Kamala Harris előtt áll az a nehéz és kínos kihívás, hogy hivatalosan is bejelentse saját választási kudarcát.

Az amerikai Alkotmány rendelkezései alapján a hivatalban lévő alelnök feladata január 6-án az új elnök hivatalos és végleges kihirdetése. Ez a felelősségteljes és nem éppen egyszerű feladat Kamala Harrisre hárul hétfő este, aki egyben az új elnök riválisa is volt a választások során.

Ez a helyzet azért merül fel, mert az alelnök egyúttal a Szenátus elnökeként is funkcionál, akinek törvényi kötelezettsége bejelenteni az újonnan megválasztott elnök nevét.

Ritka jelenség, hogy az egyik versenyzőnek kell a győzelem szimbólumát a másik nyakába akasztania, de a világháború utáni időszakban erre is volt példa. Az egyik legemlékezetesebb és legfeszültebb pillanat az 1960-as elnökválasztás során történt, amikor a mindenki által biztos befutónak tartott Richard Nixon alelnöknek kellett elismernie John F. Kennedy győzelmét. Ezt a szituációt nyolc évvel később Nixon vissza tudta fordítani, amikor legyőzte Hubert Humphrey-t, aki akkor a hivatalban lévő alelnök volt.

A történet 2000-ben újraéledt, amikor Al Gore, az akkori alelnök, kénytelen volt tudomásul venni George W. Bush győzelmét. Azóta hasonló helyzet nem fordult elő, de figyelemre méltó, hogy 2016-ban Joe Biden, aki akkor az alelnöki posztot töltötte be, bejelentette Donald Trump első választási győzelmét, majd négy év elteltével sikerült legyőznie őt a következő választások során.

Történt azonban, hogy az alelnök, betegség vagy egyéb indokok miatt, átadta a feladatokat a Szenátus pro tempore elnökének, aki nem más, mint a többségi frakció vezetője.

Az egyes államokat képviselő elektori testület - különösebb viharok és viták nélkül - már korábban megállapította a győztest, és az alelnök feladata ennek a döntésnek a végleges jóváhagyása és kihirdetése.

Hétfőn közzétett videóüzenetében Harris kifejtette, hogy "ma a Capitolium falai között teljesítem alkotmányos kötelességemet az Egyesült Államok alelnökeként, azzal a céllal, hogy hitelesítsem a 2024-es választások eredményeit. Ezt a feladatot szentnek tekintem, és az irányt a hazám iránti elkötelezettségem, az alkotmányunkhoz fűződő hűségem, valamint az amerikai népbe vetett rendíthetetlen bizalmam határozza meg."

Az esemény jelentősége abban rejlik, hogy január 20-án senki sem kérdőjelezheti meg a győztes személyét; kizárólag Trump jogosult az elnöki eskü letételére és a Fehér Ház átadás-átvételére.

Emlékezetes, hogy kettejük választási viadala során Harris többször a demokráciára leselkedő veszélyként jellemezte Trumpot, akit nem tartott alkalmasnak a tisztség betöltésére. Az ellenoldal sem kímélte Harrist, aki nagyon erőteljesen indította kampányát Joe Biden visszalépése után, de október során a lendület elfogyott, mert a demokrata jelölt nem foglalkozott kellően a gazdasággal.

A kampány végéhez közeledve az is kiderült, hogy a Trump ellen indított büntető perek nem fognak célba érni a választásokig, így ezek sem javítottak az alelnök pozícióin. A több államban is megindult perek most már nem fogják érinteni Trump elnöki hatáskörét.

Győztes csak egy lehet, és azt mindenképpen Harris javára kell írni, hogy - Trumppal ellentétben - nem tett erőfeszítéseket, hogy kétségbe vonja a választást, hanem zokszó nélkül tudomásul vette a vereséget. Sem ő, sem Biden elnök nem próbált nyomást gyakorolni az Igazságügyi Minisztériumra, a Kongresszus tagjaira, a kormányzókra, az állam törvényhozóira vagy a választási tisztviselőkre, hogy fordítsák vissza az elvesztett szavazatot, ahogy azt Trump próbálta négy évvel ezelőtt.

2021. január 6-án az amerikai demokrácia előtt álló egyik legnagyobb kihívás bontakozott ki, amikor Trump elnök beszéde után egy hatalmas tömeg indult el a Capitolium irányába. Céljuk az volt, hogy megakadályozzák Joe Biden elnöki megerősítését, ezzel súlyosan próbára téve az ország demokratikus intézményeit és alapelveit.

A Donald Trump ellen kezdeményezett leváltási eljárás (impeachment) és a később megindított washingtoni büntetőper azt a képet festette róla, mint aki felbújtóként lépett fel, azonban ezek az eljárások végül nem bizonyultak eredményesnek.

A kihirdetés felelőssége négy évvel ezelőtt Mike Pence alelnökre nehezedett, akit a Capitolium épületébe betörő tömeg szó szerint halálra üldözött, és a "akaszd fel Pence-t!" kiáltásokkal keresték, mivel árulónak tekintették, amiért nem volt hajlandó visszautasítani a választási eredmény megerősítését. Ezt a döntését reggel jelentette be Trumppal, aki azt várta tőle, hogy akadályozza meg az igazolási folyamatot, de Pence ezt határozottan elutasította.

Az alelnök és családja a titkosszolgálat segítségével kerültek biztonságba, ám az összecsapások során sajnos öt ember életét veszítette.

Később fokozatosan napvilágra kerültek azok a bizonyítékok, amelyek arra utalnak, hogy a lázadást már jó ideje előkészítették szélsőséges jobboldali csoportok és szervezetek, mint például a Proud Boys, az Oath Keepers, valamint a tényeket elferdítő összeesküvés-elméletek hívei, mint a Qanon. Az említett szervezők és a lázadó tömeg számos tagja azóta börtönbüntetést kapott a szövetségi bíróságok ítélete nyomán.

A Kongresszus január 6-án megkezdi az egyes államok lepecsételt bizonyítványainak felnyitását, amelyek a választási szavazatok eredményeit tartalmazzák. A szavazatokat különleges mahagóni dobozokban hozzák be a kamrába, amelyeket kifejezetten erre az eseményre készítettek és őriznek.

A levezető tisztviselő (Harris) az államok ABC-sorrendjében kinyitja és bemutatja a választói szavazatok igazolásait. Ezután a képviselőház és a szenátus kinevezett "bemondói" minden egyes bizonyítványt hangosan felolvasnak, majd rögzítik és megszámolják a szavazatokat.

A választói szavazatok ellenőrzése a Kongresszusnak szavaznia is kell, és egyenlőség esetén a képviselőház dönt. Ilyesmi az 1800-as évek óta nem fordult elő, és most sem fog megtörténni, mert Trump választási győzelme Harris ellen döntő erejű volt, 312-226 arányban. A procedúra végén az elnöklő tisztviselő bejelenti, hogy ki szerezte meg az elnöki és alelnöki szavazatok többségét.

Az alelnöknek nincs hatásköre az eredmények megváltoztatására vagy megkérdőjelezésére. A képviselők viszont tehetnek megjegyzéseket, miként tették is 2016-ban, Donald Trump győzelmének kihirdetésekor. Akkor néhány percre a hangulat puskaporos volt, mivel néhány demokrata kifejezte kétségét a szavazatszámlálás ellen, mivel a vesztes Hillary Clinton 3 millióval több voksot kapott, mint ellenfele.

A légkör viszont hamarosan megnyugodott, és a Kongresszus elfogadta az eredményeket.