Ha a láng túlságosan hevesen lobban, hamar elhamvad: éppen ezért a szerelmi fellángolások olyan rövid életűek, mint a tiszavirág.
Az első pillantás varázsa, egy sejteket átjáró mosoly, egy különleges illat, vagy akár egy megkapó hang - mindezek olyan erővel bírnak, hogy szinte azonnal lángra lobbantják a szívünket. A szerelem első fellángolása igazi érzelmi tűzijáték, amely gyakran váratlanul érkezik, de ahogy jön, úgy el is múlhat, mint egy hirtelen felhőszakadás. Ezek az élmények intenzívek és felejthetetlenek, de a múlandóságuk is éppoly lenyűgöző, mint a kezdeti varázslat.
Mi zajlik bennünk, amikor váratlanul eltalál minket Ámor nyila? Az a különös érzés, ami egy szerelmi fellángolás során hatalmába kerít, messze több mint csupán romantikus illúzió: mögötte valós, mérhető biológiai és pszichológiai folyamatok rejtőznek. Az érzelmi tűz, amely felcsap, nemcsak a szívünket dobogtatja meg, hanem a testünkben is számos változást indít el, amelyek mélyen befolyásolják a gondolkodásunkat és a viselkedésünket.
Amint a szerelem lángra lobbant bennünket, agyunk dopamintermelése hirtelen megnő – ez a vegyület felelős a boldogságérzetért és a jutalmazásért. E mellett oxitocin és norepinefrin is szabadul fel, amelyek izgalmat, örömöt és mély kötődést generálnak.
A fellángolás valójában egy kémiai varázslat, amely bódító hatásával felér egy pohár alkohollal. Ebben az állapotban úgy érezzük, hogy a másik ember nélkül már nem is létezhetünk, és csodálkozunk, hogyan voltunk egyáltalán képesek eddig nélküle élni. Ez az érzés gyakran akkor bukkan fel, amikor a másik valamilyen ismerős vonással, arccal vagy mozdulattal rendelkezik, mintha csak egy korábbi élményünk vagy vágyunk elevenedne meg. Dr. Makai Gábor pszichoterapeuta szerint ilyenkor a másik emberben saját beteljesületlen álmainkat vagy a vágyott önmagunkat ismerjük fel, ami mélyen rezonál a tudattalan kötődési mintáinkkal.
A fellángolás jellemzője, hogy intenzív - de rövid életű. Néhány hét, hónap, vagy akár csak néhány nap után is eltűnhet, mintha soha nem is létezett volna.
Sokan ilyenkor elgondolkodnak azon, miért éreznek hirtelen eltávolodást egy olyan személytől, akibe pár napja még szenvedéllyel szerelmesek voltak. A válasz nem csupán biológiai szinten keresendő. A dopamin és oxitocin szintje a kezdeti intenzív érzések után fokozatosan visszatér az alapállapothoz, hiszen agyunk nem képes hosszú távon fenntartani ezt a magasan fokozott állapotot. Ugyanakkor fontos figyelembe venni a pszichológiai tényezőket is: sokszor a fellángolás nem a másik személy valóságos lényére irányul, hanem inkább egy idealizált képre, amelyet magunkban alkottunk meg. Ahogy egyre jobban megismerjük a másikat, ez az illúzió fokozatosan elhalványul. A szenvedélyes érzelmek, amelyek az ismeretlenség izgalmából táplálkoztak, a mindennapi élet kihívásaival szemben könnyen elhalványulnak. Ekkor gyakran csalódottságot érzünk, és talán felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon valóban ő az igazi. Azonban nem feltétlenül a kapcsolat minősége a probléma, hanem inkább a fellángolás természeténél fogva, amely nem tart örökké. Érdemes ilyenkor elgondolkodni azon, hogy miként tudnánk a múló szenvedély helyére egy mélyebb és tartósabb kötődést kialakítani – javasolja a pszichológus.
