Bár a családtámogatások jelentős segítséget nyújtanak, még mindig nem érkeznek meg a várt gyermekek.

Bár a kormány családtámogatási intézkedései folytatódnak, a hazai népesedési adatok továbbra is aggasztó képet mutatnak. Március hónapban a születések száma ismét csökkent, összesen 5885 gyermek jött a világra, ami 8,9 százalékos visszaesést jelent a tavalyi év azonos időszakához képest. Eközben 11 198 ember hunyt el, ami 523 fővel több, mint egy évvel korábban. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján már hosszabb ideje megfigyelhető ez a kedvezőtlen tendencia: a születések száma folyamatosan elmarad a korábbi évek adataitól.

Az elmúlt 10 év adatai alapján a születések számát vizsgálva akadtak kiugró hónapok - például 2021-ben -, de önmagukban ezek épp olyan keveset mondanak, mint más szélsőértékek vizsgálata. Ennél jobban eligazítanak az éves adatok. Az elmúlt tíz évben 2016-ban született a legtöbb gyerek (93 ezer), majd elkezdődött a csökkenés. 2020-ban és 2021-ben sikerült az újonnan született gyermekek számát visszatornázniuk a családoknak 90 ezer fölé (2020: 92 ezer; 2021: 93 ezer), fordulatot azonban nem sikerült elérni. Azt követően ismét csökkenést mutat a tendencia, egyik évről a másikra ezrekben mérhető a visszaesés (2022: 88 ezer; 2023: 85 ezer; 2024: 77ezer 500). A 2020-2021-es éveket leszámítva a teljes termékenységi arányszám is csökkenő pályára állt, 2024-ben 1,38 a KSH kimutatása szerint.

A Kulturális és Innovációs Minisztérium a 2024-es éves adatok elemzése során kedvező jeleket talált: januárban megnyilatkoztak arról, hogy Magyarországon a gyermekek születésszámának csökkenése lényegesen mérsékeltebb, mint az Európai Unió legtöbb tagállamában. Ezt a pozitív tendenciát a kormány családtámogatási intézkedéseinek tulajdonítják. Mindezek ellenére, ahogy fogalmaztak, a Bokros-csomag örökségeként jelentkező, meg nem született gyermekek hiánya továbbra is érzékelhető, különösen a családalapításra készülő fiatalok alacsony létszámában.

Orbán Viktor miniszterelnök megfogalmazása szerint a kormány családpolitikai megközelítése mögött egy alapvető igazság rejlik: "ha van gyerek, van jövő, ha nincs gyerek, nincs jövő". Ennek szellemében alakultak azok az intézkedések, amelyek a családok életét hivatottak segíteni, még akkor is, ha nem mindenki él ezekkel a lehetőségekkel. A családi otthonteremtési kedvezmény, közismert nevén csok, célja a gyermekes családok otthonhoz jutásának elősegítése. A kormány adatai szerint 2015 júliusa óta 2023 végéig közel 240 ezer család sikerült ingatlanhoz jutnia a program révén, összesen körülbelül 770 milliárd forint támogatást igénybe véve. A csok programot 2024-től átalakították, és falusi csok néven folytatódik. Érdekes, hogy a családpolitika irányításában fontos szerepet játszott Novák Katalin, aki később köztársasági elnök lett, és demográfiai kongresszusokat is szerveztek a téma népszerűsítése érdekében.

A kormány családtámogatási rendszerének egyik gyakori kritikája, hogy a kedvezmények elsősorban a jómódú családok számára elérhetőek, akik képesek saját forrásaikkal kiegészíteni az állami támogatásokat. Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa, legújabb felmérésében arra kérdezett rá, hogy a legalább egy hároméves gyermeket nevelő válaszadók közül hányan igényeltek, vagy terveznek igényelni támogatást. Az eredmények azt mutatták, hogy a jelentős összegű támogatásokat – mint például a csok és a babaváró hitel – az átlagosnál nagyobb arányban veszik igénybe a kedvezőbb anyagi helyzetben lévő családok. A Telex.hu beszámolója alapján ez a tendencia továbbra is aggasztó kérdéseket vet fel a családtámogatások igazságosságával kapcsolatban.

A babaváró hitel bevezetése a negyedik Orbán-kormány alatt történt, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a családok legfeljebb 10 millió forint összegű, szabadon felhasználható személyi kölcsönt vegyenek fel, 20 éves futamidővel. A konstrukció lényege, hogy a gyermekeknek a hitel felvételétől számított öt éven belül kell megszületniük, így az első igénylőknek 2024-ig kellett gyermeket vállalniuk. Azonban sok családban nem született annyi gyermek, ahányat terveztek. A kormány ezt felismerve mentőövet dobott, és két évvel meghosszabbította a határidőt. Azonban a 2024-es és 2025 első negyedévében tapasztalt születésszámok alapján nemcsak hogy demográfiai fordulatot nem sikerült elérni, de a születések számának emelése sem bizonyult sikeresnek.

