Hol maradt a vitakultúra?

Erdei Zsolt szívszorító vallomása az autista kislányáról így hangzik: "Néha nehezen találom meg a türelmet ahhoz, hogy el tudjam fogadni a helyzetet."

Manapság egyre kevesebb tér jut a vitának nevezett párbeszéd-típusnak. A közösségi média felületein jellemzőbb a kijelentés, mint a kérdés, a meggyőzés helyett pedig a kioktatás. A vitakultúra sok helyen kikopni látszik, pedig egyre több kezdeményezés bizonyítja, hogy lenne rá igény. De mit is jelent pontosan, ha valaki "jól tud vitázni"?

Sokan hajlamosak összekeverni a vitát a veszekedéssel. Érdemes tisztázni a két fogalom közötti különbséget: míg a veszekedés általában dühből fakad, tele van személyes támadásokkal és érzelmi feszültséggel, addig a vita egy sokkal nyugodtabb formája a kommunikációnak. A vita célja nem az, hogy legyőzzük a másikat, hanem hogy mélyebben megértsük a témát, érvek és ellenérvek mentén párbeszédet folytatva.

Most, hogy ez világos érdemes feltennünk azt a kérdést is magunkban: szoktunk-e manapság ennek megfelelően valóban vitázni? Korábban Kruppa Fanni vitaszakértővel beszélgettünk erről, aki úgy véli, a magyarországi vitakultúra már egy ideje nincs túl fényes állapotban, pedig láthatólag lenne igény a higgadt, logikus eszmecserére.

Míg az amerikai filmek gyakran bemutatják, hogy a gyerekeket már az iskolapadban arra oktatják, hogyan érveljenek és szónokoljanak, addig hazánkban ez a megközelítés még nem annyira elterjedt.

2023-ban lapunk is beszámolt arról, hogy Mucsi Zoltán felháborodott a vitakultúra hiánya miatt.

"Nálunk ma sajnos nem igazán létezik vitakultúra. Ami helyette zajlik, az gyakran inkább undorító csaholás, ami fájdalmas és méltatlan azokhoz, akik így kommunikálnak. Ezekben a vitákban nem kívánok részt venni. A jelenlegi közéleti diskurzus számomra inkább a filmek világából ismert hangnemet idézi, de az ott bemutatott szituációk fiktívek. Az életben nem így viselkedem, és nem is szeretnék ebben a stílusban hozzászólni semmihez. Többször is meg kellene szólalni, de csak akkor, ha az a megszólalás alapos és pontos." - mondta a színész.

Bár elsőre talán meglepőnek tűnik, de a vitáknak megvannak a maga szabályai és kultúrája. A vita nem csupán arról szól, hogy ki tud hangosabb lenni, és nem csak azon múlik, hogy ki tud több embert meggyőzni a saját álláspontjáról. A valódi vitakultúra különböző szintekre bontható – a kérdés csupán az, hogy mi hol helyezkedünk el ebben a spektrumon. Paul Graham, a kommunikáció kutatásának szakértője, a viták színvonalát hét kategóriába sorolja. Ezek a kategóriák segítenek abban, hogy tudatosítsuk magunkban, valóban párbeszédet folytatunk-e, vagy csupán egymásra kiabálunk.

Az alternativgazdasag.fandom.com forrása szerint a vitakultúra olyan emberi érték, amely elengedhetetlen a demokrácia működésében és a közösségfejlesztés során. A kritikus vitának nem csupán az a célja, hogy megnyerje a résztvevőket, hanem sokkal inkább a véleménykülönbségek feloldása és az igazság keresése. Ezért fontos, hogy a vita során tudatosan figyeljünk annak menetére és felépítésére, lehetőleg egy külső szemszögből szemlélve a folyamatot.

A költői kérdést, hogy hova tűnt a vitakultúra, nem úgy kell értelmezni, hogy sosem volt vagy éppen van tere annak, hogy egy szabályszerű eszmecsere működjön két fél között. Nem újkeletű dolog, hogy a magyar tévécsatornák műsorkínálatában is találkozhatunk ilyenekkel, ennél a pontnál pedig érdemes leszögezni, hogy a viták kapcsán elkerülhetetlen megemlíteni a politikai vonulatot.

