Haladás a hidroenergetikai területen
Október 15-én, szerdán a képviselőház zöld lámpát adott egy fontos törvénytervezetnek, amely lehetővé teszi a ratosnyai vízgyűjtő megépítését. Ez a jogszabály lehetőséget teremt arra, hogy a 2007 előtt megkezdett, de különféle okok miatt megakadt hidroenergetikai projekteket végre befejezhessék. Így, több mint három évtized elteltével, a ratosnyai gát építése is újraindulhat.
Dumitrița Gliga, a Maros megyei PSD képviselője, egy új határozattervezetet terjesztett elő, amelyben fontos megállapításokat osztott meg a közvéleménnyel. Facebook-bejegyzésében kiemelte, hogy a védett területek szoros összefonódásban állnak a meglévő vízgazdálkodási projektekhez, nem pedig fordítva, ahogyan azt sokan tévesen gondolják. A kivitelezett munkálatok nemcsak hogy nem károsították a környezetet, hanem éppen ellenkezőleg: a gátak által kialakított víztározók új ökoszisztémák színhelyévé váltak, amelyek hozzájárultak a biodiverzitás növekedéséhez. Ezen túlmenően, a víztározók jelentős szerepet játszanak az árvízvédelemben, miközben egy olyan zöld és megújuló energiaforrást kínálnak, amely – a nap- és szélenergiákkal ellentétben – stabil és rendkívül megbízható.
Ahogy már korábban többször is beszámoltunk róla, civil környezetvédelmi szervezetek léptek fel a környezetvédelmi tanulmányok védelmében. Cristina Pui, a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség megbízott főfelügyelője kifejtette, hogy az érintett egyesületek három jogi eljárást indítottak a környezetvédelmi megállapodás megszüntetése érdekében: egyet-egyet a Declic.ro, valamint a Bankwatch Bukarest és a Bankwatch Kolozsvár részéről. Az elsőfokú bíróság Kolozsváron február 7-én hozott döntést, amikor a bírók elutasították a környezetvédelmi engedélyt. Mindazonáltal a civil szervezetek fellebbeztek, és június 4-én a kolozsvári fellebbviteli bíróság az ő javukra hozott határozatot. Cristina Pui arról is beszámolt, hogy egy másik ügyben, amely a megállapodás megsemmisítésére irányult, a tárgyalás időpontját december 9-re halasztották.
A szakember néhány vádra hívta fel a figyelmet, amelyeket a felperesek fogalmaztak meg. Ezek közé tartozik a környezeti hatástanulmány hiányosságai, az Európai Bizottság véleményének elmaradása, valamint a nyilvános viták elkerülése. Továbbá kifogásolták, hogy a vízügyi engedélyt a környezetvédelmi engedéllyel együtt adták ki, és ezt nem integrálták a környezeti hatástanulmányba. Cristina Pui viszont érvekkel támasztotta alá, hogy a felperesek állításai megalapozatlanok. Kiemelte, hogy az engedélyezési folyamat közel három évig tartott, ez alatt pedig számos tanulmány készült, és hét technikai bizottsági ülést, valamint négy nyilvános vitát is szerveztek. Hozzátette, hogy a környezetvédelmi megállapodás teljes mértékben összhangban áll a nemzeti és európai jogszabályokkal. Az eljárás során a szakértők által javasolt harmadik változatot fogadták el, amely többek között 171 hektár erdőterület végleges kivonását, valamint 39,38 hektár erdő kivágását tartalmazza – utóbbi már 1991-ben megtörtént. A tó medrének feltöltése is szerepel a tervek között, egészen a 720-as szintig. A 2022/175-ös határozat értelmében pedig a projekt országos érdekeltségű tervnek minősül, amit a fent említett civil szervezetek szintén vitattak.
A szóban forgó egyesületek körében aggodalomra ad okot az a tény, hogy a víztározó egy természetvédelmi területen helyezkedik el. Cristina Pui hangsúlyozta, hogy ez nem egy szigorúan védett zóna, hanem fenntartható természetvédelmi terület. A vitatott parcella mindössze 0,62 hektárt foglal el a Kelemen Nemzeti Parkból, ami a teljes terület csupán 0,002 százalékát jelenti. A szakértő kifejtette, hogy az említett egyesületek alapvetően hibásnak tartják a környezetvédelmi hatástanulmányt és az engedélyt, még akkor is, ha azt a Legfelsőbb Védelmi Tanács jóváhagyta.
Kíváncsian vártuk, hogy az újonnan elfogadott törvény felülírja-e a törvényszéki végzést. Cristina Pui, kérdésünkre reagálva, arra hivatkozott, hogy mivel jogi eljárás zajlik, nem rendelkezik a válaszadáshoz szükséges hatáskörrel. Császár Károly RMDSZ-szenátor részletezte, hogy a határozattervezet értelmében lehetőség nyílik azoknak a gátaknak a folytatására, amelyeket 2007 előtt kezdtek el építeni, és amelyek már jelentős előrehaladáson mentek keresztül, még akkor is, ha ezek a vízügyi létesítmények Natura 2000-es környezetvédelmi területen találhatók. A szenátor hangsúlyozta, hogy a törvény életbe lépéséhez időre van szükség, mivel azt az államelnöknek is ratifikálnia kell. Amennyiben a törvény hatályba lép, az érvényteleníti a korábban hozott bírósági végzést, de ez nem jelenti az ügy lezárását, hiszen a döntés továbbra is megtámadható a bíróság előtt.
