A pápa azért döntött úgy, hogy az évből 10 napot elvon, mert így szeretné hangsúlyozni a közösség és a spiritualitás fontosságát. Az intézkedés célja, hogy az emberek jobban odafigyeljenek az élet értelmére és a lelki megújulásra. A változás nem csupán a
Az európai időszámítás gyökerei Szoszigenész, egyiptomi csillagász munkájához nyúlnak vissza, aki Julius Caesar megbízásából Kr. e. 45-ben alkotta meg a juliánusz naptárt. Ez a naptár az évet 365 és egynegyed nap hosszúságúra határozta meg. Mivel a tört napok önállóan nem ábrázolhatók, a rendszer négyévente egy szökőnap beiktatásával kompenzálta ezt a különbséget. A valós napév viszont mindössze 11 perccel rövidebb volt ennél. Bár a kis eltérés kezdetben elhanyagolható volt, évszázadok során a különbség fokozatosan jelentős mértékben növekedett, ami a naptári évek pontosságát érintette – olvasható a Rubicon.hu cikkében.
A naptár megreformálása már az újkor elején többször felmerült, végül XIII. Gergely pápa pontifikátusa idején született megoldás, aki Cristopher Clavius matematikus és csillagász javaslatát fogadta el. Az egyházfő az 1582. február 24-én kiadott Inter gravissimas kezdetű bullában vezette be új naptárát,
Így eltávolítjuk és eltöröljük a régi kalendáriumot, és azt kívánjuk, hogy [...] ezt az egy kalendáriumot használja, mely tíz nap eltávolítása után, 1582 októberében lép életbe.
A később gregorián, vagy szimplán Gergely-naptárként emlegetett kalendárium annyiban módosított Szoszigenész rendszerén, hogy a kerek százas évek közül csupán a négyszázzal oszthatókat hagyta meg szökőévnek, így mindig sikerült behozni azt a késést, ami egy évszázad alatt felhalmozódott. A bulla másik fontos rendelkezése a naptár korrekciója volt: 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, így "eltűntek" a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok.
A modern kor vívmányai sem képesek olyan éleslátással előrelátni, mint Clavius zsenialitása. A várható kiigazítások felelőssége várhatóan a 4800 körüli emberek vállára nehezedik majd.
