A világ legnagyobb találkozója előtt az Európai Unió és Peking között feszültség alakult ki, ami váratlanul megnehezítette a diplomáciai viszonyokat.

Feszültség alakult ki az Európai Unió és Kína között a novemberi COP30 klímacsúcs előtt, miután Wopke Hoekstra uniós klímabiztos élesen bírálta Peking új kibocsátáscsökkentési céljait. A vita akkor robbant ki, amikor az EU maga sem nyújtotta be hivatalos 2035-ös klímatervét, miközben az Egyesült Államok már kilépett a párizsi egyezményből. A diplomáciai szóváltás kockázatot jelenthet az EU-Kína együttműködésre, amely a klímaváltozás elleni nemzetközi fellépés kulcsa maradt.

Wopke Hoekstra, az Európai Unió klímabiztosa éles diplomáciai vitát indított Kínával alig néhány héttel a novemberi COP30 ENSZ-klímacsúcs előtt, miközben az Egyesült Államok Trump elnöksége alatt hivatalosan is kilépett a párizsi klímaegyezményből.

Hoekstra egy interjúban "egyértelműen kiábrándítónak" nevezte Kína 2035-ig tervezett 7-10 százalékos kibocsátáscsökkentési célját, és úgy fogalmazott a Politico szerint:

diplomáciai udvariasság nélkül is világossá kell tenni, hogy ez messze nem elegendő.

A holland biztos szavai feszültségeket gerjesztettek az Európai Unió és Kína között, különösen figyelembe véve, hogy az unió eddig hivatalosan nem terjesztette elő 2035-ös célkitűzéseit. Csak egy "szándéknyilatkozatot" tett közzé, amely a 1990-es szinthez viszonyítva 66,3-72,5 százalékos kibocsátáscsökkentést céloz meg.

Peking reagálva az eseményekre, Brüsszelt a "kettős mérce" alkalmazásával és a "válogatott vakság" megnyilvánulásával vádolta. Hangsúlyozta, hogy az efféle retorika komolyan veszélyezteti a globális együttműködés szellemiségét.

A konfliktus közvetlenül a brazíliai előkészítő tárgyalások előtt robbant ki, ahol Hoekstra először ül majd le a tárgyalóasztalhoz kínai partnereivel a vita óta. Ez a találkozó kiemelkedő jelentőséggel bír, mivel az Egyesült Államok fosszilis energiapolitikája következtében a világ számos része most Kínától és az EU-tól várja, hogy egyértelmű és egységes üzenetet fogalmazzanak meg az energiahordozókról való leválás támogatására a COP30-ra készülve.

Az európai reakciók vegyesek voltak:

Több uniós diplomata és klímaszakértő véleménye szerint Hoekstra határozott megnyilvánulása inkább az EU saját késlekedésének eltakarására irányul, mintsem hogy egy koherens stratégia megnyilvánulását tükrözné.

A zöldpárti Michael Bloss kifejtette, hogy az EU "csak üres frázisokat puffogtat, de konkrét intézkedések nélkül", ami nem segíti elő mások cselekvésre való ösztönzését. Ezzel szemben más szakértők, például Sébastien Treyer, a francia fenntarthatósági intézet (IDDRI) igazgatója, úgy vélik, hogy Hoekstra diplomáciai lépései elkerülhetetlenek voltak, hiszen Kína nyílt bírálata nélkül nem lehetett volna érdemi párbeszédet folytatni, még ha ezzel a helyzet feszültsége is fokozódott.

Francia tisztviselők egyetértenek Hoekstra szigorúbb fellépésének szükségességével, kiemelve, hogy Kína továbbra is a bolygó legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, és gazdasági hatalmánál fogva "valódi klímavezetőként" kellene viselkednie. Ezzel szemben más uniós diplomaták aggályaikat fejezik ki, miszerint a konfrontatív megközelítés csak tovább fokozhatja a klíma- és kereskedelmi feszültségeket, különösen miután Ursula von der Leyen elnök az utolsó ENSZ-csúcson konkrét uniós terv nélkül képviselte a blokkot. Egy névtelen európai diplomata Hoekstrát "tehernek" minősítette, utalva arra, hogy hiányzik számára a szükséges diplomáciai súly a helyzet kezeléséhez.

Hoekstra a kritikákra reagálva kijelentette: nem hiszi, hogy az EU korábbi, saját célkitűzésének benyújtása érdemben befolyásolta volna Kína döntéseit, de a 30 százalékos globális kibocsátásért felelős ország részéről a 7-10 százalékos csökkentés "egyszerűen nem elég". Az Európai Bizottság szóvivője közölte, hogy a biztos csapata újabb kétoldalú találkozókat tervez, többek között a hónap végén Torontóban, ahol Kína, Kanada és az EU közösen vezet majd miniszteri szintű klímamegbeszélést.

Eközben Hoekstra felettese, Teresa Ribera alelnök továbbra is a kooperatív megoldásokra helyezi a hangsúlyt, és kiemeli:

a COP30 sikeréhez az EU-nak egységes, a fosszilis reneszánsz ellen fellépő üzenetet kell közvetítenie.