Az elhunytak emlékére nem mindenütt a szomorúság borul, hiszen vannak helyek, ahol a halál új lehetőségek kapuját nyitja meg, egyfajta új élet kezdetét jelzi.

Mexikóban a zenék ritmusára és táncok színes forgatagában ünneplik elhunyt szeretteiket, jókedvűen és szívből. Még a legkisebbek is különleges ajándékot kapnak: apró cukorkoponyákat, amelyek az élet ünneplésének szerves részét képezik.

Az elhunytakra való megemlékezés nem mindenhol a szomorúság jegyében zajlik. A világ különböző tájain a halottak napja egy igazán vidám és színes ünnep, ahol az emberek tarkabarka öltözetben zenélnek, táncolnak, ínycsiklandó ételeket fogyasztanak, miközben felelevenítik az eltávozott szeretteik emlékét. Mexikóban, amely ma túlnyomórészt katolikus, egy különleges kultúrák keveredését tapasztalhatjuk meg: az olmékok, zapotékok, maják és purépechák hagyományai, valamint az aztékok öröksége formálja ezt az ünnepet. Érdekesség, hogy az aztékok is megünnepelték a halottak napját, igaz, akkor még augusztusban. A Dia de los Muertos nem csupán vallási ünnep, hanem a halál helyett az élet körforgásának ünnepléséről szól. Ez az alkalom távolról sem morbid, hanem inkább az elhunytakra való szeretetteljes emlékezésről, valamint az élet és halál közötti szoros kapcsolatról tanúskodik.

A budapesti TODO mexikói étterem varázslatos hangulatában Rosario Milonero, Mexikó magyarországi nagykövete osztotta meg velünk országának hagyományait, amelyek az ünnephez kapcsolódnak. Bevezetett minket abba a különleges nézetbe, amely szerint a mexikói kultúrában a halál nem a vég, hanem egy új kezdet, egy átlépés egy másik élet dimenziójába. Október végén és november elején különleges módon tisztelegnek mindazok előtt, akik már elhagyták ezt a világot. "Ők azok, akik megelőztek minket, hiszen előbb-utóbb mindannyian erre a sorsra fogunk jutni" - emelte ki a nagykövet asszony, aki elmesélte, hogy hazájában a halottak napja egy valóban örömteli ünnep, ahol a humor is központi szerepet játszik. Ilyenkor nemcsak az elhunytak kedves emlékére emlékeznek, hanem a vicces és bosszantó szokásaikra is, mindezt mindig nagy szeretettel és megbecsüléssel teszik.

A halottak napja tulajdonképpen többnapos ünnepkörré dagadt az elmúlt években, ugyanis a közelmúltban bevezették, hogy már október 27-én elkezdődik az emlékezés. Ezt a napot az elhunyt kiskedvenceknek szentelik, hűséges kis barátaink lelke ezen a napon látogat meg minket. Október 28-án azokra emlékeznek, akik balesetben vesztették életüket, 29-én pedig azokra gondolnak, akiket már rég elfelejtettek, és a tisztítótűzben tartózkodnak, 30-án és 31-én azoknak a kisgyerekeknek az emlékét idézik fel, akik még azelőtt elhunytak, hogy megkeresztelték volna őket, míg a november elsejét - nálunk mindenszentek napja - a már megkeresztelt és elhunyt gyerekeknek dedikálták. November 2-a, ami nálunk a halottak napja, Mexikóban munkaszüneti nap, ilyenkor emlékeznek az elhunyt felnőttekre.

A helyi ünnepségek és hagyományok az ország egyes területein változók. Mexikóvárosban nagy és díszes felvonulást tartanak a belvárosban, a tartományi városokban pedig vallási körmeneteket rendeznek ezen alkalomból. A kisebb falvakban a hazafelé vezető út mentén is gyertyákat és virágokat helyeznek el, hogy a halott nehogy eltévedjen, és biztosan megtalálja a számára felállított oltárt. Sokan ilyenkor a temetőkben éjszakáznak. Elfogyasztják a halott kedvenc ételeit, és még zenészeket is fogadnak, hogy a családdal együtt énekeljenek a sírnál. A családok napokkal, hetekkel, vagy akár egy egész évre előre megtervezik a halottak napi ünnepségeket.

Az emlékezés rituáléja szívében az áll, hogy a családok különleges oltárokat, úgynevezett ofrendákat állítanak össze az elhunytak tiszteletére. Ezeket az oltárokat otthonaikban, parkokban, terekben vagy akár temetőkben is elhelyezik. Ezek a színes, szinte művészi megjelenésű oltárok az elhunyt hozzátartozók iránti szeretet és tisztelet kifejezésének egyedülálló módjai. Az oltárok általában több szintből állnak, ahol a legfelső szinten az elhunyt fényképe, gyertyák, valamint vallási szobrok vagy szimbólumok találhatók. Az alsóbb szinteken az ofrendas, vagyis a felajánlások helyezkednek el. A gyermekek emlékére általában játékokat, míg a felnőtteknek tequilát, mezcalt vagy atole-t kínálnak. Emellett személyes emlékeket, kedvenc ételeket és édességeket is elhelyeznek, hiszen az édesség szimbolizálja, hogy a halál nem csupán fájdalmas, hanem édes pillanatokkal is teli lehet. Ezen a napon az emberek cukorból készült koponyákat (calaverákat) ajándékoznak egymásnak, a gyerekek pedig apróbb példányokat kapnak. Az oltárokhoz gyakran mosdótálat és törölközőt is helyeznek, hogy az elhunyt szelleme felfrissülhessen érkezésekor. Egy pohár víz is várja őket, hogy enyhíthessék szomjúságukat. Továbbá, narancssárga bársonyvirágok, más néven "halottak virágai" (flor de muerto) ékesítik az oltárokat, amelyek Mexikó-szerte a halottak napjának elengedhetetlen szimbólumaivá váltak.

