Könyvbemutató: A kortárs világ kihívásai és veszélyei | Demokrata Fedezd fel velünk a modern kor sötét oldalát! Az új könyvünk mélyreható elemzést nyújt a mai társadalom legégetőbb problémáiról, amelyek mindannyiunk életére hatással vannak. A szerző szem
Rovatunkban a távoli és a közeli múlt elfeledett vagy eleve méltatlanul kevés megbecsülést kapott könyveit ajánljuk az Olvasó figyelmébe. Istennek hála, nem a Zuckerberg-, hanem a Gutenberg-galaxisban eszmélkedtünk, a világháló korában is hiszünk a kinyomtatott gondolatok erejében és időtállóságában. Annál inkább, hiszen a virtuális világban felhalmozott információk sérülékenyek, nemcsak azért, mert az első áramszünetnél hozzáférhetetlenné válnak, hanem azért is, mert utólag bármilyen szempont szerint könnyen módosíthatók, manipulálhatók a "szebb múltat" elv jegyében. A nyomtatott könyvek viszont változatlanul őrzik a maguk korának lenyomatát, szerzőik világlátását, legyen szó szépirodalomról, közéleti esszéről, filozófiai vagy vallástörténeti munkáról. Épp erre van egyre nagyobb szükségünk egyre gyorsuló, egyre felszínesebb világunkban: életünket a múltban felhalmozott tudásra, értékre, bölcsességre építeni. Személyes megközelítésű újraolvasásaink e célt szolgálják, "mert csak a Könyv kapcsol multat a jövőbe, / ivadék lelkeket egy nemzetté szőve." (Babits Mihály: Ritmus a könyvről.)
Kunszabó Ferenc (1932-2008) a XX. századi magyar szociográfiai irodalom kiemelkedő alakja volt, aki a múlt század második felében bátran hangoztatta véleményét. Életpályája annyira gazdag és sokszínű, hogy külön tanulmányt érdemelne, akárcsak a rendszerváltozás időszakának meghatározó keresztény-nemzeti havi lapja, a Hunnia, amelynek tízéves története is figyelemre méltó. Remélhetőleg egyszer ez a monográfia is megvalósul majd.
Kunszabó Ferenc élete és világnézete mélyen gyökerezett abban a környezetben, ahol felnőtt: egy nyírségi tanyasi uradalom gyermekeként látta meg a napvilágot. Ez a gyökérzet nem csupán meghatározta identitását, hanem intenzív szociális érzékenységet is formált benne, amely a népből jövő tapasztalataiból táplálkozott. Hazája és nemzete iránti szenvedélyes szeretete mindvégig végigkísérte életét, tükrözve a közösség iránti elkötelezettségét és a társadalmi igazságosság melletti kiállását.
1956-os helytállása miatt börtönbüntetést szenvedett el, de a hatalom nem tudta letörni. Szociografikus munkáiban, a korszakban példa nélkül álló bátorsággal tárt fel olyan kérdéseket, mint a kolhozosítás és az erőltetett iparosítás visszafordíthatatlan következményei, valamint a modernizáció lélekölő ellentmondásai. Rávilágított a "nagyformák" uniformizáló hatására, és bemutatta a vidéki Magyarországot, ahol a hagyományokhoz és identitásokhoz ragaszkodó kisvárosi és faluközösségek szétesésének folyamatát figyelhetjük meg. Felfedte az elporlasztott régi értékek helyén felnövő, de bármilyen értelemben értelmezhető új identitás hiányát - ami végső soron az önazonosságtól való elidegenedés és gyökértelenedés problémáját tárja elénk.
Legfontosabb munkái - Parázson pirítani, Sárköz, Elnöktípusok a termelőszövetkezetekben, Jászföld, Makacs maradandóság, És ég az oltár, Nevelő idő, Éjféli hajnal, Bátor - nemcsak követik a magyar szociografikus irodalom legjobb hagyományait, hanem tovább mélyítik azokat. Kunszabó nemcsak helyzetjelentéseket adott, hanem az elemzett folyamatokat történelmi összefüggésekbe helyezte, és kivételes érzékenységgel tárta fel a rögzített jelenségek kollektív lélektani mögötteseit.
Az 1984 nyarán készült, évekig titkos körökben terjedő Magyar cselekvés című geopolitikai elemzésében a szerző előre jelezte a keleti országok gazdasági fellendülését, amely ma már szinte mindenki számára egyértelmű. Tanulmányútjain szerzett tapasztalatai alapján pedig részletesen feltérképezte a nyugati világ identitásának meggyengülését, az önközpontú gondolkodás térnyerését, valamint a devianciák divatos megjelenésének hátterét.
E témát a legteljesebb részletességgel A halál pillanatai (modern tévedéseink természetrajza) című művében bontotta ki. Érdekes, hogy noha a kézirat már 1986 márciusában elkészült, a könyv csak 1989-ben, a rendszerváltozás közepette, a társadalmi változások szellemében láthatta meg a napvilágot, és akkor is csupán magánkiadás keretein belül.
