Az ébredés elkerülhetetlen, különben elillan a jövőnk – így kockáztatjuk, hogy Kína és az Egyesült Államok árnyékában maradunk.

A 21. század gazdasági világrendje drámai átalakuláson megy keresztül: az USA bezárkózik, Kína agresszívan építkezik, Európa önmeghatározási, versenyképességi válsággal küzd. Ebben a turbulens geopolitikai-történelmi pillanatban egy kis, nyitott gazdaság - mint Magyarország - "sok tűz között" találja magát. De mit tehetünk? Merre van előre?

A bevezetőben felvázolt téma köré szerveződött kerekasztal-beszélgetés az Indamedia által szervezett Budapest Automotive Summit 2025 konferencián Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója és Tatár Mihály, Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője részvételével, amely nem csupán a makrogazdasági kilátásokat, hanem többek között az innováció, valamint a szabályozás mély szerkezeti problémáit is fókuszba állította - több esetben egymástól eltérő álláspontot képviselve.

Gyurcsik Attila és Tatár Mihály véleménye szerint az Egyesült Államok továbbra is az innováció világszintű motorjaként funkcionál, ám a korábbi szintű nyitottsággal már nem rendelkezik. Gyurcsik Attila kiemelte, hogy "az innováció nem kényszeríthető". Az európai szabályozások erőltetése szerinte csupán "megfelelést eredményez, nem pedig valódi fejlődést". Ezt az Európai Unió autóipari politikájának egyoldalú megközelítésével illusztrálta, valamint megemlítette az Euro-motorok fejlesztése körüli problémákat, például a dízelbotrány esetét.

Tatár Mihály véleménye szerint az Egyesült Államok vámháborúja nem csupán egy taktikai lépés, hanem egy "egzisztenciális válaszreakció". Úgy gondolja, hogy Donald Trump elnök és gazdasági tanácsadói mélyen hisznek abban, hogy az amerikai állam és ipar súlyos veszélyekkel néz szembe. Ennek következtében a vámháború nem csupán egy átmeneti fázis, hanem várhatóan ciklikusan fog visszatérni. "Az amerikai külügyminiszter már arról beszélt, hogy tíz év múlva az USA nem lesz képes saját fegyvereit előállítani. Ez egy folyamatosan változó játszma lesz: hol a vámok, hol a chipek kerülnek a középpontba, majd újra visszatérnek. Ez nem fog megállni." Mihály úgy véli, hogy a gazdasági feszültségek mögött az a felismerés húzódik, hogy az a globális egyensúly, amelyben Amerika folyamatosan fogyaszt, míg Kína és Európa megtakarít, nem tartható fenn. Ez az aszimmetria képezte a globális rend alapját, ám mostani helyzetben ez a rend korrekcióra szorul.

Gyurcsik Attila egy sajátos nézőpontból közelíti meg a kialakult helyzetet. Véleménye szerint a piac által leginkább tartott időszak már mögöttünk van, és amit jelenleg tapasztalunk, az inkább egy kereskedelmi újraszervezés. "A vámháború véget ért. A büntetővámok jelentős része valószínűleg nem fog életbe lépni. Hosszú távon talán a legfontosabb tanulság, hogy elismerjük: a korábbi globális egyensúly fenntartása elérhetetlenné vált" - mondta véleményét.

A szakértő véleménye szerint a gazdasági helyzet normalizálódása a piaci elvek alapján zajlik. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a "központosított irányítású iparosítás és innováció" nem hozhat tartós eredményeket, különösen egy olyan gazdaságban, ahol a foglalkoztatottság teljes mértékben megvalósult, mint például Magyarország esetében.

Nem a politikusoknak kell eldönteni, hogy Amerikában mit gyártsanak. A piac dönti el. Elon Musk, a Google, a Microsoft - ezek nem állami innovációk.

Bár a szakértők különböző módon értelmezték a vámháború természetét és jövőjét, abban egyetértettek, hogy a világkereskedelmi rendszer régi formája végleg megingott.

