A természet varázslatos időmérője (DCLVIII.) A természet folyamatosan megújul, és minden évszak új fejezetet nyit a Föld történetében. Ahogy a hónapok váltakoznak, úgy a táj is átalakul: a tavasz zöldbe borítja a fákat, a nyár a napfényes réteket ajándék

Gál Éva Emese Fonák szivárványából ma a Világévszakokat hívom segítségül: jelet küldeni e hó nélküli, de hosszan tartó télből kikandikáló, tavaszt váró hangulatról.

Ha egyszer tavasz akar lenni: az összes jégpáncélok hiába erőlködnek és tiltakoznak. - biztatom magam február utolsó napján Juhász Gyula szavaival.

Hiszen így van ez jól. Üzen március, az élő természet üzen.

Nem szól, így nem is csap be senkit; nem tesz ígéreteket, mégis teljes szívvel osztja meg mindazt, amije van. Nem hangzik el tőle egyetlen szó sem, mégis többet közvetít, mint amit valaha is ember valaha kifejezett. Erről az állapotról mesél az az író, aki talán a legmélyebben értette meg a természet nyelvét – Fekete István, aki számos ember szívébe eljutott, és milliókat tanított meg arra, hogyan hallgassanak a világ csendjére.

Mit is mond, mit izen március? Békét vagy háborút? Sokan sokszor félreértették...

Március, a Mars isten hónapja, nem csupán a név, hanem a tavasz kezdetének szimbóluma is. Róma ókori történetének mélyén az év első hónajaként tisztelték, hiszen a tavaszi újévet a március idusához legközelebbi holdtölte idején ünnepelték. Ekkor a rómaiak a hadsereg felkészítésére összpontosítottak, hiszen sok márciusi ünnep a hadi évad előkészületeit hirdette. A hónap tehát nem csupán az újjászületés ideje, hanem a harci szellem és a bátorság ünnepe is.

Mars hadisten emléke már régóta eltűnt a március hónap jelentéséből, azonban az emberiség még mindig a tél végének és a tavasz kezdetének ünnepét társítja ehhez az időszakhoz. Ezt a gondolatot Supka Géza dolgozata, a Kalandozások a kalendáriumban és más érdekességek című művének A futó évek margójára szóló fejezetében osztotta meg.

Igyekszem megérteni az ő álláspontját.

Po Csü-Yi, a VII. századi kínai költészet kiemelkedő alakja, már akkoriban is a béke és a tavasz apró örömeit ragadta meg lírájában. „Kikelet a völgyi folyónál” című versében a természet szépségeit és a megújulás varázsát ünnepli, ezzel örök érvényű üzenetet közvetít a nyugalom és a harmónia kereséséről.

Az sem véletlen, hogy e vers először magyarul Trianon után, 1922-ben, a Bécsben megjelenő Jövő napilap egyik vasárnapi számában látott nyomdafestéket. Fordítója Franyó Zoltán.

Március 3-a a békéért harcoló írók világnapja, melyet a Nemzetközi Pen Club hirdetett meg 1984 júniusában. E napon az irodalom és a szavak erejének fontosságára hívjuk fel a figyelmet, emlékeztetve arra, hogy a kreatív gondolkodás és az írás képes hidakat építeni a különböző kultúrák között, valamint a béke és az emberi jogok védelmében is kulcsszerepet játszhat.

A véletlenek különös játéka, hogy George Orwell 1949-ben készült, az állami elnyomásról szóló híres disztópiája, amely a "1984" címet viseli, éppen ebben az évben debütált magyar nyelven a "Magyar Október" Szabad Sajtó nevű szamizdatkiadó jóvoltából.

Március 3-án emlékezzünk meg az erdélyi magyar tudományos élet egyik legkiemelkedőbb és legbékésebb alakjáról, id. Szabó T. Attiláról. Ezen a napon, 1987-ben, eltávozott közülünk, és ezzel egy korszak véget ért. Ő volt az a nyelvész, történész, irodalomtörténész és néprajzkutató, akinek legnagyobb műve, a több mint másfél millió szócikket tartalmazó erdélyi magyar szótörténeti tár, rendszeresen segítségemre volt, amikor a múlt rejtelmeit próbáltam felfedezni. Szabó T. Attila 1976-tól kezdve irányította a kiadás első hét kötetét, majd halála után (a VIII. kötetet követően) Vámszer Márta vette át a főszerkesztői feladatokat, őt követte Kósa Ferenc a XII. kötetnél, végül Fazakas Emese fejezte be a sorozatot 2009-ben, a legutolsó kötet megjelenésével. Az általa létrehozott szótár mára a legkiterjedtebb és legjobban dokumentált magyar (és közép-európai) nyelvtörténeti forrás, amely hozzávetőleg fél évezrednyi (XIII. - XIX. századi) levéltári anyag adatait tartalmazza, bemutatva minden olyan szóalakot, amelynek valamilyen jelentősége volt a régmúltban. Ma már a Szótörténeti tár online is elérhető, így a digitális világban is könnyen hozzáférhetünk a tudományos kincshez.

Március 4. - a húshagyókedd, a farsang utolsó napja, amely a székelyek tréfás nyelvezetében csonthagyat néven is ismert. Ez a különleges időszak az ünnepek végéhez közeledik, és a valódi karneválok fénypontja a farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A "húshagyó" kifejezés egy olasz gyökerekből eredő köszöntés: Carne, vale! - azaz "Hús, búcsúzunk tőled!"

