász Nobel-díjat érdemelt ki. Tanulmányok világosan mutatják, hogy a gyermekvállalás a nők számára hátrányos helyzetet teremt, nemcsak a férfiakkal, hanem a gyermektelen nőkkel szemben is. Míg a nők karrierje gyakran stagnál, és a várható jövedelmük csökken, addig a férfiak az apaságból sokszor még előnyöket is kovácsolnak.
Érdekes, hogy amikor a gyermekvállalást nem a nemek, hanem a szülők és nem szülők szempontjából vizsgáljuk, a társadalmi szemlélet drámaian megváltozik. Sokak számára a gyermekvállalás egy magánügy, amelynek következményeit kizárólag a szülőknek kell viselniük. Ez a megközelítés azonban ellentmondásos, hiszen hasonló érvelést nem alkalmazunk, amikor a nők hátrányos helyzetéről beszélünk, különösen a gyermekvállalás kontextusában.
Egy friss, magyar közreműködéssel készült kutatás érdekes fordulatot hozott: a megállapítások szerint nem a gyermektelenek segítik a családosokat, hanem éppen fordítva. A tanulmány rávilágított, hogy bár a családosok részesülnek különböző támogatásokban, azok a transzferek, amelyeket ők nyújtanak a közösségnek, az európai átlaghoz viszonyítva több mint két és fél szer akkora értéket képviselnek, mint amit a gyermektelenek adnak vissza a társadalomnak.
A különbség abból ered, hogy míg a családosok számára nyújtott támogatások jól nyomon követhetőek és átláthatóak, addig az általuk végzett hozzájárulások - különösen a családi környezetben végzett, nem anyagi formájú munka - sokszor rejtve maradnak a statisztikák mögött. A szülők tehát nem csupán pénzügyi értelemben "járulnak hozzá" a társadalom jólétéhez, hanem természetbeni hozzájárulásaik révén is, amelyek sok esetben messze meghaladják a gyermektelenek által végzett hozzájárulásokat.
Ez az új megközelítés alapjaiban változtatja meg a családtámogatásokról szóló vitát. A két domináns nézet - miszerint a családtámogatások célja a termékenység növelése, illetve a gyermekszegénység csökkentése - mellett megjelenik egy harmadik értelmezés: a családtámogatási rendszer valójában a "gyermekességi adó" kompenzálására szolgál.
A családtámogatások termékenységi hatásai valóban gyengék lehetnek, de ennek oka talán nem az, hogy a gyermekvállalási döntések nem reagálnak anyagi ösztönzőkre, hanem hogy ezek az ösztönzők aránytalanul alacsonyak a szülők által viselt terhekhez képest - írja Gál Róbert Iván.
A családtámogatási rendszer "félrecélzása" új perspektívába helyezhető: nem csupán arról van szó, hogy a gazdagabbakat részesíti előnyben a szegényekkel szemben, hanem inkább arról, hogy részben ellensúlyozza a gyermekszám alapján zajló, láthatatlan újraelosztási folyamatokat.
Ebben a megközelítésben a családtámogatás nem csupán egy egyszerű támogatás, hanem inkább egy kompenzációs mechanizmus. A szülők nem egyfajta juttatást kapnak a közösségtől, hanem a társadalom viszonozza a rájuk nehezedő, sokszor észrevétlen közterheket, valamint a természetben megfizetett adók egy részét - fogalmaz a Budapesti Corvinus Egyetem docense.