Az elmúlt években jelentős előrelépés történt a bölcsődei férőhelyek számának növelésében. 2017-hez képest a bővülés figyelemre méltó: akkoriban csupán 46 500 férőhely állt rendelkezésre az országban, míg 2024-re ez a szám már meghaladta a 64 500-at, ahogyan azt a KSH adatai is mutatják. Különösen figyelemre méltó, hogy egyes megyékben ezres nagyságrendben nőtt a férőhelyek száma, míg más kisebb megyék, mint Tolna és Nógrád, esetében a férőhelyek száma akár meg is duplázódott, sőt, egyes területeken még ennél is nagyobb mértékű bővülés figyelhető meg. A program célja egyértelműen az volt, hogy támogassa a dolgozó szülőket, akiknek nincs lehetőségük nagyszülőkre vagy más családtagokra támaszkodni a gyermekfelügyeletben, így ők bölcsődei ellátást vehetnek igénybe. A pályázóknak pedig mintaterv-katalógust is biztosítottak, hogy megkönnyítsék a bölcsődei helyek kialakítását és fejlesztését.

A Fidesz-kormány a 2009 óta változatlan családi pótlék emelése helyett inkább a gyermeket nevelő családok számára adókedvezményt biztosít. Ez azt jelenti, hogy minél több gyermekkel rendelkezik egy dolgozó házaspár, annál nagyobb adókedvezményben részesülhetnek, amit havonta vagy éves összegben vehetnek igénybe. 2026-tól a kedvezmény mértékének megduplázása is várható, ami könnyen választási fogásnak is tekinthető. Hasonló lépések már korábban is történtek, például 2022-ben, amikor a választások előtt a gyermekes szülők visszatérítést kaptak a személyi jövedelemadójukból. Az évértékelő beszédében a miniszterelnök által a többgyermekes anyák számára ígért élethosszig tartó adómentesség is kampányízű ígéretnek tűnik.

A népességszám változásait nem csupán a családpolitikai intézkedések formálják. Ezt hangsúlyozta Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének egykori főigazgatója egy korábbi interjúban a Magyar Hangban.

- Ott van még megannyi más szempont is, például a gazdasági, munkavállalási, jövedelmi feltételek vagy a lakhatási körülmények - mondta. Tovább árnyalta a képet, amikor a Ratkó-nemzedékről szólva kiemelte: a nagy nemzedékek kikerülnek, ezért a születések száma akkor is kevésbé fog emelkedni, ha a termékeny korú nők gyermekvállalási hajlandósága növekszik. - 1975-ben 195 ezren születtek, ebből százezer nő. 1990-ben azonban már csak 125 ezren jöttek világra, közel fele, hatvanezer nő, tehát a most szülőképes nők száma egy évjáratban körülbelül negyvenezerrel alacsonyabb, mint az ezredforduló idejében - mutatott rá még 2018-ban.

Spéder Zsolt a gyermekvállalást támogató intézkedésekről kifejtette, hogy ezeknek vitathatatlanul kedvező hatásai vannak. Példaként említette a 1993-ban bevezetett gyermeknevelési támogatást (gyetet), amely lehetőséget biztosított arra, hogy a harmadik gyermek megszületésekor az édesanya akár 8 évig otthon maradhasson a gyermekével. Ez a támogatás jelentősen növelte a harmadik gyermek vállalásának valószínűségét.

A családi adókedvezmény kérdése is hasonlóképpen alakul. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy a gyerekvállalás legfőbb mozgatórugója a stabilitás és a tervezhetőség mértéke. Például a Bokros-csomag hatásai éppen ennek ellentéteként jelentkeztek. A demográfusok szerint a döntések következményeit úgy kell értelmezni, hogy azok miként befolyásolják a gyermekvállalási szándékok megvalósulását, azaz támogatják vagy éppen gátolják a tervezett gyerekek világra jövetelét. Közép-Európa országaira jellemző az instabil társadalmi és gazdasági környezet, amely a rendszerváltozáskor jelentős törést okozott. A bizonytalan helyzetre természetes reakcióként a kulcsfontosságú lépéseket az emberek hajlamosak voltak elhalasztani, és ez a gyermekvállalást is érintette. Időre volt szükség ahhoz, hogy az új, kiszámíthatatlan körülményekhez igazítsuk a céljainkat. Emellett érdemes megemlíteni, hogy a kilencvenes években végbement jelentős felsőoktatási expanzió szintén hozzájárult a gyermekvállalás elhalasztásához – mutatott rá Spéder Zsolt.