Hitélet és vallásgyakorlás a világűr mélyén A világűr végtelen csendjében, ahol a csillagok fénye szinte elérhetetlen távolságban ragyog, egyre inkább felmerül a kérdés: hogyan gyakorolhatjuk vallásunkat, és hogyan élhetjük meg hitéletünket egy olyan kör

Fascinosum és tremendum, csodálat és szorongás az űrhajóban - ezért imalánc

Korunkban hatalmas technológiai forradalom zajlik, ennek eredményeként a nanotechnológia, a chipek, másik oldalon az űrhajózás, a lézerek világa hoz naponta újabb meglepetéseket. Csak úgy, csendes mellékvíz-sodrásként megjelent a hitéletnek is új, digitális kori formája.

Ezt a különleges koncepciót így hívom: kozmikus lelki mélységek.

Az űrhajózás hajnalán megjelenő vallomások és imák szorosan összefonódnak az asztronauták földi neveltetésével és hitéletükkel, függetlenül attól, hogy milyen vallási közösséghez tartoznak, vagy éppen milyen spirituális irányultságot képviselnek. Természetesen nem minden űrhajós él mélyen átható vallásos életet. Ugyanakkor úgy vélem, hogy senki sem maradhat közömbös a Földünkről a világűrből való lenyűgöző látvány, és annak folyamatos jelenléte mellett; ez a tapasztalat a valláspszichológia elméletei szerint a vallási ősélmény és a szentség két alapvető élményét idézi elő.

Ez pedig a fascinosum és a tremendum - azaz a csodálat, lenyűgözöttség, a látvány rendkívülisége által a minden emberben rejtőzködő ősistenélmény felébredése, a fascinosum.

Másrészt ott van az a ritkán felbukkanó félelem, ami minden űrhajós szívében ott lapul: mi van, ha valami váratlan esemény miatt a küldetés nem teljesül? Vagy egy másik, optimistább nézőpontból: mi lenne, ha a Földtől több száz kilométerre feltáruló lélegzetelállító látvány, a kék bolygó varázsának magával ragadása után nem lenne visszaút a megszokott, ismerős földi tájakra? A saját hazánkra?

A lenyűgözöttség és a végzetszerűség mély és intenzív élménye során mindenki másképp reagál ezekre az érzésekre. Van, aki csendben mereng, míg mások szavakban öntik ki magukból a bennünket fogva tartó csodát.

Szívesen faggatnám Kapu Tibort arról, hogy a rendkívüli látvány hatására milyen isteni sejteket érezhetett a lelkében. Miért érezte a határtalan dimenziók közötti szakadékot, ahogy saját testének mértéke és a láthatóan milliárdnyi nagyságrenddel nagyobb földanya, valamint a matematikailag felfoghatatlanul végtelen univerzumban való közelítés ellentéte összecsapott benne? Milyen érzelmi hullámokat és gondolati rezdüléseket indíthatott el benne ez a fenséges látvány? És vajon mit szólna ahhoz, ha megtudná, hogy itt lent sokan imádkoznak érte, társaiért és az űrmisszió sikeréért, sőt, egy nemzetközi imalánc is szövődött az ügy érdekében?

Isten rezonanciái az űrhajósok lelkében a kezdetektől fogva jelen vannak. Ezek az érzések és tapasztalatok mélyen gyökereznek az emberi létben, hiszen a felfedezés és a kalandvágy nem csupán a fizikai térben való utazást jelent, hanem a szellemünk határainak feszegetését is. Az űrben való utazás során sok űrhajós tapasztalta meg az univerzummal való kapcsolatát, amely egyfajta transzcendens élményként hatott rájuk. Ezen pillanatokban nemcsak a csillagok és bolygók szépsége nyűgözte le őket, hanem az a mélyebb értelem is, amely az emberi létezés és a kozmikus rend összefonódásában rejlik. Az Istenre való rezonálás, az élet mélyebb értelmét keresve, minden egyes űrhajós szívében ott van, és ez a keresés ad értelmet az űrutazásnak.

Az űrhajósok és az űrrepülésben résztvevők nem csupán technikai kihívásokkal szembesülnek az űrben, hanem hitük és vallásuk gyakorlásának lehetőségeivel is. Ebben a rövid írásban két részletben járjuk körbe ezt a különleges témát, felfedezve, hogyan találják meg a világvallások képviselői a spirituális kapcsolatot a végtelen űrben. A különböző vallások és hagyományok színes palettáját tekintjük át az űrutazás kontextusában, bemutatva, hogyan formálja az űr élménye a hitüket és vallási szokásaikat.

A hit-, vagy vallásgyakorlás a világűrben egyedülálló kihívásokat és lehetőségeket jelent.

