Merüljünk el egy hatalmas szivar világában – ez a különleges téli program Budapest szívében igazi fénypont lehet!

A tiniknek elsősorban ámulni- és szelfiznivaló környezet, az idősebbeknek elgondolkodtató tudományos-művészeti tárlat, persze nem tilos a tiniknek sem a gondolkodás és az idősebeknek sem a szelfizés. Jónéhány órát érdemes rászánni a Light Art Museum tárlatára, úgyhogy kiváló téli szüneti program lehet.

A Hold utcai piac mindig is a belváros egyik ikonikus helyszíne volt, azonban az utóbbi három évben a zöldségesek és hentesek helyett egy izgalmas új funkcióval gazdagodott. A hatalmas, fémbordás épület falai között megnyílt a Light Art Museum (LAM), amely azóta már harmadik jelentős kiállításának ad otthont.

A tulajdonosok, Klinkó György és L. Laki László, a bérleti díj, az épület karbantartása és a rezsiköltségek ellenében üzemeltethetik azt a különleges intézményt, amely évente több mint 200 ezer látogatóval büszkélkedhet. Állításuk szerint ez az egyik első kiállítóhely a világon, amely kifejezetten a fénnyel kapcsolatos művészeti kísérletek, installációk gyűjtésére, kutatására és bemutatására összpontosít.

Mindig érdemes kételkedni, amikor az "immerzív kiállítás" kifejezést halljuk, hiszen ezek a rendezvények gyakran csupán felszínes vásári attrakciókká válnak, amelyek főként a szelfikészítés iránti szenvedélyt szolgálják ki, miközben a valódi gondolkodást és felfedezést háttérbe szorítják. A LAM-mal kapcsolatban is felbukkan az "immerzív" jelző, ám a korábbi, valamint a jelenlegi Phantom Vision című tárlat célja és funkciója merőben eltér a modern trendek által népszerűvé tett kiállításokétól.

A kiállítás leírása szerint a fény nélküli látás rejtelmeit és az érzékelés különös, rejtett dimenzióit kutatja. A vásárcsarnok egykori standjain immerszív és interaktív műalkotások, valamint vetítések kalauzolnak el az álmok, a hallucinációk és a meditációs-transzcendens állapotok lenyűgöző univerzumaiba. Több mint 35 nemzetközi és hazai művész alkotásán keresztül felfedezheted a mindennapi érzékelés határait átlépő, a lehunyt szemek mögött megbúvó titokzatos világokat.

A ködös, bonyolult, leginkább valami LSD-s buli leírására emlékeztető szöveget olvasva egyáltalán nem ugrott vissza a nálam a gyanúmutató.

Egy újabb silány kiállítás – ezzel a borongós előítélettel léptem be a kapun. Ám mekkora meglepetés ért!

"A Phantom Vision egyesíti a szórakoztatást és a művészet varázsát" - nyilatkozta a LAM szakmai igazgatója, Vida Szabolcs. Szerinte ez az esemény olyan alkotásokat mutat be, amelyek a művészet és a tudomány határvonalán születtek meg. Ezek a munkák rendkívül látványosak, így könnyen befogadhatók, még azok számára is, akik nem rendelkeznek mélyebb háttértudással. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az alkotások mögött erős konceptuális alap rejlik, sok esetben tudományos kutatásokra épülnek, ami komoly gondolatiságot biztosít számukra. Vida Szabolcs véleménye szerint ez a mélyebb gondolatiság az, ami megkülönbözteti a LAM fényművészeti kiállításait a pusztán szórakoztató immerszív élményektől vagy a hagyományos fényfestésektől.

A kiállítás megálmodói, Bencsik Barnabás és Szalai Borbála, több mint egy évnyi eltökélt munkával és több ezer mű alapos átvizsgálásával készítették elő ezt a figyelemre méltó eseményt, amely számos világsztárt is felvonultat. Vida elmondása szerint a bemutatott művek egy része olyan természeti jelenségeket térképez fel, amelyek nap mint nap körülvesznek minket, és hatással vannak ránk, mégis láthatatlanok. Másik részük pedig a tudatunk által érzékelt világ mélyebb megértésére invitál, lehetőséget adva a nézőknek, hogy elmerüljenek a saját érzékeléseik tengerében.