Kunszabó Ferenc nyolc fejezetben mélyrehatóan elemzi azokat a kor- és kórtüneteket, amelyeket a modern társadalom legaggasztóbb jelenségeinek tart. Kiemeli a nyugati világ elkényelmesedését, amely az egyéni felelősség eltüntetéséhez vezetett, valamint a pazarlás és mértéktelenség mindennapos valóságát. Részletesen tárgyalja az élelmiszer- és gyógyszeripar rejtett veszélyeit, a civilizációs ártalmakat, és a kézműves munka iránti lenéző elitizmust, amely a technikai vívmányok túlzott tiszteletére épül. Kunszabó különös figyelmet szentel a tudomány mindenhatóságába vetett, Hamvas Béla által szcientizmusnak nevezett utópista hitnek is, amely újabb problémák forrásává válik, miközben a fejlődést önmagában megoldásként tekintjük. Czakó Gábor által "Gazdaságkor"-ként azonosított nyugati életforma tarthatatlanságára is éles rálátással mutat rá. Az emberi lét mára alárendelődött a gazdasági érdekeknek: nem azért dolgozunk, hogy boldoguljunk, hanem azért élünk, hogy a rendszer fenntartásához szükséges termelést végezzük, miközben a globális érdekcsoportok hatalmas profitjához járulunk hozzá. Ezen a torzult globális színtéren a mobilis munkaerő iránti igény egyre nő, ami ellehetetleníti a családi kötelékek erősödését. Kunszabó Ferenc világosan rámutat arra, hogy a haladásnak nevezett téveszme miként mérgezi meg a társadalmi struktúrákat, és hogyan vezet a közösségi értékek leépüléséhez.
"...így lett a nemi kicsapongásból a "merev feudális család kritikája", a gyermektelenségből a "valóban modern élet igenlése", a tehetségtelen író, festő, zeneszerző és a többi krix-kraxaiból "a holnap művészete", a dolgozni lusta izgágákból a "fennálló társadalmi viszonyok kritikusa" vagy a "még meglévő csökevények bírálója'" a gyökértelenségből "útkeresés", a bizonytalanságból "nyitottság", az életellenesből "jövőbemutató", a rútból "izgalmasan új"."
Az egyéni boldogság keresése és a hagyományos férfi-női szerepek radikális átalakítása, valamint a militáns feminizmus együttese súlyosan megrázza a családi struktúrákat.
Így alakul át a szokatlan a megszokottá. A ma már világszerte elterjedt LMBTQPSTB-lobbi évtizedek óta folytatja az "érzékenyítést", amely valójában az emberek manipulálását célozza.
"...az egyneműek nemi vonzódása tegnapelőtt még Hollywoodban is titkolnivaló volt, tegnap már csak Nyugat-Európában, ma pedig már a budapesti televízióban is nyugodtan nyilatkozik a közismerten "homokos" rendezőnő arról, hogy miért érezte "különösen művészi feladatnak" egy homoszexuális regény megfilmesítését. Egy híres műsorvezető pedig fiatal taxisofőrökkel viteti magát keresztbe-kasul a városon, miközben arról beszél nekik, hogy a "buziság" az igazán modern, elegáns, intellektuális. Azaz: haladó..."
a valódi boldogság forrása nem az egyéni vágyak kielégítése, hanem a közösséghez való tartozás, a mások iránti felelősség és a kölcsönös támogatás. Az egó dominanciája tehát nemcsak a magánéletre, hanem a társadalmi struktúrákra is romboló hatással van. A családok széthullása, a barátságok megszakadása és a közösségi kötelékek gyengülése mind e mentalitás következményei. Kunszabó Ferenc hangsúlyozza, hogy a tartós kapcsolatok és a közösségi összetartás helyreállítása érdekében szükség van a tudatosságra, az empátiára és a mások iránti elköteleződésre. Csak így lehetünk képesek arra, hogy újraépítsük azokat a szálakat, amelyek összekötnek bennünket, és visszaállítsuk az egyensúlyt az egyéni és a közösségi érdekek között.
"az egyéni szabadságjogok csakis az erkölcsre alapozott felelősségtudattal párosulva áldásosak az egyénre és a társadalomra."
Mindezek alapján Kunszabó Ferenc a józan ész, a megőrzendő erkölcs és a természettörvényből eredő, egyértelmű közösségi, valamint emberi érdekek védelmében határozottan kiáll a Szent II. János Pál pápa által "halál kultúrájának" nevezett korszellem ellen. A helyzet nem egyszerű, hiszen az értetlenséggel, sőt, a gyűlölettel is szembesülni kell, de más lehetőség nem áll rendelkezésünkre. Ugyanis
