Izrael felkészülése Irán esetleges fenyegetésére új szintre lép: az Egyesült Államok a legmodernebb légvédelmi rendszerek telepítésével erősíti meg a zsidó állam védelmét.

A THAAD-rendszer a világ jelenleg ismert legfejlettebb rakéta- és drónelhárító eszköze.

Az Egyesült Államok úgy döntött, hogy átadja Izraelnek a második THAAD-üteget, reagálva az iráni atomprogram okozta feszültségekre. Ezt a hírt a szaúd-arábiai Al-Hadath televízió csatorna tette közzé.

Az egység pénteken landolt, miután a repüléskövető platformok jelezték, hogy egy amerikai C-5M Super Galaxy, az Egyesült Államok légierőjének legnagyobb szállítógépe, megérkezett a dél-izraeli Nevatim légibázisra. A repülőgép körülbelül nyolc órát töltött a bázison, mielőtt visszafordult volna a németországi Ramstein támaszpont irányába.

A THAAD rendszer üzemeltetéséhez körülbelül 100 amerikai katona és technikai szakember bevonása szükséges.

A THAAD (Terminal High Altitude Area Defense System) első egységét sikeresen használták több rakéta elfogására, melyeket az Irán által támogatott jemeni lázadók lőttek ki Izraelre az elmúlt hetekben is.

Az események háttere

A múlt héten Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, komoly fenyegetéseket fogalmazott meg Irán felé, kijelentve, hogy bombázásokkal és másodlagos vámokkal sújtja az országot, amennyiben Teherán nem mutat hajlandóságot a párbeszédre és az együttműködésre Washingtonnal az iráni nukleáris program felülvizsgálatának ügyében.

Az iráni nukleáris létesítményeket a katonai elemzők széles körben tartják sokkal sebezhetőbbnek, mióta Teherán számos proxy segítője meggyengült vagy megsemmisült a térségben, így a szíriai elnyomó rezsim, a libanoni Hezbollah, és az Irakban megszervezett kisebb milíciák. Ennek következtében a washingtoni stratégák az új időablakot tartják megfelelőnek egy esetleges katonai lépésre, mielőtt az bezárul, és Teherán újjászervezi megtépázott kapacitásait.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy Teherán hatalmas méretű és diverzifikált rakétaerőkkel rendelkezik, és továbbra is képes lehet túlterheléses (tömeges és egyidejű) támadások indítására, melyeket az izraeli légvédelem egyedül nem feltétlenül képes kivédeni.

Tavaly Izrael intenzív légicsapásokat indított Irán ellen, válaszul a teheráni kormány által végrehajtott második rakétatámadásra, amely a zsidó állam területét célozta meg. Az Izraeli Légierő (IAF) főként az iráni olajipari infrastruktúrára összpontosított a támadások során, mivel akkor még nem alakult ki egyeztetett stratégia az újraválasztott amerikai elnökkel a közös fellépésre az iráni fenyegetésekkel szemben.

Egy magas rangú izraeli tisztviselő a Channel 14 hírcsatornának nyilatkozva hangsúlyozta, hogy "felkészülünk arra a lehetőségre, hogy Irán tévedése következtében rakéták tömege zúdulhat ránk. Az amerikaiakkal való együttműködésünket a védelem terén egy új szintre emeljük, különösen, mivel egy hónap múlva lejár Trump határideje az irániak számára. Jelenleg minden lehetőség a tárgyalóasztalon van."

Az izraeli repülőgépek az iráni légvédelmet, valamint a perzsa állam ballisztikusrakéta-programját, gyárakat, tárolóhelyeket, hordozórakétákat és kutatólétesítményeket vettek célba, de csak egyetlen olyan létesítményt, amelyet a rezsim nukleáris fegyverek fejlesztésére használ. A következő szakaszban az Egyesült Államoknak és Izraelnek egyeztetésre kell jutnia abban, hogy milyen szinten és milyen együttműködésben kezelik az iráni kérdést.

