Elgondolkodtató, hogy felnőttként is képesek lennénk új fogakat növeszteni. Képzeljük el, milyen forradalmi lenne, ha ez a biológiai képesség a rendelkezésünkre állna! A természet csodái és az orvostudomány fejlődése közötti határvonal átlépése nyitott ka

Jelenleg ha egy felnőtt elveszíti a fogát, vagy műfogsorral, vagy fogbeültetéssel tudja azt pótoltatni, azonban egyik sem igazán tökéletes.

Nemrégiben a Stem Cells Translational Medicine című folyóiratban publikálták kutatásaikat a Tufts Egyetem kutatói, akik figyelemre méltó előrelépéseket tettek az új fogak növesztésének terén. Pamela Yelick, az egyetem fogorvostudományi karának professzora azon dolgozik, hogy a műfogsorok vagy titán implantátumok helyett igazi, élő fogakat tudjon biztosítani azok számára, akik valamilyen okból elveszítik végleges fogaikat.

A kutató és munkatársa forradalmi kísérletet végeztek, amely során sertésekbe emberi és sertés sejtek keverékét ültették be, így képesek voltak emberi jellegű fogakat növeszteni a sertés állkapcsában. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a fogtechnikusoknak még nem kell új pályát keresniük, mivel ez csupán az első lépések egyike az olyan biotechnológiai megoldások felé, amelyek a jövőben élő, emberi fogak előállítását célozzák.

Az állkapocs csontba ültetett titán implantátum ugyan jól bele tud illeszkedni, nőni a csontba, azonban nincsenek körülötte azok a lágy szöveti részek, amelyek például a rágás során csökkentenék a csontra nehezedő nyomást. Emiatt az implantátum körül megsérülhet a csont és utat adhat akár fertőzésnek, akár a csont felszívódásának.

Az élő fogak esetében a rágás során keletkező nyomást a lágy szövetek hatékonyan csillapítják, így egészséges fogak esetén nem tapasztalható ilyen probléma. Már az is jelentős előrelépés lenne a fogpótlás terén, ha képesek lennénk létrehozni olyan foggyökeret, amelyben élő fogbél található. Ezt a gyökeret egy élő foggyökérhártya tartaná a csontban, csavar helyett, és erre lehetne rögzíteni egy mesterséges koronát.

Azonban nem egyszerű feladat rávenni a szervezetünket az új fog növesztésére. A fog egy-egy kis állkapcsi sejtcsoportból, a fogrügyből jön létre, ebből alakul ki a fog kemény és lágy része egyaránt, beleértve azt, ami az állkapocshoz kapcsolja a fogat. A kutatóknak e fogrügyeket kellett létrehozniuk, azonban ehhez emberi fogból és sertés állkapocsból is kellett sejteket használniuk. A fogrügyben kétféle sejttípus van, egyikből a fogzománc jön létre, a másikból az összes többi rész, beleértve a foggyökérhártyát is.

E sejtek egyikét egy kihúzott emberi bölcsességfog biztosította, míg a másik sejttípus csak a fog növekedésének kezdeti, a kifejlődés előtti szakaszában található meg. Emiatt a kutatók nem tudtak elegendő mintát gyűjteni az emberi forrásokból, így a sertésekhez fordultak. A sertés különlegessége, hogy felnőtt állapotban is képes új fogakat növeszteni, így az állkapcsukban a végleges fogak kinövése után is megtalálhatók ezek a speciális sejtek. Ennek köszönhetően a kutatók mészárszéktől szereztek be sertés állkapcsokat, amelyek egyébként hulladéknak számítanak a húsfeldolgozás során.

A sejteket először laboratóriumi körülmények között tenyésztették, majd egy élő disznó állkapcsába ültették be, ahol három hónapon keresztül figyelemmel kísérték a fejlődést. Ebben az időszakban a fog a normál sertésfoknak megfelelő ütemben és módon alakult, ami rendkívül hasonlított az emberi fogak fejlődési folyamatára. Mivel a kutatóknak csak három hónap állt rendelkezésükre, nem tudták megvárni, amíg a fog teljesen kibújik az ínyből. Az állkapocsban fejlődő fogak megjelenése meglepően hasonlított a valódi emberi fogakra.

A kutatók természetesen a jövőben további, alapos és hosszú távú kísérleteket kívánnak végezni, amelyek lehetővé tennék a fogak teljes kifejlődésének nyomon követését. Az igazán ambiciózus céljaik között szerepel, hogy állkapocsműtéti beavatkozás és Petri-csészés sejttenyésztés nélkül, valamilyen módon serkenteni tudják az emberi sejteket a fogak növesztésére, mindezt anélkül, hogy sertésekre lenne szükség. A feladat rendkívül összetett, így a megoldás még távolinak tűnik, de Yelick optimista, és úgy véli, hogy a következő évtized során már elérhetjük ezt a mérföldkövet.