A nagykövet asszonytól érkező információk alapján megtudtuk, hogy az oltár felállítása általában október 28-ára datálódik, ám akadnak olyanok is, akik az utolsó pillanatra hagyják a díszítést, és csak október 31-én vágnak bele. A hagyományok szerint november 5-én bontják le az ofrendákat, de akárcsak a karácsonyfát, egyre többen döntik úgy, hogy ezt a szokást is kitolják, és az oltárok sok helyen egészen november végéig díszelegnek. Ezt követően a kis szentélyek kellékei is dobozba kerülnek pihenni, akárcsak a karácsonyfadíszek, és egy teljes évet várnak, hogy újra előkerüljenek a következő ünnepi időszakban.

La Catrina kalapja egy különleges szimbólum, amely a mexikói halottak napjának elengedhetetlen része. Ez a díszes és impozáns kalap nemcsak a hagyományos öltözködés részét képezi, hanem a kultúra gazdagságát és a halál iránti tiszteletet is kifejezi. A kalap gyakran tele van színes virágokkal, tollakkal és más díszítőelemekkel, amelyek a vidámságot és az ünneplést tükrözik, még a legkomolyabb témákban is. La Catrina, a mexikói halottak napjának ikonjává vált, egyfajta emlékeztető arra, hogy a halál nem csupán egy vég, hanem az élet folytatásának egy másik formája. A kalap, amelyet visel, nemcsak a divat kifejeződése, hanem a kultúra mélyebb rétegeit is megjeleníti, ahol a színek és formák egyaránt fontos szerepet játszanak. La Catrina kalapja tehát nem csupán egy divatos kiegészítő, hanem egy igazi műalkotás, amely a mexikói identitás és hagyományok kifejeződése.

A mexikói halottak napi ünnep elegáns csontvázhölgye a La Catrina, amelynek eredete az 1910-es évekre nyúlik vissza. A figurát José Guadalupe Posada mexikói rézmetsző művész találta ki. Az eredeti Catrina a "La Calavera Garbancera" címet viselte, egy művészi metszet formájában. Politikai szatírának szánták, hogy kigúnyolják a mexikóiak egy bizonyos társadalmi osztályát, ugyanis a művész európai arisztokratikus törekvésekkel rendelkezőnek ábrázolta őket. Ezért visel a Catrina grandiózus, tollas kalapot, olyan stílusút, amely a korabeli Európában divatos volt. A halál női ábrázolásához az is hozzátartozik, hogy a spanyol nyelvben a halál nőnemű főnév (la muerte). Éppen ezért ábrázolta Posada is női kalapban a csontvázat. A Posada által megalkotott csontvázat a híres mexikói muralista, Frida Kahlo férje, Diego Rivera nevezte el La Catrinának, a catrín szó jelentését nőiesítve. Ez a kifejezés a nagyon jól öltözött férfiakra vonatkozott, akiket egy szintén elegáns nő kísért a bálokra és összejövetelekre.

Édes hagyományok: A múlt ízei A hagyományok, mint egy ízletes sütemény, tele vannak édes emlékekkel és nosztalgiával. Minden falat, minden falatka egy-egy történetet mesél el, amelyek generációkon át öröklődtek. Az ünnepek, családi összejövetelek és hétköznapi pillanatok során készített ételek mind hozzájárulnak ahhoz az ízvilághoz, amit csak a gyökereink ismernek. A nagymamák titkos receptjei, a konyhában eltöltött órák, a friss sütemények illata és a közös főzés öröme mind-mind részei ennek az édes örökségnek. Ezek a hagyományok nem csupán étkezési szokásokat jelentenek, hanem egyfajta köteléket is, amely összekapcsol bennünket a múltunkkal. Az édes hagyományok megőrzése és átadása generációról generációra nem csupán a kultúránk része, hanem egy módja annak, hogy kifejezzük szeretetünket és tiszteletünket az előttünk álló időszakok iránt. Mert minden falat egy újabb lehetőség, hogy emlékezünk, ünnepeljünk és a közösségünket erősítsük.

A Pan de Muerto és forró csokoládé a halottak napjának hagyományos ételei. Az időszak egyik kulináris csúcspontja a Pan de Muerto, vagyis a holtak kenyere. Ez egy édes, tojással készült, természetes citrusfélék ízével átitatott kenyér. A kenyeret fahéjjal elkevert forró csokoládéval fogyasztják, amely kellemesen felmelegíti az ünneplőket a hűvös novemberi estéken.