A skálás gyilkos, Bene, a magyar rabok között a legrégebb óta börtönfalak mögött tölti napjait.

Mi történt? A romániai államfőválasztás előtti napon rejtélyes módon eltűnt George Simion Facebook-oldala.

A 90-es évek sötét árnyéka alatt Magyarország egyik legrettegettebb bűnözőpárosa formálódott Bene László és Donászi Aladár személyében. E két férfi nevéhez olyan borzongató és emlékezetes bűncselekmények kötődnek, mint a hírhedt skálás gyilkosság, valamint a nemrégiben elhunyt sárszentmihályi polgármester, Tóth Tamás fiának tragikus meggyilkolása. E tettük révén nem csupán a kriminalisztika lapjaira, hanem a közvélemény emlékezetébe is bevésték magukat.

A bűnözők öt év leforgása alatt összesen negyvenmillió forintot tulajdonítottak el, és e közben négy ember életét oltották ki. A Skála pénzszállító autóját 1992-ben rabolták ki, amikor is a fiatal egyetemista kocsikísérő, Sádt Győző tragikus módon életét vesztette. Ugyanebben az évben egy lőgyakorlat során két vadász zavarta meg őket, akik szintén nem élték túl az incidenst. Két évvel később azonban végre elérte őket a törvény, és a rendőrség rács mögé juttatta a bűnözőket. Donászi, aki a kivégzéseket irányította, 2001-ben öngyilkosságot követett el, míg Bene azóta is "boldog" életet él, és úgy tűnik, nem is vágyik a szabadulásra.

A rekorder bűnözői "karrierje" nem klasszikus módon épült fel, hiszen gyerekkorában szerető, értelmiségi családban nevelkedett. Ő azonban mégis különc módjára viselkedett, vonzotta a bűn. - Józan ésszel felmértem, milyen lapokat osztott nekem a sorsom. Nem kételkedtem, nem reménykedtem: a rossz oldalt választottam, elkötelezett bűnöző lettem - mondta Bene korábban a Nyomon vagyunk! stábjának. - Sehol sem lennék szívesebben, mint ahol most is vagyok. Helyre kell billenni az egyensúlynak: nem lehet az, hogy a gonosz mindig csak sikeres. Gondoltam, reméltem, hogy egy tűzharcban meghalok, de nem volt szerencsém...

A skálás gyilkos az átmeneti részleg keretein belül tölti büntetését, ahol az elítéltek a szabad életre való felkészítésen vesznek részt. Ez a hely sajátos önellátó rendszerrel működik, sőt, még egy konyha is rendelkezésükre áll. Habár már egy évtizede letöltötte büntetését, a nyilatkozatai miatt továbbra is rácsok mögött marad.

Valószínűleg elviselhetetlen lenne az élet, ha mindenki ismerne és vagy megrémülne tőlem, vagy éppen autogramot kérne. Jobb így, ahogy van. Csak a halál az, ami végleg elválaszt innen.

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (tész) a magyar büntetőjog legszigorúbb büntetési formája, amely lényegében megfosztja az elítéltet a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségétől legalább 40 évre. Ez a gyakorlat egy korábbi szabályozás változásának eredménye, amelyet az Emberi Jogok Európai Bírósága tett szükségessé 2014-ben. Az első olyan elítélt, akit e brutális büntetéssel sújtottak, egy családját kiirtó férfi volt, akit 2000-ben ítéltek el. Érdekes módon Bene, akinek büntetése 20 év után járt le, még mindig börtönben maradt, mivel a hatóságok nem látták indokoltnak a szabadlábra helyezését. Ennek oka, hogy a büntetése alatt többször kifejezte, hogy nem érez megbánást a tettei miatt, és a büntetés-végrehajtási bíró úgy ítélte meg, hogy a büntetés célja még nem teljesült. Azóta is folyamatosan újraértékelik a helyzetét, de eddig nem történt változás a döntésben.

A legfrissebb adatok szerint jelenleg az életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek száma 364, a jogerősen tényleges életfogytiglani büntetésüket töltők száma pedig 75. Hosszú idős, speciális részleg az ország négy intézetében található: a Budapesti Fegyház és Börtönben, a Szegedi Fegyház és Börtönben, a Tiszalöki Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben, valamint a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtönben. Az életfogytiglani szabadságvesztésre ítéltek egyedi helyzete miatt speciális kezelést igényelnek a büntetés-végrehajtási rendszerben. A hosszú idős, speciális részlegen az életfogytig tartó - vagy legalább tizenöt évi - szabadságvesztésüket töltő elítélteket helyezik el.

- Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést töltők esetében az elsődleges cél nem a társadalomba történő reintegráció előkészítése, hanem a börtönpopulációba való beilleszkedés elősegítése. Ennek a speciális részlegnek a kialakítása során a büntetés-végrehajtás szervezete különös hangsúlyt fektetett arra, hogy az itt elhelyezett fogvatartottak, a többi elítélt, a személyi állomány, valamint a bv.-intézet teljes biztonsága biztosított legyen. A Hosszú Idős Speciális Részlegek (HSR) úgy lettek kialakítva, hogy az épület többi részétől hermetikusan el legyenek zárva. A HSR-re helyezés esetén az elítélt állandó őrzés és felügyelet alatt áll, a bv.-intézet területén engedéllyel és felügyelettel mozoghat. A zárkában tartható tárgyaik köre megegyezik a többi fogvatartottéval - válaszolta megkeresésünkre a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Kommunikációs Főosztálya.

