Egy Dunába hullott telefonért búvárokat mozgósítottak, míg a lángokban álló japán nőhöz még egy járőr sem érkezett.
Miért van az, hogy időről időre egy tragikus esemény szükséges ahhoz, hogy a politikai színtér és a társadalom komolyan foglalkozzon a párkapcsolati erőszak kérdésével? A legutóbb bántalmazott japán nő halála után tapasztalt megrázkódtatás ellenére nem tűnik valószínűnek, hogy tartós és érdemi változások következnének be. Az ilyen tragédiák gyakran csak átmeneti figyelmet keltenek, anélkül, hogy valódi megoldások születnének a problémára.
Vannak olyan bűncselekmények, amelyek gyakran a háttérbe szorulnak, csupán azért, mert az áldozatok általában az alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartoznak. A párkapcsolati erőszak és a nők bántalmazása azonban nem tartozik közéjük. A magyar társadalom, és sok esetben az érintettek véleménye szerint a rendőrség is, csak akkor reagál a problémára, amikor a helyzet már drámai fordulatot vesz, és szó szerint vér folyik.
Néhány évvel ezelőtt, a főváros egyik jómódú kerületében, a Rózsadombon, sajnos nem tudták megakadályozni egy tragikus esemény bekövetkeztét, amely egy párkapcsolati konfliktusból eredt. A Zöldlomb utcai albérletben, 2019-ben zajló gyilkosságot megelőzően - amelyben az apa brutálisan végzett élettársával, négyéves közös gyermekükkel, majd végül önmagával - legalább három alkalommal érkezett bejelentés a rendőrséghez, illetve a 112-es segélyhívóhoz, többek között egy szomszédtól, aki a zajokra hívta fel a figyelmet.
Hasonló - valószínűleg elkerülhetetlen - tragédia zajlott le január végén Budapest belvárosában, ahol egy japán nő élt. A környezete, s valószínűleg a rendőrség is tisztában volt a helyzetével, hiszen a nő maga fordult a hatóságokhoz, jelezve, hogy folyamatos életveszélyben érzi magát a volt férje fenyegetései miatt. A hatóságok azonban kezdetben csupán egy egyszerű lakástűzként kezelték az incidenst, azzal a magyarázattal, hogy nyilvánvalóan a nő dohányzott az ágyában. A rendőrség reakciója is inkább cinikus megjegyzésekre korlátozódott, még akkor is, amikor elindult a közvélemény felháborodása, miszerint az áldozat sosem dohányzott. Az ügy azonban nem zárult le ennyivel; majd egy hét elteltével, amikor már egy bocsánatkérés sem tudta volna helyreállítani a hatóságok hitelét, végre bejelentették, hogy nyomozás indult, mivel a "tapasztalat" és a szakmai rutin arra utalt, hogy talán mégsem balesetről van szó.
Az eset egy szomorú és aggasztó példája annak, hogyan torzulhat a rendőrség működése, amikor a politikai elvárások kerülnek a középpontba. A helyzet rávilágít arra, hogy az áldozatvédelem súlyos hiányosságai mellett a rendőrség hatékonysága is háttérbe szorulhat. Amikor Magyar Péter, akit egy szórakozóhelyen zaklattak, reagálva a helyzetre, és elvette a telefonját a zaklatótól, a hatóságok azonnal megkezdték a nyomozást a "mobillopás" ügyében, mintha ez lenne a legfontosabb feladatuk. Az erőfeszítések közé tartozott az is, hogy a Duna mélyét búvárokkal kutatták át, pedig a valóság az volt, hogy Magyar Péter csupán megvédte magát. Ezzel szemben a folyamatos fenyegetettségben élő japán nő ügyében a rendőrség nem tett semmit, még egy járőrt sem küldött a helyszínre, ezzel még inkább aláhúzva a rendszer hiányosságait. A kontraszt éles: míg egy politikai figura védelme érdekében azonnali és drámai lépések történnek, addig az átlagpolgár, aki valóban veszélyben van, szinte láthatatlan marad a hatóságok számára. Az ilyen esetek arra figyelmeztetnek, hogy sürgős szükség van a rendőrségi gyakorlatok és prioritások felülvizsgálatára, hogy a valódi áldozatok kapjanak segítséget, és ne csak a politikai érdekek domináljanak.
A rendőri munka hatékonyságát gyakran a bűncselekmények, például tolvajlások, gyilkosságok és csalások felderítése alapján értékelik. Azonban egy családi tragédia elkerülése nem kerül reflektorfénybe a statisztikai mutatók között. Sőt, sok esetben "jobban megéri" az állami szerveknek, ha inkább eltussolják, vagy lekezelik az ügyet, mint ahogyan az a korábbi esetben is látható volt, amikor a volt barátnőjét lúggal leöntő orvos ügyét bagatellizálták.
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a múlt heti kormányszóvivői tájékoztatón próbálta enyhíteni a kialakult helyzetet, azzal érvelve, hogy "a bejelentések egy része nem megalapozott", és hogy sok esetben a bejelentők maguk is visszavonják a feljelentést. Az érintettek, például a legutóbbi tragédia kapcsán tartott szombati tüntetés szónokai, viszont arra figyelmeztetnek, hogy ha egy ilyen ügyben nem indul nyomozás, az azt is jelezheti, hogy a hatóságok nem végeztek kellő alapossággal a munkájukban. Ezt követően kedden a rendőrség bejelentette, hogy egy évre visszamenően felülvizsgálják a kapcsolati erőszakkal kapcsolatos összes nyomozásmegszüntető döntést.
