Mesék születtek Ceausescu ragyogó palotájáról, de a valóság maga a képzelet határait is túllépte.
Alig hogy elérte a közvéleményt a hír, miszerint Nicolae Ceausescu menekülni készült 1989 decemberében, a bukaresti tüntetők azonnal a rezidenciája irányába indultak. A Tavasz-palota ostroma a romániai forradalom egyik legfurcsább epizódja lett, ám nem meglepő: már ekkor legendák keringtek az aranyozott vécéülőkékről és a pompás pávákról. A valóság pedig még ennél is különösebb volt, Elena Ceausescu sajátos ízlésének tükrében.
Még javában tombolt a romániai diktatúra, amikor elkezdtek legendák keringeni Nicolae Ceausescu és felesége luxus életkörülményeiről. A Ceausescu házaspár sosem veszi fel kétszer ugyanazt a ruhát vagy cipőt. Soha nem esznek ugyanazzal az evőeszközzel. A Ceausescu család házában különleges fürdőmedencék vannak, arany vécéülőke szolgálja az elnöki kényelmet és luxust, a diktátor otthoni nyugalmát kedvenc madarai, a palota kertjében élő pávák "védik".
A legendák zöme azoknak az embereknek a fantáziájából született, akik hosszú, türelmes sorban várakoztak, hogy jegyre jussanak a kenyérhez és az alapvető élelmiszerekhez. Mindennapjaik monotóniáját áramszünetek és vízhiány színesítette, amelyek még inkább felnagyították a szürke valóságot. A Ceausescu-diktatúra utolsó évtizede alatt a rezsim drákói megszorításokat vezetett be, és ahogy a hiány egyre súlyosabbá vált, az emberek képzelete egyre szabadabbá vált. A szegénység és a kilátástalanság közepette a diktátor és felesége, valamint három "trónörökösük" életéről szóló történetek egyre vadabb formát öltöttek, miközben a valóságtól távolodva álomképekké váltak.
A legendák kialakulásához hozzájárult, hogy Nicolae Ceausescu már a hetvenes évek második felében egyre inkább elzárkózott a külvilágtól. Magánemberként nehezen megközelíthetővé vált, életét szigorú biztonsági intézkedések övezték, amelynek következtében a nyilvános eseményeken is csupán a távolból lehetett megpillantani őt a közönség számára.
A teljes elszigeteltség azonban lehetetlennek bizonyult. Románia minden egyes megyéjében felfedezhető volt egy-egy ház, villa vagy nyaraló, ahol a vezető különféle vidéki vadászatokat, tengerparti pihenéseket vagy éppen országjáró körutakat bonyolított. Ezekben a gondosan berendezett és jól őrzött ingatlanokban szállt meg, amikor csak kedve tartotta. Az emberek csupán annyit láttak ezekből a látogatásokból, hogy elindulhatott a suttogó propaganda a diktátor hihetetlen gazdagságáról.
1989. december 22-én reggel elérte a forradalom a román fővárost: a napok óta Temesváron zajló tüntetések híre bejárta az országot, reggel korán "árulással" vádolta Nicolae Ceausescu a honvédelmi minisztert, Nicolae Mileát. Egy órával Ceausescu nyilatkozata után azt is közölték: Milea öngyilkosságot követett el. Délelőtt 12-kor menekült el a diktátorházaspár a fővárosból, alig egy óra múlva a tüntető tömeg váratlan hely felé vette az útját: Ceausescu otthona, a Tavasz-palota felé. Ekkor vette kezdetét a romániai forradalom legbizarrabb és legváratlanabb eseménye.