Az űrutazók élményei lenyűgöző mélységekbe vezették őket, ahol a látvány varázsa szívük legmélyebb zugait is megérintette. 1968 karácsonyának varázslatos estéjén Bill Anders, Jim Lovell és Frank Borman, az Apollo 8 űrhajósai, a Genezis könyvének sorait idézték, miközben a Hold csodálatos körvonalai körül keringtek. Az űr csendje és a Föld távoli látványa különleges lelki utazásra hívta őket, ahol a szavak új értelmet nyertek.

Protestánsok - "beszélj nekik Jézusról, nekem Ő a valóság"

Buzz Aldrin, az Apollo-11 űrhajósa, aki presbiteriánus református hitét képviseli, az egyháza által biztosított úrvacsora-készlettel élt. Aldrin a repülésvezető, Chris Kraft számára is beszélt erről a szándékáról, tervezte, hogy az istentiszteletet a Földre is közvetíti. Azonban elkerülte a vitákat, így végül nem valósította meg ezt a tervét. 2011-ben egy érdekes aukció keretében elárvereztek egy mikrofilmes Bibliát, amelyet Ed Mitchell, az Apollo 14 űrhajósa vitt magával a Hold felszínére.

Ez a szöveg a King James verzióra, vagyis az angol Károli Bibliára utal, amelyet az Apollo 1 tragédiája után készítettek el, amikor három űrhajós életét vesztette a tűzben. Az STS-51-L küldetés során bekövetkezett Challenger űrrepülőgép tragédiája szintén érintette a hit kérdését, hiszen a legénység több tagja, például Dick Scobee parancsnok és Michael J. Smith pilóta is vallásos ember volt. Scobee, aki baptista hitét vallotta, feleségével, June-nal egy templomi esemény keretein belül találkozott, ami különleges köteléküket is megerősítette.

A tragédia után cikket írt a Guidepost magazinban arról, hogy a hitük hogyan segítette őt át a tragikus időszakon. Rick Husband, a szerencsétlenül járt STS-107 Columbia tragédia parancsnoka szintén hívő keresztyén volt. Az űrhajósok által minden repülés előtt kitöltött utolsó kérdőíveken személyes üzenetet hagyott a lelkészének: "Beszélj a gyülekezetnek Jézusról. Számomra ő a valóság". Később felesége, Evelyn könyvet írt az űrhajós életéről és keresztyén hitük fontosságáról High Calling (Magas hivatás) címmel.

Római katolikusok – vajon a Hold is a katolikus egyház része?

Az Apollo-11 küldetése során a Holdra hagyott számos nyilatkozat között különleges helyet foglalt el egy szilikon lemezen található, VI. Pál pápa által aláírt üzenet. A küldetés befejeztével William Donald Borders, az orlandói római katolikus egyházmegye püspöke felkereste a pápát, hogy közölje vele: a 1917-es egyházi törvénykönyv értelmében a Hold az ő egyházmegyéjéhez tartozik, mivel az első felfedezők a Kennedy-fokról indultak, amely az ő joghatósága alá esett.

A pápa nem utasította el az állítást, ugyanakkor a Hold hivatalos státuszát az egyházmegye keretein belül nem ismerik el.

Buzz Aldrin Holdon végzett úrvacsorázása óta más űrhajósok is követték példáját a Föld körüli pályán. Az STS-59 űrrepülőgépes küldetése során, 1994. április 17-én, három katolikus asztronauta is részesült a szentáldozásban. Továbbá, 2013 szeptemberében Michael S. Hopkins, a NASA űrhajósa, hat megszentelt ostyát vitt magával a Nemzetközi Űrállomásra, lehetővé téve számára, hogy 24 hetes küldetése alatt hetente részesüljön eucharisztikus szertartásban.

Orosz ortodox - Kívánunk mindenkinek áldott és boldog karácsonyt Oroszország szívéből!

Oroszországban az űrhajósok indulás előtt egy különleges hagyomány keretében orosz ortodox papok végeznek áldást, mely kiterjed a Szojuz rakétákra is az indítóálláson. E szertartás alapjait Alekszandr Viktorenko űrhajós fektette le, aki 1994-ben, a Szojuz TM-20 indításakor kérte a legénység megáldását. Emellett a Nemzetközi Űrállomáson 2011. január 7-én ünnepelték az ortodox karácsonyt, igazodva az ortodox naptárhoz, így a világűrben is megélték ezt a fontos vallási eseményt.

A kozmonauták pihenőnapot élveznek, de a legénység egyik tagja a Twitteren megosztotta: "Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok Oroszország minden lakójának!"

A teljes legénység két héttel korábban, december 25-én is ünnepelt. Az űrhajósok olykor az orosz ortodox egyház kérésére vallási ikonokat visznek az űrbe, amelyeket a Földre visszatérve szétosztanak a templomokban.