A természeti immerzióra jó példa az izlandi Finnbogi Pétursson műve. Egy vízfelületen három hangfalat helyezett el, amelyek 3-10 hertzes (tehát az ember számára hallhatatlan) tartományban sugároznak hanghullámokat, de a vízfelületet megrezegtetik. Ennek tükröződése látszik a falakon. És ami igazából izgalmas - magyaráz Vida - az az, hogy ez a 3-10 hertzes hangtartomány a föld mágneses középpontjának körülbelül az a rezgési tartománya, amellyel mágneses burok képződik a bolygónk körül. Ez tehát a legnagyobb és az élet fenntartásához elengedhetetlen földi környezeti immerzió, amiben részt veszünk, mégsem látjuk és nem is tudunk róla sokat.

A tudományos háttér szempontjából teljesen lényegtelen, hogy a terem egy igazi meditatív oázis, ahol az ember megpihenhet és hosszú perceken át elmerülhet a belső csendben. A különleges atmoszféra még inkább fokozza ezt az élményt, hiszen az egész épületben halk, meditatív dallamok szólnak, amelyek lágyan körülölelik a látogatót, segítve ezzel a lelki béke megtalálását.

Ólafur Elíasson, az izlandi-dán kortárs képzőművészet kiemelkedő alakja, igazi világsztárnak számít, és legújabb tárlatának középpontjában az Eye See You című lenyűgöző installáció áll. Ez a monumentális műalkotás egy hatalmas szemet idéz meg, amely a Napra is emlékeztethet, és a látogatók úgy érzik, mintha egyfajta csillagkapu előtt állnának, amely más dimenziók felé vezethet. Bár valóban nem nyújt lehetőséget a dimenzióváltásra, mégis egy különös önreflexióra ad alkalmat: a hatalmas szemben a nézők monokromatikus képet láthatnak magukról. Az alkotás varázslata abban rejlik, hogy a szem minden színt sárgás fekete-fehérbe alakít át. "Ez a színek immerzióját szünteti meg, és lehetőséget ad arra, hogy átéljük, milyen lenne színek nélkül érzékelni a világot" - fogalmazott Vida, megvilágítva az installáció mélyebb jelentését.

Thijs Biersteker, a holland ökológiai művész, és Stefano Mancuso, a neves botanikus közös alkotása, az Econtinuum, igazán lenyűgöző és elgondolkodtató élményt nyújt. Ez a mű a fák titkos kommunikációját tárja fel előttünk, miközben a természet csodáit ünnepli. Az alkotás középpontjában két monumentális, 3D-nyomtatott gyökér áll, amelyek PET palackokból készültek, amelyeket a tengerből halásztak ki – ezáltal hangsúlyozva a fenntarthatóság és a környezeti tudatosság fontosságát. Az élményt egy varázslatos fényjáték kíséri, amely a növények anyagcseréjét és egymással való interakcióját jeleníti meg. A terem hőmérsékletét, a szén-dioxid szintet, a mozgásokat és más környezeti tényezőket érzékelő szenzorok folyamatosan figyelik a teret, így a nézők jelenléte is hatással van a folyamatokra. Az információk, amelyeket a szenzorok gyűjtenek, a növények közötti kommunikációt is elősegítik, így a látogatók nem csupán szemlélők, hanem a természet dinamikus rendszerének részesei is. Ezzel az innovatív megközelítéssel Biersteker és Mancuso nemcsak a művészet határait feszegetik, hanem a természet csodáira is rávilágítanak.

