Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: **Egy Kalandokkal Teli Élet Pillanatai** Az életünk tele van izgalmas fordulatokkal és emlékezetes pillanatokkal, amelyek formálják személyiségünket és tapasztalatainkat. Ezek az állomások nem csupán esemén
Számos ismert embernek: tudósnak, papnak, művésznek a szülőhelye a város, de ezúttal egy kalandos életű férfiról lesz szó, aki 1879. február 9-én itt látta meg a napvilágot. Születésekor Fekete Zoltán Lajos Menyhértként jegyezték be az anyakönyvbe, de 1913-ban nevét hivatalosan Nagyiványi Zoltánra változtatta. Jogi diplomát szerzett és Budapesten ügyvédkedett. Szinte vég nélküli kalandjainak sorozata a nagy háború kitörésével kezdődött.
1914 nyarán Párizsban tartózkodott, amikor az internálás elől menekülve a Francia Idegenlégió tagja lett. Ekkoriban Afrikába is eljutott, ahol különleges élményekkel gazdagodott. Egy év elteltével sikerült visszatérnie hazájába, és ismét egyenruhát öltött: ezúttal az osztrák-magyar hadsereg tisztjeként harcolt az orosz frontvonalban. Itt azonban hadifogságba esett, ami új fejezetet nyitott életében. Ez volt az első találkozása az Orosz Birodalom világával, és a fogolytáborban szerzett tapasztalatait később egy könyv formájában rögzítette, amelyben az idegenlégiós kalandjait is vegyítette a hadifogság során átélt élményeivel.
Magyarországra a nagy zűrzavar idején érkezett, és francia nyelvtudása révén Louis Franchet d'Espèrey (1856-1942) tábornok mellett összekötő tisztként tevékenykedett. A Tanácsköztársaság időszakában a külügyi népbiztoshelyettes titkáraként dolgozott, ezt követően pedig a királyi törvényszék tolmácsaként folytatta pályafutását, miközben ügyvédként is aktívan részt vett a jogi életben. Nyugtalan természete azonban mélyen befolyásolta a magánéletét, hiszen 1913 és 1924 között hat különböző nővel kötött házasságot.
Az 1920-as évek végén újra nekivágott a nagyvilágnak. Felfedezte a Közel-Kelet rejtelmeit, bejárta Irán festői tájait, és eljutott a Távol-Kelet egzotikus vidékeire is. Ezt követően a Szovjetunióban töltött el másfél-két évet, ahol számos élménnyel gazdagodott.
Bakuban és Moszkvában is lakott, és banki tisztviselőként, később a külföldi kulturális kapcsolatokért felelős irodában idegen nyelvi levelezőként dolgozott, de nem zárható ki az sem, hogy ez egyfajta hírszerzői munka lehetett. Szeretőt is talált magának, de ebből a kapcsolatból már nem lett házasság.
Az Idegenlégiótól a Szovjetunióig című önéletrajzi regényében a szerző gazdag élményanyagát foglalta össze, amely 1934-ben látott napvilágot. Ezt megelőzően, 1932-ben hazatért Magyarországra, ahol regények írásába kezdett, később pedig filmforgatókönyveket is alkotott. Élete során azonban nem minden ment zökkenőmentesen: egy sikkasztás miatti letartóztatás kellemetlen epizódja árnyékolta be pályafutását. A börtön helyett azonban - hiszen állapota különös figyelmet igényelt - a lipótmezei elmegyógyintézet falai között találta magát. E tapasztalatait dolgozta fel a Sárga kaszinó című regényében, amely 1937-ben került a könyvesboltok polcaira.