Március közepe óta egyre sürgetőbbé vált a helyzet, amikor Ali Khamenei, Irán vallási vezetője, nyilvánosan elutasította Donald Trump nukleáris tárgyalásokra vonatkozó kezdeményezését. Egyetemi hallgatók előtt tett kijelentésében Khamenei úgy fogalmazott, hogy "Trump ajánlata csupán megtévesztés. Ha tudjuk, hogy a javaslatokat nem fogják komolyan venni, akkor mi értelme van a tárgyalásoknak? Ez a felhívás csupán a közvélemény manipulálása" - hangsúlyozta Khamenei.

Irán, amely nyíltan kinyilvánította szándékát Izrael megsemmisítésére, határozottan tagadja, hogy nukleáris fegyvereket fejlesztene. Ugyanakkor a tények azt mutatják, hogy az ország már legalább 60%-os tisztaságú uránt dúsított, és ezzel a lépéssel csak néhány gyorsítással elérheti a 90%-os katonai szintet. A nukleáris program első fázisa hosszabb időt igényel, de a fegyver elkészítése csak néhány hónapot vehet igénybe.

Irán mindeközben folyamatosan akadályozza a nemzetközi ellenőrök (NAÜ) munkáját a nukleáris létesítmények vizsgálatában. Tavaly Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok egyértelműen kifejezték elítélésüket Irán törekvéseivel kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy Teherán "meggondolatlan magatartást tanúsít egy feszültségekkel terhelt regionális környezetben". A négy ország sürgette a teheráni vezetést, hogy azonnal állítsa le nukleáris fejlesztéseit. Néhány jel szerint azonban ez a felszólítás nem hozott eredményt.

A THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) egy rendkívül hatékony, ámde költséges rakétaelhárító rendszer, amelynek célja a közepes és rövid hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítése. A rendszer fejlett technológiája lehetővé teszi a rakéták magasban, a légkör felső rétegeiben történő elfogását, így védelmet nyújt a potenciális fenyegetésekkel szemben. A THAAD nemcsak a hadsereg számára jelent komoly előnyt, hanem hozzájárul a nemzetbiztonság fokozásához is, mivel képes reagálni a gyorsan változó katonai helyzetekre. Azonban a fejlesztési és üzemeltetési költségei miatt sokak számára vitatott a rendszerek hatékonysága és gazdaságossága.

A rendszer, amely világszerte számos országban elterjedt és telepítésre került, a Patriot rendszer kiegészítőjeként működik, és egyetlen üteg keretein belül kombinálja a különböző magasságú és hatósugarú védelmi eszközöket. Főként a magasból érkező ballisztikus támadások hatékony elhárítására lett kifejlesztve.

A mobil rendszerről küldött lövedék kinetikus hatású, vagyis fizikai tömegével és sebességével rombolja szét vagy üti ki pályájáról a támadót, nem pedig robbantással. Ezzel kikerüli a veszélyt, hogy a behatoló esetleges nukleáris vagy vegyi töltete működésbe lépjen és szétszórja terhét nagy területek felett.

A közel két évtizede fejlesztett rendszert a hidegháború utolsó szakaszában indították el, kifejezetten a szovjet SCUD rakéták és hasonló fenyegetések ellen. Ronald Reagan elnök döntése révén ezzel alapjaiban rendült meg a Szovjetunió katonai dominanciája. Az első sikeres tesztelésre azonban csak 2012-ben került sor, amikor a rendszer három különböző képességű rakétát sikeresen elfogott, ráadásul egyszerre öt másik kisebb célpontot is hatékonyan semlegesített.

Az alapüteg felépítése egy rádiólokátorból, két indítójárműből és húsz rakétából áll. A rendszer főbb fejlesztője a Lockheed Martin Space Systems, de a projektben együttműködött a Boeing, a Honeywell és a BAE Systems is.

Az amerikai hadsereg már több helyszínen is hadrendbe állította azt a rendszert, melynek költsége ütegenként 1,25 milliárd dollár, míg egyetlen lövés ára 12 millió dollárra rúg. Amennyiben az üteg minden egyes töltetet kilőtt, a teljes újratöltés ára 240 millió dollárt jelent.