A beszélgetés egyik legsúlyosabb üzenete Kína példátlan ipari előretöréséről szólt. A szakértők szerint az ázsiai nagyhatalom több fronton is lekörözte az Egyesült Államokat és Európát:

Kína két évtizeden keresztül a méretgazdaságos ellátási láncok kiépítésére összpontosított, míg Európa a fenntarthatóságra és zöld megoldásokra helyezte a hangsúlyt. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy Európa kiszorulhat a globális ipari újraelosztás folyamatából.

Tatár Mihály határozott álláspontját fejezte ki.

Mindkét szakértő határozottan kritizálta azokat a rendszerszintű döntéseket, amelyek az elmúlt évtizedben az európai gazdaság fókuszát a versenyképesség és innováció helyett egy eszmei alapú, de gazdaságilag hátrányos fenntarthatósági irányba terelték. Szerintük Európa saját elveinek és politikai céljainak foglyává vált.

Az ESG (Environmental, Social, Governance) elveken nyugvó vállalatirányítási és befektetési rendszerek eredetileg a hosszú távú felelős működés támogatását szolgálták. Azonban ez mára sok esetben öncélú, doktriner rendszerré vált, amely visszaveti az ipari és technológiai fejlődést, sőt, gátat szab az alkalmazkodóképességnek.

"Két hónappal ezelőtt egy kérdőíves felmérés keretében feltették nekem azt a kérdést, hogy beruházunk-e hadiipari vállalatokba, mivel ez etikátlan lenne. Véleményem szerint azonban így nem állíthatjuk meg a barbárokat a kapunál" - jelentette ki Gyurcsik Attila, rámutatva arra, hogy

A fenntarthatóság témája körüli diskurzus nem mentes a kritikáktól. Tatár Mihály különösen figyelemre méltó módon emelte ki a kínai és az európai perspektívák közötti éles eltéréseket.

A kínai zöld átállás a gazdaságért van, az európai zöld átállás pedig a gazdaságban. Ez óriási különbség

- hangsúlyozta. Kínában a zöldítés egy olyan stratégiai eszköz, amellyel új, versenyképes iparágakat teremtenek, míg Európában gyakran csupán célként jelenik meg, figyelmen kívül hagyva a gazdasági realitásokat. Az eredmény: míg Kína új technológiákkal és ellátási láncokkal erősíti iparát, addig Európa sokszor önkéntesen mond le versenyképességéről. "2004-ben mérnökök bemutatták a Nokiának az érintőkijelzős okostelefont, billentyűzet nélkül. Elutasították. Három évvel később Steve Jobs bemutatta az iPhone-t, és öt év múlva a Nokia eltűnt a térképről" - érzékeltette az európai alkalmazkodóképesség hiányát Gyurcsik Attila.

A különbségek az energiafogyasztási statisztikákban is világosan megmutatkoznak: nem csupán az összesített értékeket nézve, hanem fejenkénti arányban is Kína messze megelőzi az Európai Uniót. Ez egyértelmű jele annak, hogy a gazdasági dinamizmus és a termelési kapacitás egyre inkább keleti irányba helyeződik.

A szakértők felhívták a figyelmet arra, hogy Európa hosszú éveken át a "Békés Osztalék" előnyeit élvezte. E mögött az a gondolat állt, hogy mivel az Egyesült Államok biztosítja a védelmet, így nem szükséges komoly védelmi ipart fenntartani. Jelenleg azonban elérkezett az idő, hogy Európának újra képesnek kell lennie saját magát megvédeni - hangsúlyozta Gyurcsik Attila.

Az orosz agresszió és a Kína jelentette gazdasági fenyegetés arra kényszeríti Európát, hogy újragondolja stratégiai önállóságát. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra, hiszen a hadiipar és az ellátási láncok területén súlyos leépülések történtek. Gyurcsik Attila szerint 500 millió EU előnyére válik, ha felvértezi magát azokkal a képességekkel, hogy képes legyen megvédeni magát. Az e területén történő invesztíciók ráadásul több más iparágat is magukkal húzhatnak.