Jelenleg a Hír TV kínálatában található a Csörte, egy olyan műsor, amely a közélet leglényegesebb eseményeit tárgyalja. Ezzel szemben az ATV három különböző vitaműsort is bemutat, köztük az ATV START-ot, ami egy reggeli politikai és közéleti diskurzusra fókuszál. Emellett ott van a Csatt Egri Viktorral, valamint az Öt, ahol egy műsorvezető irányításával négy résztvevő vitázik a hét legfontosabb aktualitásairól.

Manapság az online világ is teret ad a különböző kezdeményezéseknek, és ennek egyik izgalmas példája a DiSPUTA, amely kifejezetten a fiatal generációt célozza meg. A műsor során a résztvevők élénk és heves vitákba bonyolódnak, ahol a szópárbajok és a feszültség határvonalát súrolják, miközben aktuális témákat boncolgatnak. A diskurzus szabályozott keretek között zajlik, pro és kontra érvek mentén alaposan körüljárva a kérdéseket. A végén pedig egy esküdtszék döntése révén objektív szempontok alapján zárul le a beszélgetés, ami még inkább fokozza a program izgalmát és tanulságosságát.

A formátum új életet lehelt a vitakultúrába, és a fent említett vitapiramisra építve egy komoly szabályrendszert alakított ki, amelynek célja, hogy a mai fiatalokban tudatosítsa a vitázás jelentőségét. E keretek között lehetőség nyílik arra, hogy a résztvevők mélyebben megismerkedjenek e műfajjal, miközben példát is mutatnak a célközönség számára. Ráadásul a TikTok generáció számára olyan ismert hazai fiatal arcokat vonultattak fel, akik révén valószínűleg még több Z generációs figyelmét felkeltik a vitázás iránt.

Ez különösen lényeges, mivel a modern világban - különösen az internetes közösségekben - gyakran előfordul, hogy az emberek csupán a saját nézeteiket hangoztatják, miközben figyelmen kívül hagyják mások álláspontját. A vitakultúra elsajátítása hozzájárul ahhoz, hogy ne vitákba torkolljanak a beszélgetések, hanem valódi párbeszédek alakuljanak ki, amelyek során gazdagíthatjuk egymás tudását és perspektíváját.

A Partizán YouTube-csatornája az elmúlt években szintén teret adott több alkalommal élő vitaműsoroknak, köztük a 2024-es EP-listavezetők és a budapesti főpolgármester-jelöltek vitájának, valamint más közéleti, társadalmi témákat feldolgozó beszélgetéseknek. A műsorokat Gulyás Márton vezeti, a formátum célja pedig az, hogy különböző nézeteket képviselő szereplők strukturált, moderált keretek között fejthessék ki álláspontjukat. A Partizán vitaműsorai hozzájárultak a közéleti diskurzus élénkítéséhez, és a nyilvános vita műfajának újraértelmezéséhez az online térben.

A közélet iránti érdeklődés mindig is középpontban állt, hiszen a rendszerváltás után, hasonlóan az Egyesült Államokhoz és Nyugat-Európához, Magyarországon is megjelentek a politikai viták a képernyőkön. A miniszterelnök-jelölti televíziós viták egészen 2006-ig jellemezték a vezető pártok választási kampányait, azóta viszont nem volt olyan átfogó és nyilvános verbális összecsapás, amelyben Orbán Viktor is részt vett volna. Pedig a kihívói mindig jelen vannak, és nem riadnak vissza a vitától; például egy hónappal ezelőtt Magyar Péter egy westernfilm stílusú videóban invitálta párbajra a kormányfőt.

A vitakultúra nem csupán egy választási lehetőség, hanem a társadalmi együttélés alapvető pillére. Egy közösség értéke nagymértékben azon múlik, hogyan képes a tagjai konstruktívan vitatkozni egymással, még akkor is, ha eltérő véleményeket képviselnek. Amíg a közbeszédből hiányoznak az érvek és a nyílt párbeszédet a személyeskedés vagy a csend váltja fel, addig a közös gondolkodás is meggyengül. A múlt vitaműsorai, a jelenlegi kezdeményezések és a politikai viták időnkénti felbukkanása mind azt bizonyítja, hogy a vitázás nemcsak tudást igényel, hanem akaratot is. Hiszen, ha nem merünk vitatkozni, akkor nem csupán a másik fél véleményét nem értjük meg, hanem egyszerűen elbeszélünk egymás mellett, anélkül hogy valódi kapcsolatokat építenénk.