Az edzőteremben az idő mintha megállna egy pillanatra, és a másodpercek lassan csúsznak el mellettünk.

Ön is az edzés közben tanulta meg, hogy 1 perc az nem is olyan rövid idő? Nincs egyedül, újfent bebizonyosodott, hogy Einsteinnek igaza volt az idő relativitásával kapcsolatban.

Az edzés jelentős hatással bír az emberek időérzékelésére – állítja a Popular Mechanics legújabb kutatása. A híres fizikus, Einstein szavaival élve: "Ha egy férfi egy órát tölt egy vonzó hölggyel, az csupán egy percnek tűnik. De ha ráültetsz egy forró tűzhelyre, akkor az egy perc azonnal egy órának érződik." Az utóbbi időben a testedzéssel kapcsolatosan hasonló elméletek terjedtek el az online világban, és sokan találkozhattak már azokkal a mémekkel, amelyek a plank helyzet időérzékelését illusztrálják. Most pedig e megközelítés tudományos alapot nyert.

Egy kis mintás kutatás során 33 résztvevőt vontak be, akiknek az volt a feladatuk, hogy edzés közben és azt követően is 30 másodpercet mérjenek meg a lehető legnagyobb pontossággal. Az eredmények világosan jelezték, hogy az edzés alatt a résztvevők 8-9 százalékkal megelőzték az órát, ami azt sugallja, hogy az idő számukra lassabbnak tűnt.

A kutatás során a résztvevők 4000 méteres távot teljesítettek szobabiciklin. Az öt alkalommal végzett időbecslés során a 30 másodpercet kellett megbecsülniük az edzés előtt, valamint 500, 1500 és 2500 méternél, majd az edzés befejezése után. A távot összesen háromszor teljesítették: először "időmérő" módban, ahol mindenki a saját teljesítményét figyelte; másodszor egy előre beállított "szellemmel" versenyeztek, ami az ismert videójátékos technikát idézi, ahol a résztvevő vagy a saját korábbi ideje, vagy más játékosok teljesítménye alapján próbálja felülmúlni önmagát – ebben az esetben azonban nem volt közvetlen ellenfél, aki reagálhatott volna; végül pedig egy igazi versenyt teljesítettek egy másik sportoló ellen. A kutatók nem határoztak meg célidőt, kivéve a harmadik próbálkozásnál, ahol a feladat a vetélytárs legyőzése volt. Az edzés során figyelemmel kísérték a résztvevők fizikai erőfeszítéseinek növekedését is.

A kutatás megállapította, hogy az edzés előtti és utáni időmérésekhez képest a résztvevők rendszerint lassabbnak érezték az idő múlását a köztes időszakokban. Érdekes módon, már az edzés kezdete előtt és után is érzékelték, hogy az idő valahogy elnyúlik, még ha csak kismértékben is. Ami külön figyelemre méltó, az az, hogy a különböző versenyformátumok és a vetélytársak jelenléte nem változtatta meg ezt az érzést. Ez arra utal, hogy a fizikai erőfeszítés hatással van az időérzékelésre, nem pedig a pszichológiai tényezők.

Ugyanakkor még ezen a téren is maradtak nyitott kérdések: a sportolók időérzékelésének eltolódása ugyanis nem lett nagyobb a fizikai terhelés növelésével. Úgy tűnik tehát, hogy nem a gyakorlat nehézsége, csupán a fizikai megterhelés az, ami az időérzékelés torzulásához vezet.

A tanulmány a hétköznapi emberek észleléseire összpontosított, de az eredmények hasznosak lehetnek a sportolók, legfőképpen a hosszútávfutók számára is - írja a lap. A szerzők a következtetésben kiemelik, hogy a versenyzők számára a felkészülés mellett ma már nagyon fontos az előzetes tervezés, majd a pontos kivitelezés is a verseny során. Persze ez nemcsak a futókat érinti, de a legtöbb esetben ők kerülnek elő példaként, ha a tempó kontrollálásáról van szó. Márpedig az időérzékelés változásának megértése a futóknak is sokat segíthet a versenyzésben.

Felvetődik persze a kérdés, hogy minek foglalkoznának a profi sportolók az idő relativitásával, amikor ma már szinte minden ember kezén ott van az okosóra, ami szünet nélkül mindenfélét mér, és másodpercre pontos monitorozást tesz lehetővé. Miért nem figyelik simán csak azt verseny közben a sportolók?

Bár néhány sportoló előszeretettel használja ezeket az eszközöket, a helyzet nem ennyire egyértelmű. Egyrészt a versenyszabályok sok esetben nem engedik meg az okosórák használatát, másrészt pedig sok sportoló tapasztalata szerint az okosóra nem mindig segít a teljesítmény javításában. A New York Times-nak nyilatkozó sportolók közül többen is arra hívták fel a figyelmet, hogy a futás során, amikor az órát nézték, az időtartam sokkal hosszabbnak tűnt. Ezzel a figyelmük elterelődött saját érzéseikről és a környezetükről. Sokan azt is megosztották, hogy az edzések során hátrányosnak tartják az óra viselését, mivel túlságosan az adatgyűjtésre fókuszálnak, figyelmen kívül hagyva testük jelzéseit, ami gyakran túledzéshez vezet.

A versenyszabályok is eltérők, a futóversenyeken például gyakran nem lehet a futókon olyan eszköz, ami külső kommunikációt tesz lehetővé, persze a tempójukat ettől még figyelhetik (sokszor viszont nem is a sportoló, hanem a szponzorok döntése, hogy mit kell viselnie). Ráadásul nem is biztos, hogy a kiegészítő hasznos, mivel bizonyos helyeken (például magas épületek között) a GPS-jel nem tökéletes, illetve a résztvevők száma is befolyásolhatja az eszközök működését, mivel ilyenkor gyakran több tízezren próbálnak ugyanahhoz a műholdhoz csatlakozni, így lelassulhat a jelátvitel. Mindent összevetve könnyen előfordulhat, hogy egy okosóra inkább nyűg, mint hasznos kiegészítő egy profi atléta számára - és van, akinek szimplán csak kényelmetlen.