Bernard Phelan az iráni börtön sötét falai között átélt rémálmait eleveníti meg, ahol a fájdalom és a félelem mindennapos társai voltak. Az elnyomás légkörében a remény és a szabadság iránti vágy szinte légies, mégis erőteljes érzéseket keltett benne. Az

Bernard Phelan elmeséli az iráni börtönben töltött idejét, ahol kivégzésre váró férfiak sírását hallgatta. 220 nap után 2023 májusában szabadult.

Az iráni állami túszként eltöltött időszakának szörnyűségei közül Bernard Phelan emlékezetében élénken él a reggeli felakasztásra várakozó férfiak tehetetlenségükben történt éjszakai zokogása.

"Azokat a foglyokat, akiket másnap reggel kivégeztek, előző este átvitték a mi blokkunkba" - nyilatkozza az Euronews Europe Conversation című műsorában.

A sötétben nem láthattuk őket... csak a hangjukat hallottuk este... ahogy a cellájukban zokogtak, miközben a cipőjük ott hevert az ajtó előtt.

Az a rémisztő elképzelés, hogy melletted áll egy olyan személy, akit másnap, az imádság után, a sors kegyetlensége végleg elválaszt tőlünk...

A Ramadán időszakában a kivégzések felfüggesztésre kerülnek, ami azt jelenti, hogy ebben az időszakban nem hajtanak végre ilyen büntetéseket. Miután azonban a szent hónap véget ér, ismételten újabb férfiak kerülnek a börtön cellákba, ahol várják sorsuk alakulását. Érdemes megemlíteni, hogy Irán a második helyen áll a világon a kivégzések számát illetően, Kína után.

Phelan, a párizsi utazási tanácsadó, aki ír-francia kettős állampolgársággal rendelkezik, sajnálatos módon 2022-ben hat és fél évnyi börtönbüntetésre ítélték Irán hírhedt meshedi börtönében.

Letartóztatásakor már ötödször látogatta meg azt az országot, amelyet állítása szerint alaposan megismert, és amelyről a Guardian napilapnak úgy nyilatkozott, mint egy "tökéletes" turisztikai úti célról.

Amikor a férfi elutasította a perzsa nyelven készült dokumentumok aláírását, amelyeket jogtalan beismerésnek tartott, a bíró súlyos szavakkal figyelmeztette: "Börtön falai között fogod leélni az életed hátralévő részét."

Phelant Iráni kémkedéssel vádolják, mivel állítólag titkos információkat osztott meg ellenséges államokkal, köztük Franciaországgal.

Ahogyan azt "A börtönben fogsz meghalni" című művében kifejti, később diplomáciai forrásokból kiderült, hogy az iráni hatóságok egy francia útlevél birtoklása miatt ejtették túszul az érintettet. Ez a lépés egy olyan állami stratégia része volt, amelynek célja francia, svéd és belga állampolgárok letartóztatása volt, hogy lehetőség nyíljon fogolycserére.

"Amikor a rendőrség felismerte, hogy egy francia állampolgárt tartanak fogva, úgy érezték, hogy ez izgalmas helyzet. Az irániaknak már kész terveik voltak a beszerzendő túszokkal kapcsolatban, én pedig úgy tűnik, csak rossz időpontban és rossz helyen bukkantam fel" - meséli.

Letartóztatása és első bebörtönzése után egy sötét cella magányában töltötte az éjszakát, csupán egy vékony takaró társaságában, hiszen ágy nem állt rendelkezésére. Ekkor, az éjszaka csendjében, szembesült először a helyzete komolyságával, amikor a szomszédos cellából egy foglyot hurcoltak el, és az őrült ütések zaja betöltötte a levegőt. Az élmény mély nyomot hagyott benne, és arra késztette, hogy átgondolja, milyen veszélyes helyzetbe került.

"Rájöttem, hogy súlyos helyzetbe kerültem. A szituáció rendkívül aggasztó" - tűnődött magában.

Az ítélethirdetést megelőzően legalább egy hónapon keresztül folyamatos és alapos kihallgatásoknak volt kitéve, és többször is elutasította a hatóságok által bemutatott iratok aláírását.

Bernard kifejezi, hogy mennyire "megdöbbentette" a börtönhatóság közönyös válasza arra, hogy ő egy házas, meleg férfi, akinek férje él Párizsban.

Az irániak híresek a toleranciájukról, de sajnos van egy sötét oldaluk is, különösen a meleg közösség helyzetével kapcsolatban. Sokszor szembesülnek elnyomással és súlyos következményekkel, amelyek a társadalmi normák és a törvények szigorából fakadnak.

"De tisztában voltam vele, hogy egy európai tússzal sosem merném megtenni ezt" - mondja. "Mert nekik csak élve voltam hasznos."

Ezek a hónapok mély nyomot hagytak rajta, és Phelan egyre inkább kételkedett abban, hogy valaha is sikerül elhagynia ezt a helyet. A rezsim zűrzavaros és alattomos mivolta miatt ugyanis nem ritka, hogy az embereket sokkal hosszabb időre zárják börtönbe, mint amit a hivatalos ítélet indokolna.

"Borzasztó sokk volt számomra. Elképesztőnek tűnt, hogy fizikailag nem fogom ezt túlélni. Fogalmam sem volt arról, mennyi ideig maradok ott" - meséli.

Európában egy fogvatartott tisztában van azzal, mikor szabadulhat: akár öt, tíz, vagy fél év múlva. Ezzel szemben Iránban az emberek nem tudják, mikor érhetik el a szabadulás pillanatát.

"Vannak ott politikai foglyok, akiket két-három évre zártak be, de öt múlva is ott vannak."

Bernard Phelan végül 2023 májusában szabadon távozott, miután több mint 220 napot töltött rács mögött. Szabadulása az ír és francia hatóságok kitartó diplomáciai munkájának eredményeként valósult meg.

Újra összefutott férjével, Rolanddal, valamint az akkor 97 esztendős édesapjával, aki sajnos 2024 októberében, Dublinban távozott az élők sorából.