Busójárás helyett tikverőzés: egy különleges farsangi hagyomány Mohán A tél végével és a tavasz közeledtével sok helyen ünneplik a farsangot, ám Mohán a szokások egyedi ízével találkozhatunk: itt a tikverőzés adja meg az ünnep különleges hangulatát. Ez a

A farsangi népszokások az egész ország területén megőrződtek, ám a mohai tikverőzés igazi különlegességnek számít, számos szempontból kiemelkedve a hagyományos szokások közül.

Amikor a farsangi népszokásokról beszélünk, akkor valószínűleg több embernek a mohácsi busójárás jut először az eszébe, az ikonikus maszkokkal és a télűző felvonulással. Viszont akik nem akarnak Mohácsig utazni, azoknak mindenképp érdemes listára vennie a mohai tikverőzést.

De mi az a tikverőzés?

Már a szó boncolgatásával is nagyjából rá lehet jönni a lényegre, ugyanis a tik az a tyúk egyik tájszólásban használt megfelelője. A verőzés pedig egyészerűen az elnáspángolást, elfenekelést, ütögetést jelenti. De miért is fontos ez a népszokás, és milyen hagyománya van ennek Mohán pontosan?

A mohai tikverőzés a település életének egyik legfontosabb és legszínesebb eseménye, amely mindig húshagyó kedden kerül megrendezésre. Ezen a napon a rongyosbohócok, azaz azok a férfiak, akik különleges kalapfilcből készült, egyedi festésű és szalmával díszített fekete maszkot viselnek, elindulnak, hogy jelképesen megcsapkodják a tyúkok fenekét furkósbotjukkal. Ezzel a hagyományos szertartással a jószágok termékenységét kívánják biztosítani a következő időszakra, és ezzel együtt színes, vidám hangulatot varázsolnak a község életébe.

A jelmez további izgalmas elemeit a színes rongyszalagok alkotják, de találkozhatunk olyanokkal is, akik fehér ruhás szalmatöröknek öltözködnek, vagy éppen szerencsehozó kéményseprőként tűnnek fel. Ezt olvashatjuk Moha település hivatalos oldalán.

A varázslás folyamán a tikverőzők különleges rituálét végeznek: korommal borítják be a ház lakóit, különösen a lányokat és asszonyokat, valamint bármely látogatót, aki csak betéved. Ez a szertartás nem csupán a hagyomány része, hanem egyfajta védelmet is nyújt a közösség számára.

A házak előtt vidáman tikverőzőket várja a fánk és a bor, a tojások mellett. Az összegyűjtött több száz tojásból pedig ízletes rántotta készül az esti mulatságra. Ezzel a bőséges lakomával és tánccal búcsúzik a farsang a falu népe számára, egy utolsó ünnepléssel zárva a tél vidám időszakát.

A szokások gyökerei mélyen nyúlnak vissza, és bizonyos esetekben akár egy évszázadot is meghaladó múltra tekintenek vissza.

Bár nem sokat tudni a pontos kialakulásának körülményeiről, a néprajzkutatók azt saccolják, hogy több mint 100 éve jelen lehet a Fejér megyeik számára ez a népszokás. A néprajztudomány számára Pesovár Ferenc, néprajz-, néptánc- és népzenekutató, fedezte fel a mohai hagyományt. Az első írásbeli említés is az ő, és Bartha Tibor újságcikkéhez köthető, ami 1961-ben jelent meg a Fejér Megyei Hírlapban.

A szokás megőrzéséhez jelentős mértékben hozzájárul, hogy a fiatalabb generációk lelkesen ápolják és továbbadják a néphagyományokat. A mai napig kiemelkedő szerepet játszik a mohai fiúk bátor és vállalkozó szelleme, míg a falu közössége évről évre tudatosan készül a különleges eseményre.

A hagyományok megőrzése, különösen a tikverőzés szertartásának újratanulmányozása, sohasem volt szükséges. Az egymást követő nemzedékek fokozatosan, szinte természetes módon adják át egymásnak ennek a szokásnak a menetét, az öltözetek készítésének fortélyait, valamint mindazt a tudást és praktikát, ami a kívülállók számára rejtve marad.

Az idei mohai Tikverőzést március 4-én tartják majd, így érdemes lehet kilátogatni a településre, ha valaki egy igazi magyar farsangi néphagyományban szeretne részt venni.