Hozzátették, hogy az idő tartalommal való megtöltése érdekében a személyi állomány napi ütemtervet állít össze a fogvatartottak számára. E terv keretében struktúrálják a napjukat, figyelembe véve a művelődési, korlátozott sportolási és szabadidős lehetőségeket, amelyeket minden fogvatartott esetében egyedi utasításban rögzítenek. A szabadidős tevékenységek közé tartozik például a kisállatgondozás és különböző kiscsoportos foglalkozások. A munkavégzés, amennyiben van erre kijelölt helyiség, olyan eszközökkel zajlik, amelyek nem alkalmasak támadásra vagy az intézet biztonságának megzavarására. Ha nincs külön foglalkoztató helyiség, a fogvatartottak a zárkáikban végzik el a feladataikat.

A fogvatartottak napi szabad levegőn való tartózkodása általában elkülönített sétaudvarokon történik, ahol a többi fogvatartottól távol élvezhetik a friss levegőt. A kapcsolattartásra vonatkozó szabályok az ő esetükben is érvényesek, tehát jogszabályi keretek között leveleket, csomagokat kaphatnak, és látogatókat fogadhatnak. Zárkájukban lehetőségük van egyéni lelki gondozásra is, amelyért kérelmet kell benyújtani az intézet lelkészének. Magántanulóként részt vehetnek iskolai oktatásban, illetve önállóan is tanulhatnak. A börtönkönyvtár használata korlátozott számukra, mivel személyesen nem léphetnek be, hanem egy előre összeállított lista alapján választhatnak könyveket, amelyek kölcsönzését a reintegrációs tiszt intézi. Az életfogytiglanra ítélt elítéltek helyzete különös figyelmet igényel; kérelmeik, problémáik és panaszaik kezelésére a HSR-en szolgálatot teljesítő állománynak pszichológiai felkészültséggel kell rendelkeznie, ezért speciális képzésen kell részt venniük. A HSR-en a felügyelők legfeljebb 6 órát tölthetnek, ezt követően a szolgálatot egy másik felügyelő veszi át. Összességében a hosszú távú szabadságvesztésre ítélt elítéltek kezelése rendkívül összetett és felelősségteljes feladat, ahogyan azt a Blikknek küldött válaszukban hangsúlyozták.

A büntetés-végrehajtási szervezet komplex eszközökkel igyekszik elősegíteni a fogvatartottak társadalmi reintegrációját. A lehetőségek széles spektrumot ölelnek fel: a munkavégzés, a kulturált szabadidős tevékenységek, az oktatás és a pszichológiai konzultáció mind hozzájárulnak a rehabilitációhoz. Ezen kívül szociális munkások is rendelkezésre állnak, hogy támogassák a visszailleszkedést. A rendszer tehát minden szükséges támogatást megad a fogvatartottaknak, azonban Végh József kriminálpszichológus, aki korábban börtönpszichológusként tevékenykedett, rámutat arra, hogy sajnos nem minden elítélt tudja hatékonyan kihasználni ezeket a lehetőségeket.

A börtönélet annyira beszippantja az embereket, hogy évtizedek múltán szinte lehetetlenné válik számukra a visszailleszkedés a szabad világba. Olyan elítéltek is akadnak, akik a szabadulásuk pillanatában már bejelentik, hogy foglalják el a munkahelyüket, mert biztosak benne, hogy egy héten belül visszatérnek. És sok esetben ez meg is történik. Az érintettek tudják, hogy a külvilág elvárásai túl nagy kihívást jelentenek számukra, így inkább újra bűncselekményt követnek el – osztotta meg tapasztalatait a szakember.

2020. július 8-án véget ért az amerikai Francis Clifford Smith börtönbüntetése, aki 95 éves korában kapott engedélyt arra, hogy egy idősek otthonába költözzön. Smith-et egy 1949-es gyilkosság miatt ítélték el, kezdetben halálbüntetésre, de később ezt életfogytiglani büntetésre módosították. Ezzel 70 évet és 31 napot töltött el a connecticuti börtön falai között, ezzel beírva magát a történelembe, mint az Egyesült Államokban a leghosszabb ideig raboskodó elítélt. Jelenleg a leghosszabb ideje fogva tartott másik elítélt az amerikai Walter Bourque Jr., aki 17 évesen egy négyéves kislány meggyilkolásáért kapott 99,5 év börtönbüntetést. Idén decemberben tölti el 70. évét rács mögött. Bourque mellett említést érdemel Glynn Simmons is, aki 48 évet, egy hónapot és 18 napot töltött ártatlanul a börtönben, mivel tévesen azt hitték róla, hogy kirabolta és fejbe lőtte egy bolt eladóját. A leghosszabb ideig fogva tartott elítélt címét azonban egy Charles Foussard nevű francia-ausztrál férfi viseli, aki 70 év és 303 napot töltött börtönben, miután két ember meggyilkolásáért ítélték el. A börtönbüntetések története számos drámai és megrázó esetet tartalmaz, amelyek emlékeztetnek minket a jogi rendszer bonyolultságára és a tévedések súlyára.