A fenntarthatóság és a versenyképesség nem csupán egymást kiegészítő célok, hanem a jövő gazdasági sikerének kulcsfontosságú elemei is. Az európai gazdaságpolitika az utóbbi évtizedben azonban nem a legoptimálisabb megközelítéseket alkalmazta e két szempont kezelésében. Szakértők széles köre egyetértene abban, hogy a megoldás nem az ESG-elvek teljes elvetése, hanem sokkal inkább a meglévő struktúrák alapos újragondolása. Ehhez elengedhetetlen:

Ha Európa nem hajt végre átfogó strukturális átalakulást, és nem értékeli újra a meglévő dogmáit, akkor a külvilág fogja őt kényszeríteni erre az újragondolásra - de már versenyhátrányban. "Ha egy nagyhatalom egyszer megszerzi a technológiai vezetést, a többiek nem fognak tudni labdába rúgni" - figyelmeztetett Tatár Attila, utalva Kína gyors ütemű terjeszkedésére Európában.

A központi kérdés az, hogy a jelenlegi globális gazdasági és geopolitikai környezetben Magyarország milyen lépéseket tehet egy olyan háromosztatú geopolitikai térben, ahol Kína, az Egyesült Államok és az Európai Unió mind jelentős szereplők, ám eltérő értékrendek és érdekek mentén tevékenykednek. Milyen stratégiák révén tudná a magyar kormány maximalizálni az ország előnyét ebben a komplex és sokszínű nemzetközi rendszerben?

Magyar szemüvegen keresztül nézve a vámháború nem csupán egy önálló jelenség, hanem egy átfogóbb gazdasági szétválási folyamat része, amely mélyebb összefüggésekre világít rá.

"A valódi kérdés az, hogy megtörténik-e az USA-Kína szétválás. Ez lenne jó Magyarországnak, tekintve hogy választás elé kerülne" - mutatott rá Gyurcsik Attila, míg Tatár Mihály arra hívta a figyelmet, hogy ha egyszer egy nagyhatalom technológiai előnyre tesz szert, ott a többiek nem rúgnak többé labdába - utalt ezzel a Kína rohamos terjeszkedésére az európai kontinensen.

A vámháború, amely önmagában is súlyos következményekkel járhat, csupán a globális gazdasági paradigmaváltás egyik mellékhatása. Magyarország számára pedig illúzió lenne bízni abban, hogy ezek a változások elkerülik az országot. "A remény nem stratégia" - hangsúlyozta Gyurcsik Attila.

Magyarországnak egyszerre kell: 1. Megőriznie kulturális örökségét, miközben nyitott a modern világ kihívásaira. 2. Fenntartania gazdasági stabilitását, de közben figyelnie a fenntarthatóságra és a környezetvédelemre. 3. Támogatnia a fiatalokat, hogy megvalósíthassák álmaikat, ugyanakkor tiszteletben tartania az idősebb generációk tapasztalatait. 4. Erősítenie nemzetközi kapcsolatait, de közben megőriznie identitását és önállóságát. 5. Fejlesztenie az oktatást, hogy versenyképes munkaerőt képezzen, de közben a kreativitásra és a kritikai gondolkodásra is hangsúlyt fektetnie. 6. Küzdenie a társadalmi egyenlőtlenségek ellen, miközben támogatja a gazdasági növekedést és a vállalkozásokat. Ez a sokrétű feladat egyensúlyt igényel, hogy a jövő generációi számára is egy élhető és prosperáló országot hagyjunk hátra.

Ez nem csekély kihívás, de talán ez az egyetlen esély - hallatszott el a mondat.

A globális gazdasági és geopolitikai táj nem éppen a stabilitás mintaképe; inkább egy "húzd meg, ereszd meg" elvén működik. Azok, akik csupán passzívan követik az eseményeket, könnyen a történelem szele által elsodorva találhatják magukat. Ezzel szemben azok, akik tudatosan és strukturáltan terveznek - mint például Kína -, jelentős előnyre tesznek szert. Magyarország jövője ebben a dinamikus rendszerben csak akkor biztosítható, ha egyszerre éber, alkalmazkodóképes és hosszú távú stratégiákat követ. "Nem az a kérdés, hogy mi fog történni holnap, hanem hogy ma felkészültünk-e a döntések meghozatalára" - emelte ki Gyurcsik Attila.