Egy másik figyelemre méltó műalkotás a 35-ből, amely az agy neuronhálózatát kívánja szemléltetni. A japán művész, Yasuhiro Chida, egy hatalmas teret ölelt körül egy damilszerű szálrendszerrel, mintha egy hatalmas pók szőtte volna a hálót (állítólag egy hétig tartott a munka!). A szálakat vékony, csillogó fénysugarak világítják meg, így úgy tűnik, mintha az impulzusok futnának végig rajtuk. Itt akár meg is pihenhetünk, hogy elmerüljünk a lenyűgöző installációban, és persze, ne felejtsük el megörökíteni a pillanatokat néhány szelfi formájában!

A tárlat egyik különleges szegletében található az a terem, ahol egy álomkutató intézet körülbelül 29 ezer álmát vizsgálta és dokumentálta. A FUSE alkotócsoport az AI technológia segítségével egy lenyűgöző vizualizált álomfolyamot hozott létre, amely "Onirica" néven ismert. Ez a varázslatos élmény képekkel és szövegekkel öleli körbe a látogatókat, így egy igazán különleges atmoszférát teremtve. Nem meglepő, hogy szinte mindenki készít majd egy szelfit, amelyen jól láthatóan tükröződnek az arcára vetített szavak és betűk. A feliratok magyar nyelven is megjelennek, ami még inkább indokolt, hiszen Vida adatai szerint a LAM látogatóinak körülbelül 70%-a magyar, és számos iskolai csoport is felfedezi ezt a különleges helyszínt.

Nem fogunk most végigmenni az összes 35 alkotáson, de ezek alapján talán már körvonalazódik, milyen varázslatos atmoszféra fogad minket a piacból kialakított fénymúzeumban. Találunk olyan installációt, amely a fénytan rejtelmeit is bemutatja, így iskolai csoportok számára is inspiráló gondolatokat ébreszthet. Akad olyan darab is, amely stroboszkópikus hatásával szinte hallucinációs élményeket kínál (ha bírjuk az ilyesmit), és persze van lehetőségünk egyszerűen elmerülni a meditációban is. Érdekes módon egy popzenei ikon neve is felbukkan: Brian Eno, aki többek között David Bowie-val, a U2-val és a Depeche Mode-dal dolgozott együtt, szintén hozzájárult a múzeumhoz egy különleges alkotásával, a "Világító dobozok"-kal.

A tárlat leglenyűgözőbb része mindenképpen a "Lufiként" emlegetett csarnok, ahol egy hatalmas, szivar alakú 3D-s vetítőterem várja a látogatókat. Itt készült fotók már szétáradtak az internet világában, és nem véletlenül. A teret borító kétezer négyzetméternyi felületet speciális projektorokkal varázsolják életre, folyamatosan mozgó geometriai formákkal, amelyek teljesen átlényegítik a környezetünket. Nem csupán a szivarformát érzékeljük, hanem a művész, Katona Kati varázslatos képeit, amelyek szinte megelevenednek előttünk. Néha úgy érezzük, mintha egy 360 fokos Vasarely-műbe csöppentünk volna, máskor pedig az űr végtelen térben kalandozunk vagy éppen a mélységbe zuhanunk. Jó hír, hogy a tükörhídra leülhetünk, sőt, akár feküdni is tudunk, hiszen ez a szédítő élmény valóban megérdemli, hogy kényelembe helyezzük magunkat.

"Itt megint arról beszélünk, hogy mi a valóság és mi a valóság érzékelése. Láthatóvá válik, hogy az elménk adja a legnagyobb immerziót, hiszen a látás is becsapható" - magyarázza Vida.

Gondoltuk Veres Viktor fotós kollégával, hogy gyorsan végig szaladunk egy gagyi, immerzív kiállításon, de az lett belőle, hogy észre sem vettük, hogy futott el vagy három óra, és akkor még nem is néztünk meg mindent. "Betekintést nyerhetsz a mindennapi érzékelés határain átlépő, a lehunyt szemek mögött feltárulkozó világokba" - ígérte a LAM honlapja.

Az időérzékelés határait kétségtelenül túlléptük. (Igen, Viktor másnap még visszatért a helyszínre.)