A holokauszt egyedülálló és sokszínű tapasztalata mindannyiunk számára különböző érzelmeket és reakciókat vált ki. Minden egyes emberi élet, amelyet elragadott ez a tragédia, saját történetével és fájdalmával járul hozzá a kollektív emlékezethez. A rokons

A történet középpontjában Benji (Kieran Culkin) és David (Jesse Eisenberg) áll, két unokatestvér, akik New York vibráló világában élnek. Nemrégiben szomorú esemény történt: elhunyt nagymamájuk, aki a család első generációs emigránsa volt. A gyász és az emlékek hatására a fiúk Lengyelországba indulnak, hogy részt vegyenek egy különleges, zsidó örökségre fókuszáló vezetett túrán. A céljuk nem csupán a kulturális felfedezés, hanem hogy elzarándokoljanak nagyanyjuk gyermekkori otthonához, ahol a múlt titkai és a családi kötelékek újraélednek.

A körülbelül egyhetes felfedezőútra egy brit idegenvezető kíséri el a csapatot, aki noha nem zsidó, mégis mély érdeklődést mutat a zsidó kultúra és történelem iránt. A két unokatestvérhez csatlakozik egy középkorú amerikai házaspár, egy tehetős özvegy üzletasszony, valamint egy ruandai származású férfi, aki felnőtt korában tért át a zsidó hitre. Így hárman, összesen heten indulnak útnak, hogy bejárják Varsót, Lublint, végül pedig a majdaneki koncentrációs tábort, ahol a borzalmas becslések szerint 78 000 embert öltek meg, köztük 59 000 zsidót. A túra célja, hogy megismerjék a múltat, emlékezzenek az áldozatokra, és mélyebb megértésre tegyenek szert egy olyan kultúrával kapcsolatban, amely sokáig rejtve maradt előttük.

Benji őszintesége olyan mértékben hat a beszélgetésekre, hogy gyakran merészen felvet olyan témákat, amelyek nem mindig illenek a megszokott illem keretei közé. David pedig rendre elnézést kér ezekért a merész kérdésekért, pedig valójában nincs okuk a szégyenkezésre; sőt, éppen ezek a provokatív felvetések szövik át a történetet, és adják meg neki a dinamizmusát.

Miért nem volt alkalmunk a túra során egy helyi lakossal sem beszélgetni?

"Ha nem lett volna a holokauszt, lehet soha nem költöztünk volna Amerikába és még mindig itt élnénk lengyelekként?"

"Nem furcsa, hogy mi most első osztályon utazunk egy vonaton, miközben az őseinket ezen a vonalon haláltáborokba szállították?"

Benji észrevétele teljesen helytálló: a filmben valóban hiányzik a lengyel karakterek párbeszéde, ami szerintem nem kedvez a történet hitelességének. Ezen kívül a főszereplők, két népszerű hollywoodi színész, némileg kilógnak a film által ábrázolt környezetből. Emiatt gyakran azt éreztem, hogy a film – hasonlóan a benne megjelenő turisztikai kritikához – nem igazán fonódik össze a valódi hellyel, csupán annak egy, a látogatók számára kialakított, felszínes aspektusát mutatja be.

A film, melynek rendezését Jesse Eisenberg vállalta magára másodszor, egy olyan komplex és súlyos témát boncolgat, amelyhez merész lépés volt hozzányúlni. Eisenberg nemrégiben több interjút is adott, köztük egyet a HVG-nek, amelyből világosan kiderül, hogy személyes kötődése miatt mennyire lényeges számára ez a projekt. Óvatosan közelítette meg a feladatot, hiszen nem akarta, hogy a végeredmény giccses vagy mesterkélt legyen. Ennek szellemében döntött úgy, hogy a filmben szereplő munkatábor valóban a Majdanek megmaradt autentikus épületeit tükrözze.

Bár a film nagy része elnyerte a tetszésemet, szeretném megemlíteni, hogy a már mémmé vált Mexikó filterhez hasonlóan a Rokonszenvedés is végigvitt egy hasonló színszűrőt, ami miatt minden árnyalat melegebbé vált. Úgy érzem, hogy ez már túlzás volt; Kelet-Európa szépsége önmagában is megállja a helyét! Ami a film zenéjét illeti, az nem volt rossz; a minimalista zongorajáték jól illeszkedett a történethez, hagyva teret a cselekmény kibontakozásának. Ugyanakkor néhány jelenet végén a klimpírozás már-már fájóan kiszámíthatóvá vált.

A színészi játék szerintem remek volt, sokszor egészen szívbe markoló módon mutatta be annak a fájdalmát, amikor gyermekkori jóbarátok, jelen esetben rokonok később az életben már kevésbé találják meg a közös hangot egymással. Ha valami miatt már megéri megnézni ezt a filmet, az a kettejük kapcsolatának története és az eltérő világnézetük ütközése. Szerintem teljesen megérdemelt Kieran Culkin Oscar-jelölése. Apropó Oscar-díj, Jesse Eisenberg is kapott egy jelölést, igaz, ő nem színészként, hanem íróként, a legjobb eredeti forgatókönyvért. A film egyébként a BAFTA-n mindkettő díjat be is zsebelte.

Végszónak pedig sikerült megállnom eddig, hogy a cím fordításáról beszéljek, aminek jó magyar hagyomány szerint nem sok köze van az eredetihez. De itt csodával határos módon nem utálom, teljesen jó cím a filmnek az, hogy Rokonszenvedés!