"Beléptem a zuhany alá, és könnyek között engedtem szabadjára a fájdalmamat" - Zsuzsa, aki más veséjével segíti a transzplantáltakat, éppen mellettem állt.

Szervátültetett gyermekek táboroznak Szalamanov Zsuzsa vezetésével – ő az élő példa arra, hogy egy veseátültetés után is lehet teljes életet élni. A Ripostnak mesélt saját tapasztalatairól, és arról, hogyan segít most a transzplantáltaknak, hogy a legjobbat hozhassák ki az életükből.

Szalamanov Zsuzsa hosszú hónapokon át küzdött egy titokzatos autoimmun betegség következményeivel, mígnem egy veseátültetés hozott számára új kezdetet. Szervátültetettként úgy érzi, hogy felelőssége van abban, hogy támogassa betegtársait, ezért idén is megszervezett egy tábort transzplantált gyermekek és családjaik számára. A sikeres műtét után Zsuzsa megmutatta, hogy a veseátültetés nem csupán túlélést jelent, hanem egy új, gazdag életet is. Azóta elkötelezte magát amellett, hogy segítséget nyújtson sorstársainak, inspirálva őket a gyógyulás és a remény útján.

Zsuzsa küldetése magában foglalja a Mi is nyaralunk tábort, amely 2004 óta működik. Ez a tábor különleges lehetőséget kínál a transzplantált gyerekeknek, egészséges testvéreiknek, valamint azoknak a szülőknek, akik gyakran szervet adtak gyermeküknek. Itt minden résztvevő együtt élheti meg a nyaralás örömét, mint bármely más átlagos család. A tábor során mindenki hasonló kihívásokkal néz szembe, így a gyerekek és a szülők sorstársakra lelnek egymásban. A közös sporttevékenységek és programok során mély barátságok szövődnek, amelyek segítik a résztvevőket az érzelmi támogatásban és a közösség érzésének megélésében.

Zsuzsa története éppen úgy kezdődött, mint a táborozó gyerekek meséi: ő is egy szervátültetésre készült. Azonban az ő útja tele volt nehézségekkel és meglepetésekkel. Egy nap váratlanul kezdett gyengélkedni, ami végül kórházi kezelést igényelt. A bal szemére teljesen megvakult, és három szívinfarktust is túlélt, amelyek mindegyike próbára tette akaraterejét és kitartását.

- osztotta meg a Riposttal.

Ekkoriban még a Zsuzsát gondozó orvosi csapat számára is rejtély volt, hogy egy vesebetegség húzódik meg a tünetek mögött.

- meséli Zsuzsa.

A hosszan elhúzódó betegség nem csupán a fizikai gyengeséget hozta el, hanem a veséje véglegesen feladta a harcot. A műtét azonban váratlanul érkezett, mint egy zord téli vihar. 1994 karácsonyán, amikor a családi házban a fények és a nevetés ünnepi hangulata uralkodott, hirtelen megszólalt a mentő szirénája:

Zsuzsa szíve hevesebben kezdett dobogni, amikor a pillanat elérkezett. Emlékezett arra, hogy az orvosok korábban figyelmeztették: egy ilyen komoly beavatkozás előtt hosszú hónapok várakozása vár rá. Most mégis itt állt, a műtő ajtaja előtt, és meglepetten tapasztalta, hogy a sors úgy döntött, másképp alakulnak a dolgok. Az izgalom és a félelem keveredett benne, miközben a valóság lassan körvonalazódott: talán ez a nap végre elhozza számára a rég vágyott változást.

Zsuzsa szívében kavargott a bizonytalanság, amikor a hír eljutott hozzá. A másfél évnyi várakozás után, amely tele volt reménnyel és kétségekkel, most hirtelen úgy tűnt, hogy az élet egy új irányba kanyarodik. A vesedonor megtalálása, amelyet szinte lehetetlennek hitte, most valósággá vált, és ő csak állt ott, megdermedve az érzelmektől. Mit tehetne ebben a pillanatban? Az öröm és a félelem keveredett benne, és nem tudta, hogyan lépjen tovább.