A karnevál kifejezés mögött valójában egy gazdag szóhalmaz húzódik meg - a farsangoló népi etimológia évtizedek, sőt évszázadok során fonódott össze, hogy egy színes csokrot alkosson.

Érkezik a tavasz varázsa. Milyen ajándékokkal köszönt be? Békét áraszt, vagy esetleg háborúskodást?

Amikor a tavasz beköszönt, egy különleges érzés járja át a lelket – ezt a gondolatot Elekes Ferenc szavaival idézem fel, aki nemrég ünnepelte 90. születésnapját. A költő, aki 1935. március 4-én látta meg a napvilágot Siménfalván, első nyomdafestéket látott versével köszöntötte a tavasz érkezését, amely az Igaz Szó 1958. márciusi számában jelent meg. E szavakban ott rejlik a megújulás varázsa, és a természet ébredése, amely évről évre újra és újra elbűvöl bennünket.

Március 4-én, 1947-ben, a festői Tekerőpatakon látta meg a napvilágot Pálfalvi Pál, a neves botanikus, aki a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképző biológiatanáraként tevékenykedett. A gyimesi etnobotanikai kutatások mellett első jelentős munkáját a neves mentorai, Csűrös István és Csűrös Káptalan Margit közreműködésével publikálta, melynek címe: "A Csíki-havasok néhány növénytársulásának ökológiai jellemzése". Emellett társszerzője volt a Hargita megye védett és ritka növényei, állatai című monográfiának, amelyet Borsodi Lászlóval, Fülöp Zoltánnal és Izsák Zoltánnal közösen jegyzett. Pálfalvi Pál emlékezetes események szervezésében is részt vett, hiszen ő irányította a megemlékezést Soó Rezső, a legnagyobb magyar botanikus születésének századik évfordulója alkalmából, amely magába foglalta az emléktábla avatását a szülőházán, valamint egy tudományos konferenciát és botanikai kirándulást, amelyen magam is megtiszteltetést kaptam, hogy részt vehettem.

Március 5. hamvazószerda: a húsvétvasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Karnevál herceg farsangi diadalmenete hamvazószerdára virradóan halottas menetté változik. Európában általános szokás (volt), hogy a farsangot jelképező alakot (óriás papírmasé bábut, medvemaszkot, vesszőből, szalmából, rongyból formált torz képmást) megjátszott jajveszékelés közben kivégzik, többnyire hatalmas máglyán elégetik, maradványait pedig eltemetik. Nálunk a szokásnak farsangtemetés, téltemetés, télkihordás a neve.

Nem kizárt, hogy a múlt ködében, a régi hagyományok szerint a jelképes bábu helyett valódi embereket égettek el, akik a telet testesítették meg. Julius Caesar gall háborúkkal kapcsolatos írásaiban említi, hogy a kelták ünnepeik során emberek sokaságát áldozták fel - írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendárium című művében. A középkori Nyugat-Európában hasonlóképpen "tisztították meg" a telet a falvak és városok peremén élő leprásoktól is, akiket a tél utolsó napjaiban eltávolítottak.

Elkezdődik a nagyböjt, amely az Érdy-kódexben „negylőböjt” néven ismert. Ez az időszak hamvazószerdától húsvétvasárnapig terjed, és Jézus negyvennapos böjtölésének, valamint kínszenvedésének emlékére van szentelve. Az egyházi év egyik legfontosabb szakasza, amely a középkori magyar nyelvhasználat örökségeként él tovább népünk ajkán. A régi idők böjti szokásai rendkívül szigorúak voltak. A böjti napokon a híveknek csupán kenyeret, sót és száraz növényi élelmiszereket volt szabad fogyasztaniuk, ráadásul naponta csak egyszer étkezhettek. Az ókeresztény előírások szerint a húsfélék mellett a lacticinium, vagyis a tejtermékek (mint a túró, vaj, sajt és tojás) sem kerülhettek az asztalra, különösen a keleti és görögkatolikus közösségek hagyományai szerint. Ez a szigorú böjti fegyelem nem csupán az étkezésről szólt, hanem a lélek megtisztulásáról és a hit megerősítéséről is.

Február 28-a a finn kultúra egyik jelentős eseménye, a Kalevala napja. Ezen a napon, 1835-ben Elias Lönnrot, aki orvos és néprajztudós is volt, közzétette az első Kalevala-kötethez írt előszavát. Ez a pillanat mérföldkőnek számít a finn irodalom történetében, hiszen a Kalevala nem csupán egy kötet, hanem a finn nemzeti identitás szimbóluma is lett.

Lemminkäjnen a tavaszban egy különleges költemény, amely Horváth István keze alatt született, és az Utunk lapjában látta meg a napvilágot 1975 tavaszán. A vers a természet ébredését és a tavasz varázslatos erejét ünnepli, miközben Lemminkäjnen mítikus alakjának kalandjait is felidézi, amelyek a finn mondavilágban gyökereznek. A költemény szimbolikus képei és érzékletes nyelvezete mélyen megérinti az olvasót, új életet lehelve a tavaszba.

Ma akár más, nem csupán északi állami vezetőknek is üzenhet ez a tavaszi békevágy.