Fedezd fel a fák újjászületésének csodáját - a Rádóckölkedi Tündérkert varázslatos világában tettünk látogatást, tele lenyűgöző fényképekkel!
A faluban élt Zsófi néni mesélte egykoron: ez a fa már a gyermekkora óta ilyen hatalmas. Legalább kétszáz évesre becsülhetjük. Egy azonban biztos: jó sokáig kell nyújtanunk a nyakunkat, hogy a csúcsát elérjük. László Zoltán, a rádóckölkedi Tündérkert megálmodója és gondozója viszont határozottan úgy döntött, hogy ezt a tekintélyes öreg vadkörtefát beemeli a kerítésen belülre. De nem úgy, ahogyan elsőre képzelnénk!
Ahhoz, hogy megértsük jelenlegi helyzetünket, egészen 2015-ig kell visszatekintenünk. Ekkor László Zoltán, Rádóckölked akkori polgármestere, meghívta előadásra Kovács Gyulát, a porszombati tündérkertek megálmodóját. Az ő támogatásával indult el az a kezdeményezés, amelynek középpontjában a helyi, valamint környékbeli fák megmentése állt átoltási módszerekkel. A temető közelében, egykor elhanyagolt területen jött létre a falu első tündérkertje, ahol ma már körülbelül 40 almafa, 20 féle körtefa, 5-6 barack- és szilvafa, valamint hasonló számú cseresznye- és meggyfa található, mindezt különböző bokrok kíséretében. A fák zöme már termőre fordult, de akadnak közöttük fiatal sarjak is, amelyek cserépbe kerülnek, majd onnan – immáron kis fácskaként – vissza a földbe. A vadkörtefa "utódai" is sikeresen gyökeret vertek, és idővel kiderül, melyikük marad végleg a helyén.
László Zoltán szavai szinte életre keltik a kert varázsát: "Itt minden egyes fának megvan a saját története." Miközben körbe sétálunk a zöldellő fák között, az izgalom és a nosztalgia keveredik a levegőben. A búzaszilvát például éveken át kereste, mígnem egy templomi prédikáció révén, egy idős hölgy segítségével végre megszerezte. "Az meg minden irányba ágazik" - mutat egy másik fára, szemeiben mosoly csillog, majd folytatja: "Kezdetben sajnáltam levágni a hajtásokat, de mára már rájöttem, hogy nincs rájuk szükség." Bár Zoltán falun nőtt fel, és a természet mindig is közel állt a szívéhez, az elmúlt évtizedben a szakma iránti szenvedélye egy új dimenziót nyitott meg számára. Éjszakákon át olvasott, az interneten kutatott, és amikor szüksége volt rá, bátran kérte mások segítségét. Ha pedig a sors úgy hozta, újra kezdett mindent. Fák ágait gyűjtögette a szomszédoktól, árokpartokról, sőt, még a kivágott, elhagyott fatörzseket is felhasználta. A tündérkert idővel már szűkösnek bizonyult, így hát a szociális lakások eddig kihasználatlan telkén egy újabb gyümölcsös kertet alakított ki. De nem állt meg itt: az egyházasrádóci iskola udvarára is ültetett fákat, így terjesztve a természet szeretetét és a gyümölcsfák örömét a közösségben.
